Horus
Horus, Orus, Ωρος, Ωρος (az aegyptusi nyelvben Hor, összetételekben Har, a mi kétségkívűl egy Huru alapformára vezetendő vissza, jelentése a magasságbeli, az égi), egyike az aegyptusi vallás főistenségeinek emberemlékezet óta védője az országnak és uralkodónak. Szülei Osiris és Iris (l. a kettőt), testvére Bubastis (l. ezt), ő maga atyjának megboszulója, a ki diadalt arat annak gyilkosán Szet (Tifon) istenen. Miként atyja azonképen H. is fény és napisten, a kit a görögök azért is Apollóval azonosítanak. Hdt. 2, 144. Ő az ifju kelő napnak az istensége; azé a napé, mely a szemhatáron minden reggel ujból születik, ellentétben Rával az örökös napistennel, valamint Osirisszel is, a tegnapi nap fényistenével, a kit a sötétség hatalma legyőzött, s a ki már csak a halottak birodalmában szerepel. Eredetére azonban H.-t az államvallás istenét megelőzi egy másik H., a ki helyi daemon, különösen Edfuban (Apollinopolis magna), de másutt is (Hebenus, Sechem stb.). Jellemzetes az edfui felfogás, mely H.-t eleinte karvaly alakjában, később karvalyfővel ábrázolja. Mint karvaly lebeg az uralkodó felett, karmai között a pecsétgyűrűvel, de ugyanekkor őt jelképezi a szárnyas napkorong is az uraeus kigyókkal, mely egyetlen aegyptus templomból sem hiányzik. Aztán emberalakot vesz fel, s hol gyermek hol felnőtt. Mint gyermeket Isis karjai közt vagy meztelenül lótusz levélen ülve ábrázolják; felnőtt korában mint a két országnak egyesítője Aegyptus kettős koronáját viseli karvalyfején (465. á., Horus, fején Alsó és Felső Aegyptus koronáival, l. Roscher, Myth. 2745 l.). Mivel minden reggel ujra születik, gyermek-H. is lett belőle, a ki a képeken lábaival kalimpál és egyik ujját szájába teszi. Ilyenkor neve Harpikruti (a görögöknél Harpocrates). Ez a felfogás typikus, mikor valamely fáraót gyermekkorában ábrázolnak. Ebben a felfogásban vették által a görögök és rómaiak is; amazoknál Osirisnak utószülött, gyenge fia és az erőtlen téli napsugár istene, a ki azonban kivételesen a tavaszi vetést is gondjaiba veszi és mint ilyen azonos Priapusszal. Plut. de Is. 19. 65. 68. A rómaiaknál az ajkára tett kéz mozdulatáról deus silentiarius, deus silentii (Ov. met. 9, 692. Varr. 1. 1, 4, 17), a kiről képletesen is megemlékezik a latin nyelv (facere, reddere aliquem Harpocratem = valakit elhallgattatni, Catull. 74, 4). A művészet leginkább a hellenistikus korban foglalkozik vele, a mint hogy a művészeknél H.-nak csakis genreszerű Harpocrates-alakja divatos (pecsétgyűrűk stb.). Kivétel e tekintetben az az oenochoë, melyet 1831-ben találtak Egyeden, Sopronmegyében, gr. Festetich Vincze jószágán. Rajta H. Isisnek a szív jelvényét nyujtja oda. Sokszorosan érdekes, de magában álló felfogás az, mikor H. a louvreban és a British Múzeumban lévő bornzszobrocskákon római hadvezér alakjában lóháton jelenik meg, a mint lándzsájával egy krokodilust ledöf; nyilvánvaló ősképe a későbbi kereszténykori Szent György szobroknak. V. ö. Meyer czikkét Roschernél, Ausführliches Lexikon der griechischen und römischen Mythologie, 1, 2, 2744–2749. Clermont-Panneau, H. et Saint-Georges, Revue archeologique 1876, p. 196 és XVIII. tábla. Kőrösi, Egiptom művészete, 17. L. M.
465. Horus.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
