’Επιταϕιος
’Επιταϕιος (scil. λογος), halotti beszéd. Igy nevezték Athenaeben különösen azokat a beszédeket, melyeket a hazáért harczban elesett hősök temetési ünnepélyén az állam nevében választott szónokok ősi szokás szerint tartottak. Az elesett harczosok vitézségének magasztalásával s dicsőségök hirdetésével az élőkben is hasonló vitézséget és dicsőségre való vágyat igyekeztek ébreszteni. E temetési ünnepélyeknek először valószinűleg Aristidesnek a Plataeaenál elesett harczosok fölött tartott halotti beszéde adott nagyobb és általánosabb jelentőséget, s ettől fogva a legjelesebb szónokok is dicsőségöknek tartották az ily halotti beszéd tartására vonatkozó megbízást. Így tartott maga Pericles samusi hadjárata után a háborúban elesett katonák sírja felett nagyhatású síri beszédet (Plut. Per. 28) s igy tartotta ugyancsak ő a peloponnesusi háború első évében elesett harczosok temetési ünnepélyén a Thucydidestől megörökített (2, 35 skk.) híres halotti beszédét. Utóbb nemcsak az állam nevében tartottak ily beszédet, hanem általában a közélet kiváló embereinek emlékét tisztelték meg vele a szónokok s tudvalevőleg Georgias, Lysias, Isocrates, Hyperides és Demosthenes is készített ily beszédeket. Mikor pedig a későbbi korban a hanyatló közélet mind kevesebb anyagot szolgáltatott e beszédekhez, a síri beszédek magasztalásait átvitték egyes emberek magán életviszonyaira is. Ekkép az ε. a szónoki beszédek külön fajává képződött, melyet a rhetorok kiváló gonddal műveltek s melynek fő tényezője Aristoteles szerint (Rhet. 1, 9, 38) a nagyítás volt. Az athenaei síri beszédekhez hasonlók a római laudationes funebres, a melyek panegyrikus természetöknél fogva a történetírás megbízható forrásaiul nem igen szolgálhatnak. V. ö. Cic. Brut. 16, 61. legg. 2, 25. D. I.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
