Danuvius
Danuvius, ma Duna; a görögök, kiket kereskedésök már a 7. században az Al-Duna vidékével érintkezésbe hozott, ’Ιστρος-nak (Ister) nevezték s később a római időben is az maradt az Al-Duna neve. Hecataeus περιοδος γης cz. művében (520–500) már partvidékéről is közöl adatokat. Müller, fragmenta I. Hesiodus (Theog. 337–339) szerint az Ister a Nilusszal, Alpheusszal, Eridanusszal (Po) együtt Tethys és Oceanus gyermeke. Pindarus (Olymp. 3, 24) az 5. század végén a folyó árnyékos forrásairól is hallhatott, mert Heracles onnan, a hyperboreusok területéről hozza az olajfát az olympiai győzők jutalmául. Aeschylusnak (Schol. Apoll. Rhod. 6, 248) is az a felfogása, hogy az Ister a hyperboreusoknál fakad és pedig a Rhipaea hegyekből. Azzal természetesen egyik sem volt tisztában, hogy ezen hegyek hol vannak. Rhodusi Apollonius (Argon. 4, 286) a 3. században már jobban lehetett ugyan értesülve, de azért ő is még a költők álláspontjára helyezkedik az Ister eredetére nézve és szintén régibb följegyzések után közli, hogy a folyó, midőn Thracia és Scythia határához ér, kétfelé oszlik s az egyik ága a Fekete tengerbe ömlik, a másik az Adriába. Ezen bifurcatio csak úgy érthető, ha az Adriába folyó ágának a Szávát tekintjük. Mindezeknél töbet tud Herodotus; az Istert Europa legnagyobb folyamának mondja s fölsorolja mellékfolyóit (4, 47–50). Mint a Nilus, úgy az Ister is Nyugaton ered s egész Europán keresztül folyva 5 ágban a Fekete tengerbe ömlik. Forrásai a celták földjén Pyrene városánál fakadnak. Nyilván a Pyraenusok értendők Pyrene város alatt. Figyelemre méltó azonban, hogy Herodotus a forrásokat messze nyugaton, a celták földjén keresi. Thucydides (2, 96) csak annyit jegyzett föl, hogy a Haemus hegység északi lejtőjén több más néppel együtt a geták az Isterig laktak. – A rómaiaknak főkép a hadjáratok tették lehetővé a pontosabb földrajzi ismeretek megszerzését. Strabo, ki felhasználhatta Augustus emlékiratait, az első, ki a folyónak cataractáiról beszél, megjegyezvén, hogy azoktól fölfelé Danubius a folyó neve, az alsó részének pedig a torkolatig Ister (7, 5, 2). A mi forrásait illeti, azok a Rajna eredete közelében a suevusok s a hercyniai erdő szomszédságában vannak (4, 6, 9). Iránya eleinte déli, majd Nyugatról Kelet felé folyik s 7 ágban ömlik a Fekete tengerbe, a torkolata előtt Északnak kanyarodva. Fél századdal később, idősb Plinius (h. n. 3, 79. 80) természetesen már tudja, hogy az Abnoba hegység, a mai Schwarzwald, a folyó forrásvidéke. Pontosabban ismeri a mellékfolyóit is és 6 ágú torkolatát. A folyó irányáról nem szól ugyan, de míg Strabo a forrásait 1000 stadiumra keresi a triesti öböltől, Plinius szerint a folyó 1000 mérföldnyi útat tesz. Szerinte Illyricumig Danuvius a neve, azontúl Hister. Ptolemaeus fokok szerint határozza meg a Duna kanyarulatait. Magyarország területén először Brigetio körül hajlik erősen Észak felé, azután Karpisnál éri el a 48. szélességi fokot. Innen hirtelen délnek fordul egy kis keleti elhajlással, Cornacumon túl pedig ismét 3 nagy kanyarulata van Egetáig. Csak Axiopolison túl nevezik Isternek. Egészen torz a Duna iránya a tabula Peutingerianán. – A római korban nagy politikai jelentősége volt a Dunának, az képezvén Kelheimtól kezdve Orsováig sőt azon túl is a római birodalom határát (limes). Jobb partját a táborok láncza védte a folyón túl lakó barbárok betörései ellen, nemkülönben több ponton a classis Pannonica. A legtöbb a legvirágzóbb városok is a Duna partján keletkeztek, minden más vidéknél több emléket hagyva reánk. – A Danuviusnak mint istennek tiszteletével egy aquincumi oltáron (CIL III 10395) találkozunk, továbbá két esetben Németországban. Haug, Die röm. Inschriften Württembergs, No. 14. 18. Fröhlich, Magyarország területe a római hódítás előtt, Magyar Nemzet Története, I. XI. Ortvay, Magyarország régi vízrajza I, 251. l. K. BÁ.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
