Advocatus
Advocatus a köztársaság idejében minden magánember, a ki mint jogismerő valamely peres felet tanácsával támogatott, vagy az ügyét a törvény előtt személyes megjelenése tekintélyével előmozdította (Cic. Caec. 27; Mur. 2 skk.; Sulla, 29); a nyilvános védelem azonban a patronus dolga volt. Az advocatus fogalma lassankint beleolvadt a patronuséba. E foglalkozás a köztársaság idében nem járt díjazással, sőt ellenkezőleg, nagy kitüntetésnek tekintették. Mindazáltal már 204-ben Kr. e. szükségesnek látták az ügyvédők fizetéséből támadt visszaéléseknek törvénynyel (lex Cincia) vágni útját. Augusztus ezt a tilalmat senatusconsultummal megujította; de Claudius már 10,000 sestertiusig megengedte a díjazást s ezáltal külön ügyvédői foglalkozás jött divatba (causidici). – Irodalom: van Loco, De advocato Rom. Leyden, 1820. Virgili A., Un avvocato di Roma antica, Florenz, 1874. CS. JÓ.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
