Adoratio
Adoratio, προσκυνμσις, a szó legtágabb értelmében az összes vallásos szertartást jelzi, főleg a test mozdulatait, melyek az istenek tiszteletét fejezik ki. A perzsáknál az imádott lény előtt leborúltak, megcsókolták a földet meg az istenkép lábait és kezeit. Herod. 3, 86. 7, 136. Xen. Cyr. 8, 3. 14. Arrian. 4, 10. A görögöknél és rómaiaknál szoros értelemben egy isten szobrának vagy egy sírnak üdvözlése. Ennek legegyszerűbb formája az volt, hogy az egyik kéz hüvelyk- és mutató ujját szájhoz (ad os) emelték, velök csókot dobtak a szobor felé (oscula jacere; 1. 16. á., mely egy vázakép után mutatja az a.-t egy herma előtt); a másik kézzel érintették az imádott tárgyat, mialatt rendszerint betakarták fejüket (capite operto). Midőn a keleti szokások Rómába behatoltak, a császárok a.-ja úgy történt, hogy lábaihoz borultak és átölelték térdüket. Suet. Vitell. 2. Eutrop. 9. 26. G. J.
16. Adoratio.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
