’Αγυρτης,
’Αγυρτης, κολδυλ⌠ ϕ⌠σ (ϖ. ⎞. αγειρω = gyűjtők), ki mindenkinek jövendőt mondott; a hiszékeny emberekkel egy urnából verseket húzatott ki vagy koczkavetéssel sorsolt ki közöttük jós mondásokat. Olyanokat is neveztek így, kik kolduló szerzetesek módjára befogadott idegen istenségek cultusára pénzt gyűjtöttek a nép között. Leghirhedtebbek voltak a metragyrtesek, Cybele (magna mater deorum) fanatikus papjai, kik önmagukat megcsonkítva vagy megsebezve, valamint a keleti dervisek és fuvola hangjai mellett ordítva járták be az istennő képével a vidéket; egyébként mindenféle szolgálatra készek valának. A rómaiak csak bizonyos napokon türték mesterségük gyakorlását. Cic. legg. 2, 16. G. J.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
