vésett díszítés, metszett díszítmény

Full text search

vésett díszítés, metszett díszítmény: 1. fatárgyakon alkalmazott díszítőtechnika. A szakirodalom vésett díszítés néven elsődlegesen a sík felületbe véső segítségével bemélyített ornamentális faragást, illeti. A magyar népművészetben kétféle elv szerint működő és eltérő díszítőhatást eredményező vésőt használtak: a) taszító- vagy tolóvéső: egyenes, ritkábban görbült szárú, egyik végén élben végződő, a másikon többnyire fanyélbe foglalt eszköz. Eredetileg a különféle egyenes, ferde és homorú élű vésők a famegmunkálás egyik műveletének, a rések, mélyedések előállításának, ill. kitisztításának az eszközei. A népművészetben a véső kezdetben a céhes és háziiparos alkotók szerszáma, ezt használják a vésett díszítés mellett domború faragás és körplasztika kialakításához, továbbá az esztergált díszítéshez is. Az ornamentális vésett díszítéshez általában homorú (U alakú) élű véső használatos (kupás véső, félhold-véső, cé-véső, u-véső), dunántúli pásztoroknál: réceorrú kés. A toló mozdulattal, gyakran fakalapáccsal működtetett véső egy-egy lökésre rövid szakaszokat metsz ki. Ezt veszi alapul az ún. vésőnyomos díszítés, amikor egyenletes hosszúságú homorú vonalkák párhuzamos sorokat alkotnak, többnyire ellentett irányba futva. A fejfafaragók néha homorú élű, inkább azonban ék alakú árkot eredményező, V alakú élű vésőt használtak a szövegíráshoz (betűvágó, penna). Az utóbbit alkalmazták az ékrovással társított – „növényi ornamentikához” is (levélvágó), ill. általában az ékrováshoz hasonló fény–árnyék hatás eléréséhez (így pl. a komáromi bútornál). Díszítmény előrajzolásához használták az egészen keskeny V alakú élű vonalvágót. A tárgyak szélének csipkézésére az U és a V alakú élű véső egyaránt alkalmas. Az egyenes és ferde élű tisztítóvéső, mélyelő a díszítő faragásban leginkább a mélyített alapú faragáshoz szolgál (pl. székelykapuknál), az alap kiszedésére, de díszítősorokat is készítenek vele, pl. tiszántúli kiskapukon. b) Húzóvéső (hornyoló, fáncoló, pálházó): T alakú, többnyire fa nyéllel ellátott vaseszköz, a fej mindkét végén görbe éllel. Az ácsolt ládát előállító háziiparosok munka- és díszítőeszköze, egyben a zsindelykészítésnek is szerszáma. Hornyolóval egyetlen gyakorlott lendülettel akár a díszítendő felület teljes hosszát is beérő, egyenletes vastagságú, ill. egymással párhuzamos árkok húzhatók; az így készült vésett díszítés erősen rajzos jellegű. A kör-elemekhez olyan körző szolgált, mely a hornyolóéhoz hasonló, görbe élű vésőheggyel volt ellátva. – A néprajzi szakirodalom gyakran a faragókéssel metszett, az ékrovástól eltérő, bár nem ritkán azzal is társuló, szabálytalan árkokat eredményező faragást, vonalas jellegű bevágást, erőteljes és mély karcolt díszítést is vésett díszítésnek nevezi. – 2. Fémtárgyakon alkalmazott vésett díszítés fémmunka. – 3. Cserépedénynél ( fazekasság) a karcolt dísznél mélyebben bevájt mintázás neve vésett díszítés, amennyiben nem az engobe-réteg áttörésén alapszik (sgraffiato, karcolt díszítés). A bőrkeménységűre szikkadt edény felületét a díszítmény által kívánt vonalvezetésnek megfelelően késsel vagy késhez hasonló eszközzel mélyítik. A karcolt díszítés újabb válfaja. Párosulhat más díszítőeljárásokkal is, mint pl. karcolt díszítés, ecsetes díszítés, → ⎦írókázás stb. – Irod. Haáz Ferenc: Udvarhelyszéki székely famesterségek (Kolozsvár, 1942); Hofer Tamás: Magyar népi faragások (Bp., 1963); Lajos Árpád: Díszes faragás a Hór völgyén (A Herman Ottó Múz. Évkve, 1963); Igaz Mária–Kresz Mária: A népi cserépedények szakterminológiája (Népr. Ért., 1965); Domanovszky György: Magyar népi kerámia (Bp., 1968)

Borotvatartó, ún. vésőnyomós díszítéssel (Tiszadorogma, Borsod-Abaúj-Zemplén m., 19. sz. közepe) Bp. Néprajzi Múzeum

Ácsolt láda (Balogtamási, v. Gömör m., 1864)

 

Hornyoló és éle zsindely, ácsolt láda készítéséhez, díszítéséhez (Erdély, v. Beszterce-Naszód m., 20. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

Ácsolt láda (Balogpádár, v. Gömör m., 19. sz. második fele)

Az ácsolt láda részlete (Balogpádár, v. Gömör m., 19. sz. második fele)

Csörlő, 20. sz. első fele (Kalotaszeg, v. Kolozs m.)

Kancsó vésett díszítéssel (Szeged, 1870-es évek) Bp. Néprajzi Múzeum

 

Kapufaragás részletek (Mindkettő: Kispetri v. Kolozs m., 20. sz. első fele)
K. Csilléry Klára

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT