szentgáli viselet
szentgáli viselet: Szentgál kiváltságos kisnemesi (vadásznemes) község, így a nép öltözete, egy-két ruhadarabot leszámítva régtől fogva polgárosodott. A kisnemes férfi ünnepi öltözete a kék posztóruha volt, vitézkötéses, részben prémes szegésű mándli, ezüst gombos pruszli (mellény), a nyakon fekete selyemkendő. Természetesen a munkaruha, különösen a szegényebbeknél, ennél egyszerűbb, így általános volt a gatyaviselet, a szegény gatyásan járt télen is az erdőre, de nyáron munkában még a nagygazda is felvette. A bő gatyát különösen a juhászok kedvelték. A szűrdolmány szűrposztóból készült, a nadrág fekete, kék vagy szürke posztóból. A szűr elsősorban a pásztor ruhadarabja volt, a kisnemes inkább subát hordott. A → bakonyi cifraszűr nagy hírnévre tett szert, s a legszebb darab épp Szentgálról került a Néprajzi Múz.-ba. Elterjedt volt az egyszerűbb kivitelű, hosszabb, ujjas, galléros szűr is, ennek gallérja, ujja hímzéssel volt díszítve, szélén posztórátéttel. A bőrruhák közt elsőnek említendő a mejjes (melles): egyszerű négyszögletes bőrdarab. Az ujjas vagy ujjatlan bekecset a juhász vagy juhászné maga készítette báránybőrből. Bőrködmönt csak a régi öregek hordtak, e ruhadarab már a múlt század közepén tünedezőben volt. Bundán voltaképpen a → subát értik, külsejét, irhás felét a szűcs szépen kihímezte, a gallérja egy egész, szabatlan fekete báránybőr lehetett. A férfi fejrevaló az utolsó száz év alatt sokat változott, széles karimájú kalap, pörge, kis karimájú kalap, birka-, báránybőr-, bársony-, asztrahán sipkák váltogatták egymást. A régi pásztor bocskorára máig nem emlékeznek. Általános volt a csizma hordása, egyik csizmaféleség a valkót csizma. – A női alsó ruhák közt elterjedt volt a hosszú ing egy fajtája, a péntő (→ pendely), derékon alul vastag vászonból, felül vékony gyolcsból készült. A rékli, formájában megfelelt a századeleji úri női blúznak; színes gyöngyökkel díszített réklit csak ünneplőben hordtak. Zöld posztó rókaprémes → mándli, a posztó bunda (kívül szövet, bársony, belül szőrös báránybőr) a régebbi női viselethez tartozott, a gazdagabbak kabátot hordtak. A selyemből, csipkéből készített fekete magyar fejkötő a nyak, a váll egy részét betakarta, polgári eredetű ruhadarab volt, csak a jobbmódú asszony viselte. Nők, gyermekek hordták a papucshoz hasonló szövet tutyit. Általában a női öltözet a Dunántúl középső és nyugati felében a múlt századtól fogva követte a divat változásait, ezt igazolja a sokféle kabát, szoknya elnevezés. – Irod. Eötvös Károly: A Bakony (I–II., Bp., 1909); Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (IV., Bp., 1912); Györffy István: Magyar népi hímzések I. A cifraszűr (Bp., 1930); Vajkai Aurél: Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza (Bp., 1959).
Család ünneplőben (Szentgál, Veszprém m., 1895)
Szentgáli öltözetek. A férfi rátétes bundában, a női palástban, a fiú pitykés mellényben (Veszprém m., 1895)
Öreg ember „kékbeliben” (Szentgál, Veszprém m., 1895)
Vajkai Aurél
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
