sütőbura, sütőharang
sütőbura, sütőharang: főként lepény- és kenyérfélék sütésére alkalmas, félgömb alakú, többnyire füllel ellátott készség. Népnyelvi elnevezései: cserepulya, vörsnyeg, ceszt, puplika, burétó, bujdosó, hőkürtő. Anyaga: főként égetett agyag, de készülhetett kőből, vasból, pléhből, ritkábban rézből, vagy bronzból is. A sütőbura az újkori magyar néprajzi anyagban a DK-Dunántúlon, Baja környékén, a kalocsai Sárközben és a szlovéniai magyarságnál fordul elő, valamint az e területeken élő bunyevácoknál, szerbeknél, horvátoknál. Erdélyben az Alsó-Fehér és Hunyad megyei magyaroknál és a román lakosságnál, Székelyföldön már nincs. Az Ormánságban helyben készítették, de hozták a Dráván túlról is. A sütőbura készítésekor finom anyagba lószőrt és kenderkócot gyúrtak, hogy tartósabb legyen, kő- és tégladarabokat nyomkodtak bele, hogy a meleget jobban tartsa. Az erdélyi Érchegységben kőből faragták. A sütőburával úgy sütöttek, hogy előbb alatta raktak tüzet, melynek parazsát kikotorták, majd helyére tették a sütnivalót. A kutatás a sütőburát hazánkban általában újkori DK-európai eredetűnek tartja. Ugyanakkor Árpád-kori régészeti leletként is előkerültek feltételezett sütőbura-töredékek. A régészeti kutatásban vita alakult ki a sütőbura honfoglaláskori meglétéről vagy hiányáról. Végleges kép csak újabb ásatások után várható. – Irod. Gunda Béla: Néprajzi gyűjtőúton (Debrecen, 1956); Gavazzi, M.: Zur Frage der Backglocke im südpannonischen Raum (Europa et Hungaria, Bp., 1965); Gunda Béla: Ethnographica Carpathica (Bp., 1966); Römer Béla: A sütőharang (Ethn., 1966).
Füles sütőharangok vagy „bujdosók” (Erdély, 20. sz. eleje)
Tátrai Zsuzsanna
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
