rovásírás, székely rovásírás
rovásírás, székely rovásírás: az Erdély délkeleti részében élő székelyek körében fennmaradt türk típusú írásrendszer, melynek eredete feltehetőleg a magyar honfoglalás előtti időkbe nyúlik vissza. Általában fába vésték, rótták (innen az elnevezés), az írás iránya a sémi ábécékben szokásos módon jobbról balra haladt. A türk rovásírás az egész türk birodalom területén elterjedt s a jenyiszeji és talaszi feliratok variánsai képezik ennek az ismert és megfejtett írásnak alapját. Kétségkívül a türk írással rokon az az írásrendszer, melynek emlékei kizárólag az egykori Kazária területéről kerültek elő, de az írás maga még megfejtetlen. A türk írással rokon a nagyszentmiklósi kincs feliratainak írása is. A türk, a kazáriai, a nagyszentmiklósi és a székely rovásírás rendszer nincs egymással egyértelmű genetikai kapcsolatban, de bizonyára ez az a kulturális háttér, amelyből a székely rovásírás kisarjadt. Létrehozója vagy létrehozói a türk rovásírás valamilyen helyi változatát vehették alapul, s azt új jelekkel kiegészítve, módosították. Bizonyos grafikai rendbe állították őket, melyet a székely rovásírás formája mutat. Öt betű biztosan türk eredetű, további 10–11 egyezése valószínűsíthető, hrom görög és kettő glagolita eredetű. Az egyes betűk eredetének vizsgálatában a belső fejlődést is figyelembe kell vennünk, hiszen a székely írás első datált emlékei a 15. sz.-ból valók, így az írás létrejötte és első emlékei között több mint félezer év időkülönbség van. Belső fejlődéssel magyarázható a székely rovásírásra jellegzetes ligatúrák, azaz betűösszevonások rendszere, melyet ilyen széleskörűen alkalmazva a türk írásokban nem ismerünk. A székely rovásírást kezdettől fogva magyar szövegek lejegyzésére használták, így a székely-magyar vagy magyar rovásírás elnevezés is helytálló lehet, jóllehet a székelységen kívül más magyar néprajzi csoport ezt az írást eddigi ismereteink szerint nem használta. A 13. sz.-i krónikás Kézai Simon első híradásától kezdve évszázadokon át feljegyezték, hogy a székelyeknek a latintól eltérő írásuk van. A székelyek származástudatával összekapcsolva egészen a 19. sz.-ig hun vagy szkíta (szittya) írásnak nevezték. A rovásírás a középkor folyamán funkcióját vesztette, ismerete fokozatosan gyengült, a latin írásbeliség természetszerűleg egyre kisebb területre zsugorította használatát. Mikor Telegdi János 1598-ban rövid tanulmányt írt a székely rovásírásról (Rudimenta priscae Hunnorum linguae), ábécével és mutatványokkal ellátva, néhány betűnek már torzított, hagyománytól eltérő alakját rögzítette, ami világosan mutatja, hogy az írás élő ismerete kihalóban volt. Nagyrészt a középkori érdektelenségnek köszönhető, hogy a székely rovásírásnak feltehetőleg sok feliratos (kőbe, fába vésett) emléke ment veszendőbe, s a 19–20. sz.-ban szinte újra fel kellett fedezni. Ebben a mentő s publikáló munkában oroszlánrésze volt az etnográfus Sebestyén Gyulának. – A székely rovásírás jelentősebb emlékei: a székelyderzsi rovásírásos tégla, a bögözi templom felirata, a nikolsburgi rovásábécé. Marsigli rovásírásos naptára, a konstantinápolyi felirat, az énlakai felirat. Az utóbbi harminc évben is kerültek elő újabb kisebb feliratos emlékek a Székelyföldön, és még újabb epigráfiai emlékek felbukkanása a jövőben is várható. – Irod. Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás (Bp., 1909); Sebestyén Gyula: A magyar rovásírás hiteles emlékei (Bp., 1915); Németh Gyula: A magyar rovásírás (Bp., 1934); Vásáry István: A magyar rovásírás kutatás (Keletkutatás, 1974).
A nikolsburgi rovásábécé (15. sz.)
A csíkszentmihályi rovásírásos felirat (1501. 18. sz.-i másolat)
Rovásírás
Rovásírásos kazetta unitárius templom mennyezetén (Énlaka, v. Udvarhely m., 1668)
Vásáry István
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
