nyaklánc
nyaklánc: 1. kerek vagy ovális fém (ritkábban más anyagú), gyűrű alakú tagokból egymásba kapcsolt → nyakék; esetleg közbeiktatott tömörebb díszes elemekkel. Többnyire csüngők is kerülnek rá: pogány vagy keresztény amulettek, jelképek, medaillonok, pénzdarabok (→ lázsiás). A nyaklánc kedvelt az európai bronzkor óta. Magyar parasztgyermekek a 20. sz.-ban is készítik a pitypang-gyermekláncfű üreges szárából, sokác felnőttek lószőrből. Csak kevés helyen találunk parasztosan szorosan nyakon viselt ötvösművű ezüstláncot. Jellegzetes Győr és Komárom környékén, több sor lemezkéből összekapcsolva. Ugyanilyent a szomszédos osztrák területeken is hordtak. Ezen az egész vidéken a jódszegény ivóvíz miatt erősen elterjedt a golyva. A vastag nyak paraszti szépségideál lett, amit még hangsúlyoznak is ezzel a nyakékkel (Kropfkette). Hasonló tagokból felépített nyakláncokat É-Európában nagyobb területen viselnek. Mo. legtöbb táján a gyöngysorok mellett, majd helyett az I. világháború után terjedt el a nyaklánc, mint polgáriasabb, gyári ékszerfajta: a gazdagok aranyból, a szegények dubléból, hosszú füzérben a mellre leengedve viselték. A nők csüngőként legtöbbször kis keretben virágok vagy hozzátartozóik képét (medál) viselték rajta. – 2. Köznapi szóhasználatban gyakran → gyöngysort jelent. – Irod. Fél Edit: A női ruházkodás Martoson (Népr. Ért., 1942); Karasek, E.: Bauernschmuck aus dem Berliner Museum für Volkskunde (Berlin, 1971).
Fiatal lány, gránátnyaklánccal (Küsmöd, v. Udvarhely m., 20. sz. második fele)
Horváth Terézia
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
