nevettető

Full text search

nevettető: kötött formájú több személyes gyermekjáték. Általában körjátékok, vagy sorsjátékok, játékvégzője; kivételesen önálló játék. Főként a lányok tréfás szövegű s mozdulatú, néha csiklandozással is nevetésre késztető játéka. A játékok mindegyikében van egy „bíró”, aki mókás kérdéseket tesz fel, a nevetőktől zálogot szed, vagy angyal-ördögökre osztja őket. 1. nevettető zálogocska: A körben állók vagy guggolók éneklik a tréfás szöveget: „Kinek látom mosolygását, bíró szedi a zálogát” – ekkor a bíró szétnéz, s aki kimutatja fogát, zálogot kell adnia ( zálogosdi). 2. A játékosok – aszerint, hogy ki neveti el magát – angyalokra-ördögökre való osztása. Az egymás háta mögé álló játékosokat a bíró („sántapipás”) körülugrálja, majd tréfás párbeszéddel sorba próbára teszi őket. „Nézz az égre – nem nézek; Köpj a földre – nem köpök; Mit ettél? – bablevest. Mit ittál? – tiszta vizet. Fordulj hármat – erre megperdíti – angyal lesz belőled!” A játék végén tréfás büntetés következik. Az angyalok megsimogatják, az ördögök megcsipegetik a bírót. Vagy harc alakul ki az angyalok és ördögök csoportja között, pl. áthúzzák egymást a „váron” (földre húzott egyenes vonal). 3. E játék változata játékvégzőként is szerepel. A játék elterjedésére Ny-Európából vannak adataink ( még: dajkarím). – Irod. Böhme, F. M.: Deutsches Kinderlied und Kinderspiel (Leipzig, 1897); Lajos Árpád: A magyar nép játékai (Bp., 1940); Bakos József: Mátyusföldi gyermekjátékok (UMNGy, VII. Bp., 1953).
Haider Edit

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT