mondóka

Full text search

mondóka: a gyermekek körében használatos, erősen ritmikus, dallamos hanglejtésű vagy sokszor énekelt versike. Témakörük kiterjed a gyermekélet minden mozzanatára; szerepük a gyermekek társas érintkezésében igen nagy. Két fő csoportjuk különböztethető meg: 1. A természeti környezettel összefüggő mondóka: nap–hold–eső-, hóhívogatók, gyűjtögető játékokhoz fűződő rigmusok, virágébresztők, állathivogatók, rovar leültetők, rovar röptetők, állatriasztgatók, állatcsúfolók. Legtöbbször dallamosak. – 2. A társas érintkezés mondókáinak kisebb része a naptári ünnepekhez ( karácsony, újév, farsang, húsvét stb.) fűződő, kéregető, köszöntő vers, ezek többnyire dallamosak. – Nagyobb részük a köznapi élethez fűződik. Ez utóbbiak lehetnek önállóak és lehetnek játékszeres vagy társas játékokhoz kapcsolódóak. Önálló mondóka: szövetkező–barátkozó versikék (csere-bere...), segítők („gólya viszi a fiát...”), kéregetők („koldulj, koldulj, kis kaskám...”), veszekedők („veszett bárány, veszett kos...”, „örök harag...”), verekedők („ember kell ide szálas”), verekedőket szétválasztók („erre kakas, erre tyúk...”), dacolók („majd ha fagy...”). Nagy csoportjuk van a beugratóknak: a másikat becsapni akaró kérdést ad fel társának („leszel-e...”, „láttál-e”, „kell-e” stb.; néha még a szorzótáblából is kérdez) – vagy ártatlan hangzású szöveg elmondására kéri fel, s ha az beugrik, már hangzik is a rárímelő szöveg legtöbbször trágár szavakkal. A beugratókkal rokon a sétáláskor mondott csúfolódó rigmus: összebeszélve, karban csúfolják ki azt, aki középen, legelöl vagy legutolsónak megy. Feltűnően nagy csoport a csúfolóké. A mondókához soroljuk még a visszavágókat (a megtámadott gyermek durva szövegű verssel felel), a kárörvendőket („úgy kellett, úgy kellett” kezdetűek) és az irigykedőket, amelyek a nyerő játékokon szoktak elhangzani („Első nyerés kutya vesztés.”). Az iskolai élethez fűződő versikék közül sok vált hagyományossá. A játékszerekhez és társasjátékokhoz fűződő mondókák nagyobb része dallamos. Ezek közül legszebbek a dalos hintáztatók. A hangadó játékszerek (síp, kürt, nádihegedű, durrogó), sőt a dobó, forgató, guruló játékszerek készítéséhez is fűznek mondókát. A szervezett társasjátékok majdnem mindegyikéhez tartoznak mondókák: pl. kiolvasók, fogózás közben mondott mondóka; tilalomrigmusok, eltérítő versikék („káposzta laza, gyerünk haza”, „Szervusztok gyerekek, káposzta fejetek” stb.). – Iskolai élettel kapcsolatosak a tanversikék, nevelők „aranyábécéi”. Ezekben a gyermek szerepe többnyire passzív; ritkán hagyományozzák tovább őket. A mondókák hosszú idők óta általánosan elterjedtek; eredetük a felnőttvilág ősi korszakaira mutat. A gyermekkel játszó felnőttek mondókái pl. a dajkarímek. – Irod. Kiss Áron: Magyar gyermekjáték-gyűjtemény (Bp., 1891); Bakos József: Mátyusföldi gyermekjátékok (Bp., 1953, UMNGy, VII.).
Lajos Árpád

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT