kamarai telepítés
kamarai telepítés: a bácskai és temesközi kamarai birtokok benépesítésére irányuló 18–19. sz.-i állami szervező tevékenység. A török kiverése után a történeti Mo. elnéptelenedett déli területeinek jelentős része kamarai birtok lett, amelyet hosszú ideig közigazgatásilag sem egyesítettek Mo.-gal. A Temesi → Bánság benépesítését a császári udvari kamara irányította. Előre megtervezett falvakba költöztették az összetoborzott új lakosságot, amelynek többsége a német fejedelemségek népfölöslegéből került ki. A németeken kívül azonban telepítettek franciákat, spanyolokat, olaszokat, cseheket, románokat, bolgárokat, szlovákokat, szerbeket és horvátokat is. Magyarok telepítésére a 18. sz. első felében politikai okokból kevés példa akadt. A kamarai telepítésnek nagy lendületet adott Mária Terézia 1763. évi rendelete, amely szerint a telepesek 6, ill. 10 évi adómentességet, ingyen földet és házhelyet, valamint utazásukhoz és berendezkedésükhöz pénzsegélyt kaptak. A rendeletben azt is előírták, hol lehet, ill. kell falvakat alapítani; hogyan építendők a házak; milyen szélesre mérendők az utcák; hány fát kell ültetni a telkekre stb. A kamarai telepítés rendjének újabb szabályozására 1782-ben került sor, amikor II. József teljes vallásszabadságot biztosított a bevándorlók részére, valamint ingyen házat, kertet, földet, állatokat, gazdasági eszközöket ígért a Bánságba költöző külföldieknek, elsősorban németeknek. Az állami telepítés tulajdonképpen folyamatos volt az I. világháborúig, de a 19. sz.-ban sokkal kisebb mértékben folyt, mint a 18. sz. folyamán. A 18. sz. közepétől többször sor került magyarok Bánságba költöztetésére is. Rájuk azonban az említett kedvezmények általában nem vonatkoztak. Az 1760-as, 70-es években elsősorban Szeged, a K- és D-Dunántúl és a Jászkunság szegénysége kereste boldogulását a Bánságban és a Bácskában, II. József uralkodásától kezdve azonban megnőtt a távolabbi Felvidékről és az Alföld prot. helységeiből beköltöző magyarok száma is. A Bánságba telepített magyarok jelentős része dohánykertész lett. – A 18–19. sz.-i kamarai telepítések hatására a történeti Mo. déli része, az egykori kamarai birtokok területe Európa egyik legvegyesebb nemzetiségű vidékévé vált. – A kamarai telepítéssel létrehozott falvak megtervezettek, sakktábla alaprajzúak. Határuk mérnökileg kimért, nyílegyenes dűlőutakkal tagolt. A települések táji elosztása, földrajzi környezethez igazodó elhelyezkedése is tervezett (→ Bácska, → Szerémség). – Irod. Hunfalvy János: A magyar birodalom földrajza (Bp., 1886); Réthy László: Magyarországi spanyol telepek (Ethn., 1890); Bodor Antal: Délmagyarországi telepítések története és hatása a mai közállapotokra (Bp., 1914); Mendöl Tibor: Az új települési rend (Magy. Művelődéstörténet, IV., szerk. Domanovszky Sándor, Bp., é. n.).
Bárth János
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
