hutai üveg
hutai üveg: a Zempléni-hegység területén a regéci és a füzéri uradalmak – Regéc, Hollóháza, Nagyhuta, Prédahegy (ma Vágáshuta) – öblösüveg-készítő műhelyeinek termékei. Az öblösüveget üvegpipával fújták, majd a további munkálatok során különféle eszközökkel üregesre alakították vagy formába fújták (pl. a szögletes üvegeket). – A 17. és 18. sz.-i írápbeli adatok csak a táblaüveg készítésére engednek következtetni. Öblösüveg csak a 18. sz.-ból maradt ránk: pálinkás- és borosedények, melyek a magánháztartások és a korabeli kocsmák felszereléséhez egyaránt hozzá tartoztak. A 18. sz.-ból valók a hengeres, gömbölyű és a körte alakú, zöld színű boros- és pálinkáspalackok. A porciós üvegek és a fütyülős üvegek kizárólag a kocsmák edénykészletéhez tartoztak, míg a lapított oldalú pálinkásbutykos a paraszti háztartás felszerelése volt. Durva kivitelű, hengeres testű, vastag falú poharak is maradtak ránk e századból. A 18. sz.-tól váltak kedveltté a szögletes testű tokaji borospalackok, amelyeknek virágkora a 19. sz. második felére esik. Oldalukon pecséttel vannak ellátva; ezeken a magángazdaságok és a királyi szőlőgazdaságok tulajdonjegyei szerepelnek. – A 19. sz.-ból sokféle technikával díszített üvegeket ismerünk, sokkal változatosabbakat, mint a 18. sz.-iak. A „habos” üveg díszítménye úgy jött létre, hogy a kissé felfúvott tárgyra vékony, nyúlós üveget csavartak csigavonalban vagy koncentrikus körökben és e vonalakat egymásba olvasztották. Készültek színes üvegek is: színtelen alapon piros, lila, vagy tejüveg alapon piros; piros alapon sárga fehér fonalakkal. A díszítményt gazdagították oly módon is, hogy a fonalakat nemcsak vízszintesen, hanem függőlegesen is elhelyezték az edény felületén. Ezt „rácsos” díszítménynek nevezték. Igen nemes darabok az egyszerű – bordó, lila, barna, kék – üvegek. Ritka példányok a színes, egymásba folyó tejfehér, piros, kék, bordó, márványszerűen összefuttatott díszítménnyel készítettek. – A „buborékos” kancsók díszítménye úgy készült, hogy az üveget még képlékeny állapotában megszurkálták, s így zárt hólyagok keletkeztek az edényen. Különlegességei a hutáknak a rücskös díszű, formába fúvott kancsók. – A fonáldíszítés ősi technikát őriz: az edény felületére plasztikusan fölrakott üvegszál eredetileg az edény leggyakrabban használt részeit óvta, majd később kizárólag esztétikai céllal került az edény felületére: egymásba olvadó félkörives formában, láncdíszítményben vagy koncentrikus körben. Változatosabbá vált a díszítmény, ha a színtelen felületre színes – egy- vagy több színű – fonalak kerültek. A huták készítményeinek formakincse nagyon gazdag mind az ivóedényeket, mind az étkezéshez használt edényeket tekintve: az előzőhöz tartoznak a boros, pálinkás, vizes ivóedények és tárolóedények – palackok, kulacsok, kancsók, korsók, zsebbe való butykosok, pincetokba való szögletes palackok, 5–6 literes ballonok, tejesüvegek, befőttesüvegek, bögrék, poharak; az utóbbiakhoz a gömbölyded, öblös levesestálak és tányérok. Ezek laposak, korong alakúak mélyített fenékrésszel. Mindegyik tányér füllel ellátott, hogy falra akasztható legyen. Általában sima testűek, színtelenek, de vannak közöttük színesek is – kék, zöld – és olyanok, melyek színtelen testűek, de peremeiket színes fonállal, csíkkal vagy buborékkal díszítették. Ismeretesek még egyéb használati célokat szolgáló üvegedények is, mint pl. gyertyatartók, mécsek, lámpaüvegek, virágtartók. – E változatos formában és díszítménnyel készült tárgyak vásárlója és használója elsősorban a zempléni parasztság, kisebb részben a környékbeli kispolgárság volt. Az üveg eladói a hutában dolgozó férfiak asszonyai voltak; az üvegedényt terményért vagy a Telkibányáról és Hollóházáról származó → keménycserép edényekért cserélték el. – Irod. Takács Béla: A Zempléni-hegység üveghutái (Bp., 1966).
István Erzsébet
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
