hortobágyi pásztorviselet
hortobágyi pásztorviselet: a magyar paraszti férfiviseletek a Tiszántúl északi felének pusztai legelőin, a pásztorok körében a II. világháborúig élt változata. Legteljesebb és legváltozatosabb formáit a debreceni Hortobágy melléki pásztorok őrizték meg legtovább. Kisebb (főleg kalapformákban mutatkozó) helyi eltérésekkel azonban a hajdúsági, nagykunsági és a bihari sárréti pásztorok is ugyanebben a viseletben jártak. Az utóbbi évszázadban a pásztorok viseletüket a földműves parasztétól magasabbra becsült foglalkozásuk külső jelének is tartották. – A hortobágyi pásztorviselet lényegében a 18. sz.-ban az Alföldön még általános férfiviseletnek a 19. sz. közepe táján módosult maradványa. A leírások és ábrázolások szerint a hortobágyi pásztorok a 18. sz.-ban hosszú, leeresztett hajat, nemezből készült, felhajtott szélű, csákósan vágott, magas tetejű → süveget, rövid, köldökig érő, bő ujjú kendervászon → inget, derekukon tüszőt és alsó testükön bokáig érő, szűk szárú kendervászon → gatyát, a lábukon tört bőrből készült lábszárvédőt, habdát (→ lábbőr) és ugyanolyan bőrből fűzött, kerek orrú → bocskort viseltek. Felső ruhájuk nyáron farkas- vagy juhbőrből készült → kacagány, más néven hátibőr volt; télen juhbőrből varrott, szőrével kifelé fordított bunda. – A 19. sz. közepe után a hortobágyi pásztorviselet a pásztorok rangsora szerint differenciálódott, és a gyári vászon elterjedése következtében anyaga is megváltozott. A zsíros inget és gatyát felváltotta a kékfestő vászonból készült, csípőig érő, kék üveggombokkal magasra gombolt nyakú ing és a fél lábszárig érő, 4–5 szélből készült bő, korcos gatya, a süveget pedig a másfél-két tenyérnyi széles karimájú, félgömb tetejű fekete nemez → kalap; télen a fejfedő fekete magyar bárány bőréből varrott, belül fehér bárányprémmel bélelt, göndör szőrű, benyomott tetejű sapka lett. A gulyások és csikósok kalapja fekete lószőrből font, ujjnyi szélességű, díszes rézcsattal ellátott szalaggal volt díszítve, a szalag mellé balról daru- vagy túzok-tollat tűztek. A kalapot szeles időben csatos állszíjjal kötötték le. Esős időben nyári felsőruhájuk a galléros, bevarrott vagy bekötött ujjú pásztorszűr volt, amelyet vállra vetve hordtak. A csikósok és gulyások szűre színes selyemfonallal dúsan ki volt hímezve, a juhászokét és a kondásokét posztó rátét díszítette. A téli felsőruha általában hét magyar juhbőrből varrott, díszítés nélküli, ujjatlan felkötős bunda; szőrével kifordítva a vállukon hordták. Lábbelijük nyáron általában bocskor, télen oldalt varrott, zsíros bőrből készült csizma. A gulyások és csikósok a szűr és bunda alatt télen csípőig érő 1–3 soros ezüst vagy cifra óngombokkal díszített, végig gombolt, magas, állónyakú ujjast vagy bélelt mellényt, lajbit és a csizmaszárhoz térd alatt lekötött vastag vászongatyát hordtak; a juhászok és a kondások prémes juhbőrből készült, két részből álló, a hátat és mellet takaró, kétoldalt szíjjal megkötött mellest vagy bekötőt, vagy ujjatlan, elöl középen gombolódó bekecset és derékban vágott, ujjas → ködmönt viseltek. A kondások télen a gatya fölé csizmába húzható szűk posztónadrágot, a juhászok pedig puhára tört, prémes szőrével befelé fordított juhbőrből vagy vastag posztóból varrott, mindkét oldalán sűrű lapos rézgombokkal végiggombolódó, a gombolás mentén piros posztó- vagy irhacsíkkal szegett nadrágot, rajthúzlit vettek fel. A hortobágyi pásztorviselet kiegészítő része volt a kondásoknál az enyhén meggörbített, mellmagasságig érő kondásbot, a juhászoknál a szemmagasságnyi, díszes csörgővel ellátott rézkampós, a gulyásoknál a bunkós árvatölgyfa bot, csikósoknál a cifrán kivert nyelű, nyakban vagy a bal vállon átvetett, szíjból font karikás ostor. A bekötött vagy bevarrott szűrujjban mindig magukkal vitték a szaruból faragott → sótartót, az acél, kova és tapló őrzésére szolgáló tükrös erszényt, a szironyos bőrrel kivarrt leveles pénzes bukszát és a kostökből tört, díszesen hímzett → dohányzacskót. – Irod. Ecsedi István: Hortobágy-puszta és élete (Debrecen, 1914); Balogh István: Herdsman-clothing of Hortobágy (Acta Ethn., 1950).
Juhász 1740-ből. A Debrecen–Balmazújváros (Hajdú-Bihar m.) határper térképéről. Debrecen, Városi Levéltár
Balogh István
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
