Györffy István (Karcag, 1884–Bp., 1939)

Full text search

Györffy István (Karcag, 1884–Bp., 1939); etnográfus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja. Tanulmányait Kolozsvárt, majd Bp.-en folytatta, történelem–földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. Az MNM Néprajzi Osztályának gyakornoka lett. 1912-ben múzeumőr, 1918-ban múzeumig. 1926-tól a közgazdasági egy.-en adott elő K-Európa néprajzából. 1929-től egy.-i magántanár, 1930-tól a bölcsésztudományi karon rendszeresen előadott. 1934-ben egy.-i ny. r. tanárrá nevezték ki, ő szervezte meg a bp.-i néprajzi tanszéket. 1938-tól a Táj- és Népkutató Központ vezetője. A magyar nép anyagi műveltségének kiemelkedő kutatója. A földrajztudomány iskolákon nevelkedett történeti módszer és szemlélet jelentőségét. Úttörője volt a levéltári forrásokon alapuló néprajzi kutatásoknak. A korábban felgyülemlett néprajzi anyagot igyekezett történeti szempontokat érvényesítve rendszerezni. Ötletekben gazdag munkahipotézisek felállításával igyekezett széles körű szintézisre törekvő kutatásokat kezdeményezni. Településvizsgálatai nagy hatással voltak a hazai általános településtudományra és a társtudományokra. A népi gazdálkodás körében végzett kutatásai ösztönzően hatottak a kortárs etnográfusokra. Fontosak, maradandó értékűek népi építkezési, viseleti kérdéseket tárgyaló dolgozatai. Irányt mutatóak voltak néprajzi csoportjainkról írott történeti megalapozottságú tanulmányai. Szerk.-je volt Bátky Zsigmonddal és Viski Károllyal együtt A magyarország néprajza c. négykötetes munka I–II. kötetének (Bp. 1933–37 és 1941–1943), abban több fontos fejezet megírását is vállalta. Mint egy.-i oktató, később mint tanszékvezető tanár jelentős nevelőmunkát végzett, részben történészek, geográfusok körében, részben pedig az 1930-as évek derekán induló etnográfusnemzedék kinevelésében. Korszerűbb tudomány- és művelődéspolitika kialakítását sürgette. Igyekezett a magyar népet veszélyeztető nácizmus befolyása ellen kulturális egységfrontot létrehozni, és átgondolt művelődési-tudományos ellenállást ébreszteni, amiben a néprajzi kutatásoknak nagy szerepet szánt. Halála után az egy.-i, főiakolai hallgatók közt kialakult legprogresszívebb mozgalom róla nevezte el a Györffy Kollégiumot (1940). A Magyar Néprajzi Társaság 1970-től Györffy nevével emlékérmet alapított. – F. m. Nagykunsági krónika (Karcag, 1922, 1941, 1955); Das Bauwesen der Hirten im ungarischen Tiefland (Debrecen, 1927); Magyar népi hímzések. I. A cifraszűr (Bp., 1930); A néphagyomány és a nemzeti művelődés (Bp., 1939); Magyar nép – Magyar föld (Bp., 1942); Magyar falu – Magyar ház (Bp., 1943); Matyó népviselet (Bp., 1956). – Irod. K. Kovács László: Gy. I. irodalmi munkássága (Népr. Ért., 1939); Vargyas Lajos; Gy. I. az Alföld etnográfusa (Nagykunsági krónika, Bp., 1955); Ortutay Gyula: Gy. I. (Írók, népek, századok, Bp., 1960); Illyés Gyula: A magyar nép tudósa (Ingyen lakoma, Bp., 1964); Szemlélet, módszer és eredmény Bátky Zsigmond, Györffy István és Viski Károly munkásságában (Ethn., 1974).

Györffy István

Györffy István egy művének címlapja
Filep Antal

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT