gyalom

Full text search

gyalom: nagyméretű, 50–200 m hosszú kerítőháló, amelynek közepén zsákszerű kiöblösödése (káta) van. A hátába beszorulnak a bekerített halak. A gyalom két szárnyát rudak (apacs) tartják, ezekhez erősítik a vonóköteleket. A gyalom felső inára kötik a pálhákat (’gyékénycsomóból kötött úszók’), s az alsó kettős inon vannak a hálósúlyok (galacsér, gyalompogácsa, kő). A gyalomot rendszerint állóvizekben vetik meg, s bokorba ( halászbokor) tömörült – a háló nagyságának megfelelően – 8–10 halász csónakról kezeli. Jég alatt is halásznak vele. Ismerjük a Balatonról, a Velencei-tóról, a Fertőről, a Bodrogközből. A 16–17. sz.-ban a Felső-Tiszán és mellékfolyóin szegedi vagy gyalmos halászokat említenek, akik a török hódoltság elől húzódtak a Tisza északi vízvidékére. 1632-ben és 1648-ban Sárospatakon réti és gyalmos halászokat írtak össze. Az előbbiek a magyar szeren laktak, varsákkal, vejszével halásztak, az utóbbiak pedig kerítő- és más hálókkal. A gyalmos halászok a Rákóczi-uradalomnak hetenként négy napot szolgáltak s a hal harmadrészéért. Aratás idején szabadságot kaptak az uradalomtól. A Közép-Tisza vidékén kerítőháló, réti háló néven ismerünk a gyalomhoz hasonló zsákszerű kiöblösödéssel (sebesz, szebesz) készült hálókat. A Szamoson a káta nélküli kerítőhálót hívják gyalomnak. – A gyalomot az oroszok, a finnek, a különböző török népek használják, de a gyalommal egyező hálókat irsmernek a németek, a franciák is. A gyalom keleti elterjedése, valamint gyalom szavunk honfoglalás előtti török eredete alapján feltételezhető, hogy ezt a hálót D-Oroszo.-ban a törökök révén ismertük meg. Ebből arra is következtethetünk, hogy a honfoglalás előtti magyarság a halászatban ismerte a szervezett, közös munkát. ( még: kerítőháló, jég alatti halászat) – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Jankó János: A magyar halászat eredete (Bp.–Leipzig, 1900); Takáts Sándor: Emlékezzünk eleinkről (I–II., Bp., 1929); Ecsedi István: Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken (Debrecen, 1934); Gunda Béla: A néprajz és a magyar őstörténet (A magyarság őstörténete, szerk. Ligeti L., Bp., 1943).

Gyalom (Bodrogköz)
Gunda Béla

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT