foglalás (lat. oceupatio), elsajátítás
foglalás (lat. oceupatio), elsajátítás: eredeti tulajdonszerzési mód, melynek tárgya csak gazdátlan, uratlan dolog lehet. Ilyen dolognak mondjuk azt, ami soha senkinek a tulajdonában nem állott, vagy ha igen, azt korábbi tulajdonosa elhagyta, és ezért a dolog gazdátlanná vált. A nép körében a foglalás különböző szabályai ismertek. A feudális jog is elismerte a jobbágy valamelyes jogait (használati jog, esetleg korlátozott tulajdonjog) a saját munkájával elfoglalt, művelhetővé tett földre, az irtványra (→ irtás). A török idők után az alföldi mezővárosok hatalmas határában aki feltörte a gyöpöt (legelőt), előjogot szerzett a használatára, és csak akkor foglalhatta el más valaki, ha meghatározott számú éven át (pl. 7–8 év) műveletlenül, parlagon hagyta. Ebben az időben a foglalás külső jele a körülégetés, kaszálónál a kicsóválás (→ határjel) volt. – A talált méhraj odúját rejtő fába régen a foglalás jeléül → tulajdonjegyként keresztet vagy egyéb jelet tettek. Később azonban már nem a megjelölés, hanem a méz tényleges kiszedése biztosította csak a jogot. Szentgálon pl. a méhkeresés úgy történt, hogy szarvasagancsból faragott tartóba vagy pici ládába mézet tettek, majd az erdőben egy tisztáson lefeküdtek, a tartót, ill. ládát a földre tették, és megvárták, amíg 2–3 méh rájött és megrakodott. A már jóllakott méhek további méheket csaltak oda, amelyeknek a repülési irányát megfigyelve, továbbvitték a tartót, amíg ahhoz a fához érkeztek, amelyben az odú volt. A fát megjegyezték, éjjel felmásztak rá, az odút megnyitották, a méheket kifüstölték, és a lépet kivették, hazavitték. A szabad állapotban levő vadakra és halakra (és más hasznos állatokra, pl. rák) foglalás útján csak az szerezhetett tulajdont törvény szerint, aki vadászatra vagy halászatra engedéllyel bírt, ezzel szemben sok helyen a szokásjog annak juttatta a dolgot, aki bármilyen alkalmas eszközzel megfogta, meglőtte (orvvadászat, orvhalászat) azt, vagy akinek a tulajdonjegye az eszközön (nyíl, csapda, varsa stb.) rajta volt. (→ még: foglalójegy, → találás) – Irod. Vajkai Aurél: Adatok Szentgál gyűjtögető életmódjához (Ethn., 1945); Virtanen, E. A.: A foglalójegyekről (Műveltség és Hagyomány, 1961); Gunda Béla: Ancient Hungarian survivala of Land occupation (Acta Ethn., 1962).
Tárkány Szücs Ernő
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
