Csont? – Leves, csont–hús, gulyás–paprikás
Csont? – Leves, csont–hús, gulyás–paprikás: Nagy közösségekben, pl. kaszárnyában, favágó munkások között, este elalvás előtt szokásos mesemondás alkalmával az első mese befejezése után, az újabb mese megkezdése előtt megszólal a mesemondó: – Csont?, a hallgatók rámondják – Leves. Ha kérdésére már csak néhány vagy egyetlen hang sem válaszol, jele, hogy a hallgatók elaludtak, abbahagyja a mesemondást. Ha a sötét hálóhelyiségben már nagyon sok a gyanús csend, a meséből is kiszól, s csak ha meggyőződött róla, hogy a jelenlevők mindnyájan figyelnek, folytatja a mesét. Hasonló szokásról tudunk a románoknál. Ők is a magyar szavakat használják, O. Bîrlea szerint a szokást hihetőleg az egykori közös – osztrák-magyar – kaszárnyákban tanulták. A. Felice francia párhuzamot említ. A mayuni (Loire menti) kosárkötők, a Maros-völgyi havasi favágókhoz hasonlóan este munka után körbeülik a mesemondót, s az mielőtt hozzáfogna, megszólal: – Cric! mire a hallgatók válaszolnak: – Crac! – jeléül annak, hogy várják a mesét. – Irod. Béres András: Mai mesélő alkalmak (Ethn., 1955); Dégh Linda: Märchenerzähler und Erzählgemeinschaft (Berlin, 1962); Balassa Iván: Karcsai mondák (Bp., 1963; UMNGy XI.); Erdész Sándor: Az öreg festő. Eredeti népmesék Nyírvasváriból (Nyírbátor, 1963); Bîrlea, O.: Antologie de proză populară epică (I–III., Bucureşti, 1966); Faragó József: Kurcsi Minya havasi mesemondó (Bukarest, 1969); Katona Imre: A népi epika újkori átalakulása egy társadalmi csoport körében (MTA I. Oszt. Közl., 1970).
Kovács Ágnes
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
