Wekerle Sándor, | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Wekerle Sándor,

jog- és államtudományi doktor, volt miniszterelnök és a közigazgatási biróság elnöke, szül. 1848. nov. 14. Móron (Fehérm.), hol atyja Lamberg gróf gazdatisztje volt; középiskolai tanulmányait 1859–67-ig a székesfejérvári főgymnasiumban végezte, a jog és államtudományokat a budapesti egyetemen hallgatta. Az ifjúság komolyabb része közt vezérszerepet játszott, ő szervezte az országgyűlési ifjúságnak, az ú. n. kisköveteknek önképzésre alakult társulatát. Egyetemi pályájának bevégzése és a doktori oklevél megszerzése után hosszabb külföldi tanulmányi útra indult. Hazatérvén, 1870. Kerkápoly minisztersége idején belépett a pénzügyminiszteriumba s 1874. fogalmazó lett. A tudományegyetemen mint a pénzügyi és közigazgatási jog magántanára habilitáltatta magát. 1878-ban mint titkár az elnöki osztályba került, melynek vezetését aztán teljesen rábízták. 1881. osztálytanácsos lett, 1884. a III. osztályú vaskoronarendet és a miniszteri tanácsosi czímet és jelleget nyerte. Abban a hírben állott, hogy a miniszteriumnak úgy az elméleti kérdésekben, mint a folyó hivatalos ügyekben a legtájékozottabb hivatalnoka. Gyakran képviselte a miniszteriumot pénzügyi és közgazdasági dolgokban, államhitel-, vasut- és költségvetési ügyekben, valamint bizalmas természetű fontos kiküldetésekben. Alig volt fontosabb törvényhozási vagy igazgatási vagy pénzügyi intézkedés, a melyben része ne lett volna. 1886-ban a pénzügyminiszterium államtitkárává neveztetett ki. Kevéssel azután a bobrai kerületben képviselői mandátumot nyert. A házban igen rövid idő alatt szakszerű felszólalásai következtében mint kitünő szónok és erős vitázó vált ismeretessé. 1887-ben a nagy-bányai és a bánát-komlósi kerületben nyert mandátumot és az előbbit tartotta meg (mint 1892-ben is). Mint államtitkárnak kiváló része volt a czukor-, szesz- és fogyasztási adókról, a dohányjövedékről, a regale megváltásáról, az államadósságok konverziójáról szóló törvényjavaslatoknak előkészítésében és a parlamentben való képviselésében, a mivel nagyban hozzájárult az államháztartás egyensúlyának helyreállításához és a magyar államhitelnek a külföldi nagy pénzügyi csoportok körében való emeléséhez. 1889. ápr. 9. pénzügyminiszterré neveztetett ki a Tisza-kabinetben és e tárczát a Szápáry-kabinet alakulásakor újra elvállalta. 1891. a val. belső titkos tanácsosi méltóságot adományozta neki ő felsége, 1892-ben az I. oszt, vaskoronarendet. 1892. máj. 10-től júl. 16-ig ideiglenesen kereskedelemügyi miniszter volt. Mint pénzügyminiszter a vasuti és földtehermentesítési kölcsönök konvertálását befejezte, valamint a regaleügy rendezését és az italmérési adó behozatalát keresztülvitte. A mikor pedig Szápáry Gyula gróf lemondott a miniszterelnökségről, 1892. nov. 24. ő lett utóda, továbbra is megtartván a pénzügyi tárczát. Az ő miniszter-elnökségéhez fűződik az államháztartás egyensúlyának végleges helyreállítása és a költségvetési deficzit eltüntetése, az aranyvalutára áttéréssel való valutarendezés megkezdése, a pénzügyi közigazgatás újraszervezése és az egyházpolitikai reformok keretén belül az új házassági és konfesszionális jognak, a kötelező polgári házasságról, az állami könyvvezetőségről, a gyermekek vallásáról, a zsidó felekezet receptiójáról és a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényeknek megteremtése. A mikor a főrendiház a képviselőház által megszavazott polgári házassági törvényjavaslatot elvetette, W. 1894. jún. benyujtotta a miniszterium lemondását, melyet a király elfogadott. A képviselőház liberális többsége és a főváros, a mely őt 1894. jún. 7. közgyűlésén egyhangúlag díszpolgárának választotta, a lemondott miniszterelnököt a legnagyobb ováczióban részesítette; 1894. jún. 9. pedig a király W-t újólag miniszterelnökké nevezte ki és neki decz. 10-éig sikerült is az egyházpolitikai reformjavaslatokat az izraeliták receptiójáról és a vallás szabad gyakorlatáról keresztülvinni. Minthogy a korona már nem viseltetett iránta teljes bizalommal, decz. 23. másodízben beterjesztette a kabinet lemondását. Az 1896. ezredéves kiállítás juryjének elnöke volt; nov. 30. a király az újonnan felállított közigazgatási biróságnak elnökévé nevezte ki. Mint ilyen a főrendiház tagja volt. A legnépszerűbb államférfiak egyikét egy csomó vidéki város is díszpolgárává választotta meg. A népdal szájára vette. A Bács-Bodrog vármegyében levő Matkovics-Kerekics-telep Wekerlefalvára változtatta nevét. Az országos kaszinó igazgatója. Tagja volt az «Osztrák-Magyar Monarchia Irásban és Képben» cz. vállalat művészeti magyar bizottságának. II. Vilmos császártól 1893. a kőszegi hadgyakorlatok alkalmával a vörös sasrend nagykeresztjét kapta. A Szabad Lyceum tiszteletbeli elnöke; az Országos magyar bányászati és kohászati egyesület védelnöke, az Országos ipartanácsnak kinevezett tagja, előkészítő bizottságának pedig elnöke; tagja a gróf Andrássy Gyula emlékbizottságának és a kereskedelemügyi miniszteriumban felállított tarifabizottságnak. Az 1903 óta megújuló válságok alatt mindig az elsők egyike volt azok közt, kik ő felsége elé meghívattak. E kihallgatásai során mindenkor nemzeti engedmények megadását hangoztatta. 1906-ban kifejtett tevékenységének nem kis része volt abban, hogy a koalicziós kormány megalakulhatott. 1906. ápr. 8-tól 1910. jan. 17-ig miniszterelnök és pénzügyminiszter volt. Ez idő alatt végezte az új adóreform munkálatait. 1906. Temesvárt országgyűlési képviselővé választatott. Választói előtt, valamint ez év máj. 29. a képviselőházban mondott nevezetes beszédében a gazdasági kérdések előtérbe tolását s különösen az iparfejlesztés szükségét hangoztatta. Az ipartanács előkészítő bizottságának elnöki tisztét miniszterelnöksége alatt is megtartotta.

A székesfejérvári főgymnasium önképző körének 1865. «Zsengetárá»-ban megjelent első költeményét «Pipámhoz» cz. a Budapesti Hirlap (1895. 32. sz.) közölte. Czikkei a Nemzetgazdasági Szemlében (1881. A pénzverési regale), az «Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben» cz. vállalatban (1895. Fejérmegye népe, ism. Nemzet 348. sz.)

Munkái:

1. A millenniumi emlék. Bpest, 1894.

2 . A szépművészeti múzeum. Bpest, 1894. okt.

3 . A kereskedelem iparfejlesztő hatása. Bpest, 1904. (Különnyomat a Közgazdasági Szemléből.) Országgyűlési beszédei a Naplóban vannak.

Vasárnapi Ujság 1887. 10. sz. arczk., 1889. 15. sz. arczk. 1892. 29. sz. arczk., 47. sz. arczk., 1894. 23. sz. arczk., 1906. 15. sz. arczk.

Ország-Világ 1888. 18. sz. arczk., 1894. 24. sz. arczk.

Egyetértés 1891. 21. sz.

Wekerle Sándor és kabinetje. Politikai jelllemrajzok. Kiadja a "Nemzet" szerkesztősége. Bpest, 1892. fénynyom. arczk.

Dunántúli Képes Naptár 1892-re. arczk.

Képes Családi Lapok 1892.

Tapolcza és Vidéke 1895. 9. sz.

Pallas Nagy Lexikona XVI. 1010. l.