Wass Sámuel (czegei gróf),
Wass Sámuel (czegei gróf),
dobokai főbiró, országgyűlési képviselő 1848-ban (és 1879-ben), California lakosa, a M. Tudom. Akadémia levelező tagja, Wass Imre gróf, Közép-Szolnok főispáni helytartójának és báró Jósika Rozáliának fia, szül. 1814. jan. 13. Kolozsvárt; gyermekkorát nagyatyja, öreg gróf W. Miklós házánál töltötte Császáriban; nyolcz évig volt a kolozsvári lyceumnak tagja; már az iskolában a magyar és oláh nyelven kívül jól tudott latinul, francziául és németül. 1832 nyarán utazott az Al-Duna vidékére, hol testvérbátyja, Miklós huszárhadnagy állomásozott, itt megtanult szerbül; aztán útját folytatva, elment Triesztbe, Velenczébe, Milanóba és Tirolon keresztül jött haza; folyékonyan beszélt olaszul. Tanulságos utijegyzeteket írt, melyeket barátai lemásoltak és később mint utikalauzt felhasználtak; ez útjának nagy részét gyalog tette meg. Iskoláit 1833-ban bevégezvén, előbb az erdélyi kormányszékhez, később a marosvásárhelyi kir. táblához ment mint joggyakornok. Azonban 1834. nov. 6. nőül vevén Gyulafehérvári Eperjessy Rozáliát, megvált hivatalától, 1835-ben falusi birtokára Egregyre, majd Czegébe vonult gazdálkodni. 1839. Doboka vármegye Derékszék birái közé választatott és 1841-ben főbirói állással tisztelték meg és ezen hivatalát 1848-ig viselte. Ezen idő alatt kétszer tett hosszabb utazást Európa nyugati országaiban. 1848 kezdetén Doboka vármegye főispánja lett. Az 1848. pesti országgyűlésre képviselőnek választatván, az országgyűlésnek 1849. febr.-ig egyik legszorgalmasabb tagja volt. Kossuth kormányzó gr. Wass Samut, ki jól beszélt oláhul és francziául, Erdélybe küldte Csányi Lászlóhoz, ki aztán Konstantinápolyba küldte követül, hova bujkálva Moldván át megérkezett; innét a franczia követ terve szerint tengeren Marseillebe s onnét Párisba utazott. Párisban találkozott Teleki Lászlóval és Londonban Pulszky Ferenczczel, kiktől további utasításait nyerte. Küldetésének főczélja volt, hogy a magyar hadsereg bármi úton minél több és minél jobb fegyvereket kapjon, valamint hogy Fiume körül s a dalmát partokon egy kis tengeri erő is jó volna. Pulszky utasítása és tanácsa szerint a grófnak Amerikába kellett utaznia; honnét nagymennyiségű fegyvert küldött Európába. Az alakítandó hajóraj toborzása körül az Amazon torkolatánál Parma braziliai városban terve nemcsak meghiusult, hanem maga a gróf is nagy veszélybe jutott, melyből csak podgyásza hátrahagyásával gyors szökéssel menekülhetett meg. 1849. nov. 25. már ismét NewYorkban volt és itt hallotta a szabadságharcz katasztrófáját. Már ekkor annyira elsajátitotta az angol nyelvet, hogy az odaérkezett magyarok és amerikaiak közt tolmácsul szolgálhatott. A 60–70 komáromi menekültek részére az ottani polgármester és társainak segélyezésével kört alakítva, házat bérelt és kinek-kinek képességéhez mért foglalatosságról gondoskodott. Ő volt a közbenjáró minden egyes magyar menekült ügyében; ő beszélt a nyilvános fogadásoknál. New-Yorkban ismerkedett meg Fornét Kornéllal és Molitor Gusztávval és ott fejlődött ki köztük ama hű barátság, mely csak a gróf halálával végződött. A legelőbbkelő körökben való időtöltések mellett a gróf a délelőtti órák nagy részét a Stillmann-féle hajógyár műtermeiben töltötte; hajóépítő munkás vagy tengerész akart lenni. E tervét azonban nem valósíthatta meg, mert a tengeri kórság az első két évben még a kisebb kirándulásoknál is gyötörte, e miatt lemondott róla. Az ekkor fellépett kalifornia-aranyláz őt és társait is elfogta, oda irányozták pályájukat. Miután az arany ásásával nem boldogult, Fornét mérnökhöz csatlakozott, húzta a lánczot és kitűzte a jelzőket. Másfél év mulva visszatértek San-Franciscoba, hol Fornét mérnöki irodát nyitott s W. mellette segédkezett. Nem sokára Molitor is megérkezett, ki Londonban érczészetet tanult és hárman egyesülten ércztisztító gyárt alapítottak. 1855 végéig a gyárban 3 és fél millió dollár értékű arany olvasztatott és adatott ki rudakban; ezenkívül 2 és fél millió dollár értékű aranypénz veretett. Xantus 1857-ben, mikor San-Franciscoban gróf Wassék gyártelepét meglátogatta, így szólt: «Senki a magyar névnek több becsületet nem szerzett Amerikában, mint gróf Wass és társai.» Azonban, miután a három úr közül egyik sem volt nagyszabású üzletember, az ötvenes évek végén vállalatuk teljesen megszünt. 1852. Fornét hagyta el Kaliforniát. 1853–54. gr. W. járt itthon Európában és miután a vagyon és hitel leolvadt, kifáradva, elkedvetlenedve és elbetegesedve 1858-ban végkép hazaköltözött szülőföldjére. 1861-ben a felsőházban foglalta el helyét, hol Fiume érdekében tartott figyelemreméltó nagy beszédet. Szorgalmas munkásságot fejtett ki különösen a Pompéry által szerkesztett Magyarországban és később a Pesti Naplóban, többnyire nemzetgazdasági, iparügyi sat. kérdésekben. 1861. decz. 20. a M. T. Akadémia választotta levelező tagjának és székét a passát-szelekről tartott értekezésével foglalta el. A 60-as években élénk részt vett a fővárosi társas-életben és a földhitelintézet megalapításánál 1866-ban épp az a kerület küldte a képviselőházba, mely 1848-ban először választotta meg és e kerület képviselője maradt 1875-ig és híve volt a Deák-pártnak. De munkásságának legjobb részét az iparvállalatok előmozdítására szentelte. Különösen két intézet volt, melyért éjjelét, nappalát áldozta: az újpesti hajógyár és az első magyar gőzhajózási társulat. Utolsó három évét nagyobbára családja és gyámgyermekei társaságában gyógyítási kísérletek közt töltötte. Meghalt 1879. márcz. 20. Budapesten. A M T. Akadémiában 1880. jan. 26. Deák Farkas tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikkei a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (V. 1845. Mezőségről); a M. Akadémiai Értesítőben; a Math. és Term. Közlönyben (III. 1862–63. A légáramlásokról. Székfoglaló) sat. Sok czikket írt a kaliforniai angol lapokba. Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Munkája: Kilencz év egy számüzött életéből. Pest, 1861–62. Két kötet.
M. T. Akadémiai Almanach 1863. 256. l.
Nemzeti Hirlap 1879. 79. sz.
Fővárosi Lapok 1879. 68. sz.
Magyarország és a Nagyvilág 1880. 5. sz. arczk.
Deák Farkas, Gróf Wass S. emlékezete. (Értekezések X. 2. sz.) Bpest, 1880.
Petrik Könyvészete.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
