Vukovics Sebő (beregszói),
Vukovics Sebő (beregszói),
az első magyar miniszterium igazságügy-minisztere, V. Sebő és Nikolics Anna birtokos szülők fia, szül. 1811. Fiuméban; első neveltetését nem hazai nyelvünkön nyeré és csak serdülő éveiben kezdett magyarul tanulni. Tanulmányainak végeztével közpályáját Temesvármegyében kezdte mint tiszt. aljegyző, alügyész, majd szolgabiró, főszolgabiró; végül 1848-ban a megye első alispánja lett. Fiatalabb korában mint kiskövetet küldték fel az 1843. pozsonyi országgyűlésre s ott az ifjúság körében jó nevet vívott ki magának alapos készültségével és szónoki tehetségével. A magyar kormány az erőskezű V-ra bízta a nemzetiségi zavarok elsímítását. Erélye, honszeretete, tiszta jelleme a legnagyobb elismerést hozták meg számára. A magyar miniszterium ismervén erélyét, 1848. máj. végén bánsági kormánybiztossá nevezte ki. Midőn a szerbek a magyar és német lakosság ellen borzasztó kegyetlenségeket követtek el, ezek miatt V. a szigorú megtorlás rendszabályait alkalmazta. 1849. ápr. 14. a Szemere Bertalan elnöklete alatt létrejött miniszteriumban az igazságügyi tárczát kapta. Itt a törvényszékek rendezése körül szerzett érdemeket. A világosi katasztrófa után a Lónyay-, majd a Vladár-családnál tartózkodott; hol emlékiratait írni kezdte s végre külföldre Párisba menekült, hol 1852-ig maradt, midőn Londonban telepedett le. Ezalatt a hazában a haditörvényszék halálra ítélte, képét pedig (az akkori gyakorlat szerint) felakasztották. 1869. visszatért a hazába és mint Bács vármegye márcz. 18. megválasztott képviselője 1869–72. elfoglalta székét a balközépen. Később barátainak és ismerőseinek látogatására utazott Londonba, hol 1812. nov. 19. (a gyászjelentés szerint nov. 17-én 63. évében) meghalt. Utolsó óhajtása az volt, hogy magyar földön temessék el, s mint volt beregszói birtokost és kegyurat a beregszói görög keleti temetőben hantolták el. Sírját carrarai márványemlékkő jelzi, melyet özvegye nemes Dadányi Erzsébet, leánya Mária, fia Gábor, veje Ürményi Pál és unokái Ürményi Bernát és Ferencz emelték.
Leveleiből a Bácska (1895. 49. sz.) közölt kettőt: London. 1868.
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Munkája: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és számüzetésénék idejéből. Sajtó alá rendezte Bessenyei Ferencz Bpest, 1894. (Ism. Vasárnapi Ujság 19. sz.)
Kiadatlan V. S. Horváth Mihály püspökhöz intézett 122 levele (melyeket Horváth M. hagyatékából Samassa József egri érsek az egri lyceumnak ajándékozott).
M. Hirlap 1851. 568. sz. (Haditörvényszéki ítélet.)
Ungarns politische Charaktere von F. R. Mainz, 1851.
Hazánk s a Külföld 1866. 23. sz. arczk., 1872. 18. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1868. 33. sz. arczk., 1872. 48. sz. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1868. 42. sz. arczk., 1872. 48. sz. arczk. (Falk M.)
Képes Népujság 1868. 1. sz. arczk.
Budapesti Közlöny 1869. 658. sz.
Népzászlója Naptára 1869. 36. l. arczk.
M. Polgár Nagy Naptára 1870. 89. l. (Szemere B. Naplójából.)
Igazmondó 1870. 7. sz. arczk., 1872. 48. sz.
A Hon 1872. 268.
Pester Lloyd 1872. 270. sz.
Nemzeti Nagy Képes Naptár 1874. 103., 188. l. arczk.
Hazánk 1885. (12 V.-hoz írt levél 1849-ből.)
Móricz Pál, A magyar országgyűlési pártok küzdelmei. Bpest, 1892.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 961. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886–1900.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
