Volf György, | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Volf György,

a magyar kir. tanárképző-intézet gyakorló főgymnasiumának igazgatója, kir. tanácsos, a M. Tudom. Akadémia rendes tagja, szül. 1843. okt. 3. Török Bálinton (Pestm.); a budapesti V. ker. főgymnasiumban végezte középiskolai tanulmányait, majd a budapesti egyetemen hallgatott classika-philologiai, magyar és német nyelvi és irodalmi előadásokat. 1869. ápr. 13-tól 1870. júl. 30-ig helyettes tanár volt a budapesti IV. ker. főreáliskolában. 1812. Budára nevezték ki rendes tanárnak, a II. ker. főreáliskolához, 1873. pedig az akkori VI. ker. főreáliskolához helyezték át. Néhány évi itt működés után a tanárképző-intézet gyakorló főgymnasiumához nevezték ki. 1890. az intézetnek igazgatója lett. A M. Tudom. Akadémia 1877. máj. 24. levelező tagjává választotta. 1892. kir. tanácsosi czímet kapott. 1897. a budapesti tanárvizsgáló bizottság alelnökévé nevezték ki, s ugyanazon év szept. 13. elnöke lett az Akadémia nyelvtudományi bizottságának. A nyelvemlékekkel való foglalkozás ahhoz a fölötte érdekes kérdéshez vezette, hogy kiktől tanult a magyar írni, olvasni? S azzal a másik nézettel szemben, mely szerint a honfoglaló magyarok a szlávoktól tanulták volna a latin betűs írást, kimutatni törekedett, hogy a velencze-vidéki olaszok voltak tanítómestereink. Ezen a nyomon tovább haladva, egy másik értekezésében azt fejtegette, hogy nem a szlávok, hanem az olaszok voltak a magyarok első térítői. Így jutott azután éppen korszerűen az ezredévi ünnepek idején a többi érdekes őstörténeti kérdés tárgyalásához, hogy miféle szlávok lakták a honfoglalás idején hazánkat s hogy minő fokon állott az akkori magyarok műveltsége. Ezen nyomozásai folytán jutott ahhoz a fontos eredményhez, hogy a mai hazai népfajok közül egyik sem volt még itt a honfoglalás idején s hogy a magyar a legrégibb nép ez országban. Meghalt 1897. szept. 13. Budapesten. Síremlékét 1899. ápr. 23. leplezték le a kerepes-uti temetőben. Török Bálint hazafias közönsége szülőházát márvány emléktáblával jelölte meg, melyet 1907. szept. 13. lepleztek le.

Czikkei megjelentek a M. Nyelvőrben (1872-től), a Hunfalvy-Albumban (1891), a Nyelvtudom. Közleményekben (1885., 1895–96.), a Budapesti Szemlében (1879–80., 1891–94.), a Budenz-Albumban (1884.) az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1881–82., 1890., 1892.), az Akad. Értesítőben (1892, 1895.), a M. Tanügyben (1872., 1876., 1879., 1883–84.), a Tanáregylet Közlönyében (1872. 1884–90.), az Irodalomtörténeti Közleményekben (1891).

Kisebb-nagyobb közlemények 1886-tól a következő lapokban: Fővárosi Lapok, A Hon, Független Lapok, Egyetértés, Pesti Napló, Pesti Hirlap, Budapesti Hirlap, Nemzet, Hazánk és a Külföld, Népnevelők Lapja, Természettudományi Közlöny, Jogtudományi Közlöny, M. Könyv-Szemle, Könyvkiállítási kalauz, Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. (Munkálatainak, czikkeinek jegyzéke közölve van az általa kiadott «Tanárképző-intézeti gyakorló iskola tanárainak irodalmi működése Bpest, 1896» és a «M. Tudom. Akadémia» kiadásában megjelent munkáknak és a folyóiratok tartalmának Czímjegyzéke. I. kötet (Bpest, 1911.) cz. munkákban.

Munkái:

1. Nyelvemléktár. Régi magyar codexek és nyomtatványok. Kiadja a M. Tudom. Akadémia nyelvtudományi bizottsága Bpest, 1874–1890. Tizennégy kötet. (I. 1874. Bécsi és müncheni-Codex. II. 1874. Weszprémi-, Peer-, Winkler-, Sándor-, Gyöngyösi-, Thewrewk-, Kriza-, Bod-Codex IV. és V. k. 1876. Érdy-Codex. VI. 1877. Tihanyi-, Kazinczy-, Horváth-Codex. VII. 1878. Ehrenfeld-, Simor-Cornides-Codex Szent Krisztina élete. Vitkovics-Lányi-Codex. VIII. 1879. Szent Margit élete, Példák Könyve, Könyvecske a szent apostoloknak méltóságáról, Apor-, Kulcsár-Codex. IX. és X. k. 1888. Érsekújvári-Codex, XI. 1881. Debreczeni-, Gömöry-Codex, XII. 1884. Döbrentei-, Teleki-Codex, XIII. 1885. Festetics-, Pozsonyi-, Keszthelyi-Codex, Miskolczi töredék. XIV. 1890. Lobkowitz-, Batthyányi-, Czeh-Codex. Az I–II. és IV–XIV. kötetekben a Régi Magyar Codexek irodalomtörténeti ismertetése).

2. Az Ehrenfeld-Codex. A legrégibb magyar könyv ismertetése és hű lenyomata. U. ott, 1881. (Különnyomat a Nyelvemléktárból).

3. Bátori László és a Jordánszky-Codex fordítása. U. ott, 1879. (Akadémiai székfoglaló).

4. Kiktől tanult a magyar írni, olvasni? (A régi magyar orthographia kulcsa). U. ott, 1885. (Értekezések a nyelv- és széptudom. köréből XII. 6.).

5. Régi Magyar Nyelvemlékek. Kiadta a M. Tudom. Akadémia. U. ott, 1888. Két kötet. (VI. k. 2. osztály. Egyházi verses könyv: Winkler-Codex, V. k. A Jordánszky-Codex bibliafordítása, kiegészítve a Jankovich- és Csemez- Töredékkel).

6. A magyar helyesírás alapja. U. ott, 1894.

7. Első keresztény térítőink, nyelvünk, írásunk és történetünk tanubizonysága szerint. U. ott, 1896. (Különny. a Budapesti Szemléből). Székfoglaló).

8. A m. kir. tanárképző-intézeti gyakorló gymnasium tanári karának irodalmi működése. U. ott, 1896.

9. A honfoglaló magyarok műveltsége. U. ott, 1897. (Különny. az Akadémiai Értesítőből).

10. Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás. U. ott, 1897. (Különny. a Nyelvtud. Közleményekből).

11. Volf György összegyűjtött munkái. I. kötet. Kiadja a M. tudom. Akadémia támogatásával Demeczky Mihály. U. ott, 1907. (Ism. Nemzeti Nőnevelés 1908. M. Középiskola Néptanítók Lapja).

Ney Ferencz, A főváros IV. ker. főreáltanoda Emlékkönyve. Bpest, 1880. 63. l.

Petrik Könyvészete. és M. Könyvészet 1886–1900.

Kiszlingstein Könyvészete.

Pallas Nagy Lexikona XVI. 935. l. (Simonyi Zs.). XVIII. 803. I., II. Pótlékkötet 1904. 827. l.

1897: Egyetértés 255. sz., Vasárnapi Ujság 38. sz. arczk., Ország Világ 24., 39. sz. arczk.,

Hazánk 225. sz., Pesti Napló 256., 1907. 220. sz.

Budapesti Hirlap 1897. 256., 1907. 219. sz.

M. Állam 1907. 209. sz.

A budapesti gyakorló főgymnasium Értesítője 1908. (Négyesy László beszéde V. szülőházánál.)

M. Könyvészet 1908.