Vida Károly, | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Vida Károly,

hirlapíró és szerkesztő, szül. 1819. márcz. 19. Pákéban (Háromszékm.), hol atyja a széknek birája és vagyonos ember volt; V. hét éves korában a székelyudvarhelyi kollegiumba küldetett; a humaniorákat Nagy-Enyeden végezte. Nehány hétig Nagy-Kúnságon volt mérnöki gyakorlaton. 1838-ban Német-, Francziaországban és Belgiumban tett utazást tudományos szempontból, különösen a répaczukorgyártást szándékosan megismerni. Egy év mulva hazatérvén, a politikai lapokban lépett fel mint levelező és iparűző. 1843-ban mint szerkesztői segéd foglalkozott az Erdélyi Hiradó mellett. A lap megszűnése után Magyarországba költözött és jelen volt az 1843. országgyűlésen. 1844. Párist látogatta meg és ott a természeti tudományokat, különösen a vegytant tanulmányozta egy évig, mikor újra tapasztalati utazást tett Délfranczia- és Északnémetországban és Svájczban. 1845. visszatérvén hazájába, szakadatlanul a journalisztika terén az akkori conservativ párt táborában működött. Ipari és gazdászati czikkeket írt a Műiparba (1841), a M. Gazdába (1842, 1847), a Hetilapba (1846), Természetbarátba (1847) és az Új M. Múzeumba (I. 1851–52). Mint a Budapesti Hiradó rendes munkatársa számos czikket írt, melyek közül említésre méltók: a «Gázvilágítás», mely nem csekély meglepetést okozott, továbbá a Nád- és répaczukorról szóló értekezése. Kossuth ellen intézett levél-cyclus «Levél a szerkesztőséghez» cz. alatt; «Az erdélyi szászokról»; «Helyzetünk s a legsürgetősb reformok» czikksorozat; «Egy plebejus gr. Dessewffy Emilhez» kilencz levél; «Talpon legyünk» sat. Írt birálatokat is. 1848. márcz. 18. az eddig is általa vezérelt lap már szerkesztői firmája alatt jelent meg (megszünt júl. 15.); 1848. júl. 19. a «Figyelmező» politikai napilapnak volt kiadó-szerkesztője Pesten és utóbb Pozsonyban; ez azonban 1850. elején betiltatott és V. Erdélybe falusi magányába vonult. Végre még egyszer mint szerkesztő szerepelt, ugyanis 1856. ápr. 1-től jún. 30-ig kiadószerkesztője volt a Kolozsvári Közlönynek és 1856. júl. 1-től a Magyar Futár cz. Kolozsvárt hetenként kétszer megjelent politikai lapnak, mely 1859 nyarán a «Közcsend háborítás» czímen indított pör befejeztéig szünetelt; míg 1859. okt. 15. végkép megszünt. Meghalt 1862. jan. 4. Nagyváradon.

Munkái:

1. Elmélkedések a magyar nemzet viszontagságainak története felett. Pest, 1852.

2. A növekedő új világhatalom. Szózat a földbirtok érdekében. Kolozsár, 1860.

3. Restaurátió vagy revolutió? Őszinte szó a magyar nemzethez. Lipcse, 1861. (Névtelenül.)

4. Ausztriával-e vagy a nélkül? Második őszinte szó a magyar nemzethez. A restauratio vagy revolutio szerzőjétől. Pest, 1862. (Névtelenül.)

Jelenkor Encyclopaedia 139. l.

Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 614. l.

Hölgyfutár 1859. 125. sz., 1862. 35. sz.

Ország Tükre 1862. 2. sz. (Nekr.)

Petrik Könyvészete és Bibliogr.