Várady József (dicskei),
Várady József (dicskei),
nyug. m. kir. udvari kanczelláriai előadó-tanácsos, szül. 1800. ápr. 18. Bécsben, hol atyja V. Elek államtanácsos és I. Ferencz császár kabinettitkára volt; neveltetését a Therezianumban nyerte; tanulmányainak befejeztével Szőgyéninél volt patvarista; azután Ürményi kormányzósága alatt a fiumei kormányszékhez nevezték ki fogalmazónak. Fiumében közel hat évet töltött. (Az 1867. kiegyezés alkalmával sokat tett Fiume érdekében; Deák Ferencz is a fiumei kérdésben szívesen hallgatott tanácsára). Mikor József nádor Fiumét meglátogatta, kinevezte a helytartótanácshoz Budára; de itt nem sokáig maradt, mert Ferencz császár a magyar udvari kanczelláriához hívta Bécsbe titkárnak és csakhamar referendárius lett. A szabadságharcz elején kormánybiztosul küldték Fiuméba s ott hozzáfogott a kikötő kiépítéséhez. A szabadságharcz után elfogatván, az Újépületbe került, de később szabadon bocsátották. Ezentúl hivatalt nem vállalt, hanem Pátyon (Pestm.) telepedett meg és ott élt a tudományoknak, nevezetesen az archaeologiának s érdekes múzeumot gyűjtött. Ő volt a telki apátság visszaszerzésének is névtelen, de legbuzgóbb apostola s e kérdésben az agitatiót még 1847-ben kezdte s a kiegyezés után folytatta. Meghalt 1883. ápr. 24. Pátyon.
Írt az Archaeologiai Értesítőbe s más tudományos folyóiratokba, de időnkint politikai és közgazdasági kérdésekkel is foglalkozott s gyakran írt a Honba; legnagyobb dolgozata: Fiuméról és a Fiuméba vezető vasutirányról, mely 1869-ben a Hazánkban jelent meg tizenegy czikkben.
Pesti Hirlap 1883. 115. sz.
Vasárnapi Ujság 1883. 17. sz. és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
