Tóth Lőrincz,
Tóth Lőrincz,
jogi doktor, a m. kir. curia nyug. tanácselnöke, a főrendiház tagja, a m. tudom. Akadémia, a Kisfaludy-Társaság rendes- és alapító-, a Petőfi-társaság és az aradi Kölcsey-egylet tiszteleti tagja, Tóth János ref. lelkész és Szabó Éva fia, szül. 1814. decz. 17. Rév-Komáromban; tanulmányait a komáromi ref. gymnasiumban, majd a német nyelv megtanulása végett a pozsonyi kir. akadémiában, a jogot pedig a pesti egyetemen végezte, s e közben a franczia és angol nyelveket is elsajátította. A szokásos jogi gyakorlati éveket végezve, 1838-ban tette le az ügyvédi s 1848. a váltó-ügyvédi vizsgát; váltójegyzővé is kineveztetett, azonban majdnem kizárólag a kir. táblai gyakorlatra szorítkozott, s mint főúri családok és nagyobb uradalmak ügyésze dolgozott. 1836. szept. 10. a m. tudom. Akadémia levelezőtagjának választotta (rendes tag lett az Akadémia helyreállítása után 1858. decz. 15.). A Kisfaludy-társaságnak legelső titkára ő volt hat évig, 1837. febr. 6-tól jegyzője, és rendes tagja lett 1841. márcz. 16. (1882. ülte meg e társaság legrégibb élő tagjának írói jubileumát, később pedig ismételve taggá választásának 50 éves évfordulóját, az Akadémia pedig 1886. ugyanazt). 1839 tavaszán barátja Gorove István (később miniszter) társaságában hosszabb külföldi utazásra ment s bejárta déli Németországot, Svájczot, a Rajna mellékét, Belgiumot, Németalföldet, Angliát, Skócia és Irország egy részét, Edinburgot, Glasgowot s Dublint sat. A telet Párisban tölté. 1840. tért vissza. Később ismételten látogatta Münchent, Berlint, Drezdát és Lipcsét, még egyszer Párist s a nagy világkiállítás alkalmával Londont; miközben ismeretséget kötött Mittermaierrel, a nagy jogtudóssal, List Fer. a híres nemzetgazdasági íróval, az angol Bowringgel, ki őt választókerületébe magával vivén, az angol élettel és viszonyokkal megismertette, bemutatták D'Connelnek; különösen tanulmányozta az esküdtszékeket s a börtönrendszereket, szorgalmasan látogatva a parlamenti üléseket s törvényszéki tárgyalásokat. Az 1855. börtönügyi kongresszuson Rómában mint a m. tud. Akadémia küldöttje vett részt, végignézte Róma és Firenze műkincseit, palotáit, egyházait; az Akadémiában előterjesztette benyomásait s tanulmányainak eredményét. Jelen volt az 1840–41. és 1843–45. pozsonyi országgyűléseken mint Batthyány Kázmér gróf jogtanácsosa s távollevő főrendek képviselője, külföldi követségek s a Jelenkor és a Kossuth által szerkesztett Pesti Hirlap országgyűlési tudósítója, mely czélra egész irodát tartott, és mint a Hajnik Károly gyorsító által szerkesztett főrendiházi naplónak nyelvi revizora. Ugyanekkor a Batthyány Kázmér gróf elnöksége s Kossuth Lajos igazgatása alatti védegyletnek titkára s a hirlapokban a megtámadásokkal szemben védelmezője volt. Majd minden akkori nemzeti, humanitási s kulturális vállalatnak, a gazdasági egyesületnek, az iparegyesületnek, kisdedóvó-egyesületnek, szegénygyermek-kórháznak, rabsegélyző, gyermekvédő, közművelődési, képzőművészeti, kertészeti sat. egyesületnek évtizedeken át igazgatóválasztmányi tagja, szorgalmas munkása és terjesztője volt. 1847. Breznóbánya választotta meg pozsonyi országgyűlési követének és mint ilyen többször szólalt fel radikális szabadelvű szellemben, különösen a királyi városok országgyűlési szavazati jogának kérdésében. 1848 tavaszán tagja volt a bécsi nagy küldöttségnek, mely az akkori nagy reformokat: a nép felszabadítását, a jobbágyság eltörlését, a felelős miniszteri kormányformát, Pestre áthelyezését István nádor főherczeg, Batthyány Lajos gróf s Kossuth Lajos vezetése alatt kivívta és a pozsonyi országgyűlésre meghozta. A felelős magyar miniszterium megalakulása után szülővárosa Rév-Komárom választotta meg a pesti parlamentbe képviselővé, hol mindenkor s azután is a Deák iskolájának híve s bizalmi körének tagja volt. Deák Ferencz igazságügyi miniszter őt hívta meg elnöki titkárává, osztálytanácsosi ranggal, mely hivatalában 1848. ápr. 15-től az ország fővárosából menekülő parlamentnek Debreczenbe áttételéig megmaradt és a honvédelmi bizottmánynak egyik jegyzője volt. Debreczenben Vukovich Sebő miniszteriumában osztályvezető tanácsos és államtitkári helyettes volt. Deák Ferencz miniszteriumában Szalay László kodificacionalis osztályfőnök mellett ilyen munkálatokban vett részt s többek között ő dolgozta ki franczia minták után a sajtó-esküdtszéki eljárás szabályait és több reformjavaslatot, melyek akkor létre nem jöhettek. Debreczenben a mérsékeltebb politikai nézetekhez csatlakozott; az országgyűlést Buda visszafoglalása után Pestre s innét Szegedre és Aradra követte. A világosi fegyverletétel és a szabadságharcz elnyomása után több ideig barátainál a Tisza vidékén tartózkodott, azonban Pesten hagyott családjánál tett látogatása alkalmával elfogták, az Újépületbe zárták és ott mindaddig fogva volt, míg a hadi törvényszék halálra nem ítélte. A bécsi kormánynyal viszálykodásba jutott Haynau tábornok teljhatalmú biztos által azonban társaival együtt a halálbüntetés alól felmentetett és szabadlábra helyeztetett, de szoros rendőri felügyelet alatt Pestre internáltatott. Miután azonban a szabadságharcz idején Komáromban mindene elégett s az ügyvédkedéstől is évekig el volt tiltva, egészen új életpályát kellett kezdenie, s ekkor lett a m. tudom. Akadémia pénztárnoka, mely minőségében Dessewffy Emil gróf elnök mellett az akadémia javára megindított nagy gyűjtések s az Akadémia palotája építésének gondjaival volt elfoglalva, s a jogirodalommal, folyóiratok szerkesztésével és zsurnaliszta munkálkodással segített magán, míg az alkotmányos szabadság napja a kibékülés után újra felvirradt. Megelőzőleg tagja volt az Apponyi György gróf országbíró által összehívott országbírói értekezletnek, hol Deák Ferenczczel, Horváth Boldizsárral, Zádor Györgygyel és Zsoldos Ignáczczal együtt a büntetőjogi szakosztályban dolgozott. Míg az alkotmány a koronázás által teljesen helyre nem állíttatott, hivatalt vállalni vonakodott, csak Pest vármegyénél fogadta el az árvaszéki elnök állását, melytől azonban az 1861. provizorium bekövetkeztével az egész vármegyei tisztikarral együtt visszalépett. 1860-tól fogva Pest fővárosnak bizottsági tagja volt, valamint a pesti ref. egyháznak is legrégibb prezsbitere évtizedeken át, különös gondot fordítva a főiskola ügyeire. E mellett egyik alapítója volt s bírói hivatala elfoglalásáig felügyelőbizottsági tagja a magyar földhitelintézetnek; alapítója s egy évtizedig jogtanácsosa az első magyar általános biztosítótársaságnak. Az 1865–1868. alkotmányos parlamentbe Fehérmegye választotta meg képviselőjévé s tagja volt a 67-es bizottmánynak. 1867. márcz. 17-től miniszteri tanácsos és az első (kodifikáló) osztály főnöke lett Horváth Boldizsár igazságügy-miniszteriumában s e kinevezés után új választás alá vetvén magát, 1868. a csákvári kerület újból megválasztotta képviselőjének s ez maradt 1868. jan. 1-ig, midőn a felállított semmitőszék bírájává neveztetvén ki, a bírói hivatallal összeférhetetlen képviselőséget letette. A semmítőszék megszüntetése után a kir. Kuria büntető-osztályánál osztották be, hol mint rangban legidősb bíró, többnyire elnökölt s a sajtóügyeket referálta. 1880. máj. 29. ő felsége a Ferencz József-rend csillagos keresztjével tüntette ki; azon évi máj. 13. pedig a budapesti egyetem évszázados ünnepén tiszteleti jogi doktori oklevéllel. 1883. decz. 1-től a kir. Kuria rendes tanácselnökévé neveztetett, s az elnöki széken ült 1894. szeptemberig, midőn elgyengült látóereje miatt nyugalomba helyezését kérte. Ez alkalomból a vaskorona-rend középkeresztjét nyerte, s 1895 tavaszán a főrendiház élethossziglani tagjává neveztetett ki, hol a legfőbb fegyelmi szék és a naplóbiráló bizottság tagja volt. A Kisfaludy-társaság 1901. decz. 18. megünnepelte 60 éves írói jubileumát. Meghalt 1903. márcz. 17. Budapesten. (A m. tudom. Akadémiában 1903. decz. 21. Vécsey Tamás tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikkei és összes munkálatai a M. tudom. Akadémia Almanachjában (1896. 166–174. l.) felsorolvák. Számos czikket írt az Ujabbkori Ismeretek Tárába, a Jelenkorba és a Pallas Nagy Lexikonába (száznál többet).
Munkái:
1. Néh. Imre János ur, a magyar kir. tud. egyetemnél a bölcselkedés tanítója ... sírjánál keseregnek bús tanítványai, a bölcselkedés másodévi hallgatói 1832-ben. Pest. (Óda).
2. Átok, drámai költemény előjátékkal 3 szakaszban. Buda, 1835. (Eredeti Játékszín 4 felv. A m. tud. Akadémia által jutalommal kitüntetve).
3. Vata. Történeti dr. 4 felv. Pest, 1836. (M. történeti színműveinek I. kötete).
4. Ekebontó Borbála; szomj. 4. felv. Buda, 1836. (Eredeti Játékszín 6. Az Akadémia által jutalommal kitüntetett pályamű. Előadták Budán 1836. márcz. 19.).
5. Szívhangok. U. ott, (1338. Versgyűjtemény.)
6. Az atyátlan; szomj. 5 felv. U. ott, 1839. (Eredeti Játékszín 7. akadémiai jutalommal kitüntetve).
7. Olympia. Drámai pályavirágok. Pest, 1839. (Ronow Ágnes, tört. dr. 3 szak. és Alkonyatkor, bohózat 3 felv.).
8. Hunyadi László. Tört. szomj. 5 felv. Buda, 1839. (Eredeti Játékszín 16. Akadémiától 100 arany jutalmat nyert pályamű).
9. Rágalom iskolája, vígj. 5 felv. Scheri-Brinsley Richard után angolból ford. U. ott, 1839. (Külföldi Játékszín 16. Előadták Pesten márcz. 1., 31.).
10. A kénytelen király. vígj. 2 felv. Pest, 1840. (Nagy Ignácz Színműtára II. köt. Először Pesten 1839. nov. 1.).
11. Úti tárcza. Pest, 1844. hat kötet. (I. Déli Németföld. II. Rajnai út. III. Schweiz. IV. Németalföld és Belgium. V. Brittföld. VI. Páris).
12. Ügyvédi állapotok. Pozsony, 1848. (Országgyűlési röpirat).
13. Eszmék a magyar tudományosság, akadémia s iskolaügy körül. U. ott, 1848. (Röpirat a pozsonyi országgyűlésen).
14. Uti novellák. Pest, 1851. (Új és folyóiratokban megjelent 7 eredeti és 2 fordított beszély).
15. Az ősiség és egyéb birtokviszonyokat rendező 1852. nov. 29. nyilt parancs ismertetése s magyarázata. U. ott, 1853. (2. átdolg. kiadás. U. ott, 1854. Az Akadémiánál Marczibányi jutalmat nyert. Németül: ford. Görgey István. Pest, 1853.).
16. Az ausztriai polgári perrendtartás. U. ott, 1853.
17. Példánytár; törvénykezési irománypéldák gyűjteménye. U. ott, 1853.
18. Az örökjog szövege jegyzetekkel. U. ott, 1853. (Új Törvénytár III.).
19. Örökösödés az ausztriai ált. törvénykönyv szerint, nevezetesen végrendeletekről és a hagyatékok tárgyalásáról, örökösödésrendi táblával s irománypéldákkal felvilágosítva. U. ott, 1854.
20. Elméleti és gyakorlati útmutató úrbéri ügyekben. U. ott, 1856. (Az Akadémiánál dicsérettel kitüntetve. Ism. M. Sajtó 135., 136., 152. sz.).
21. Magyar írók arczképei és életrajzai. U. ott, 1858. (40 író rövid élet- és jellemrajza; előbb a Vasárnapi Ujságban közölve).
22. A párbaj. Akadémiai értekezés. U. ott, 1865.
23. Zádor György m. akadémiai tag emlékezete. U. ott, 1870. (Értekezések a törv. tud. köréből I. 9.).
24. Szemle a magyar jogászgyűlések munkássága s eredményei felett. U. ott, 1872. (Értekezések a társ. tud. köréből II. 5.).
25. Felsőbüki Nagy Pál emlékezete. Bpest, 1874. (Értekezések a tört. tud. köréből III. 8.).
26. A szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság rendszere a polgári törvénykezésben magyar szempontból. U. ott, 1876. (Értek. a társ. tud. kör. IV. 3.).
27. Emlékbeszéd hódosi és kisdiói Sina Simon felett. U. ott, 1876. (Értek. a társ. tud. kör. IV. 4.).
28. Bertha Sándor emlékezete. U. ott, 1877. (Értek. a társ. tud. kör. IV. 8.).
29. Emlékbeszéd ... Fogarasi János r. tag felett. U. ott, 1879. (Ért. a társ. tud. kör V. 7.).
30. Emlékezés Zlinszky Imre I. tagra. U. ott, 1881. (Ért. a társ. tud. kör. VI. 11.).
31. Kormányformák az újkori társadalmakban. Irta Laveley Emil. Ford. s előszóval és jegyzetekkel ellátta. U. ott, 1881. (M. tud. Akadémia Könyvkiadó Vállalata III. sorozat).
32. Méhek. Epigrammok. Xeniák. Apró életképek és szatirák. U. ott, 1882. Irói föllépésem 50. éve alkalmából nagy részben régi dolgozatok).
33. Sötét időkből. Beszélyek. U. ott, (1882. M. Könyvesház 105., 106. XI. folyam 5., 6. Badics Ferencz előszavával. Először a 30-as és 40-es évek folyóirataiban ... ezentúl 3. kiadásban, 2-szor «Uti novellái» cz. 1851.).
34. A magyar felsőház reformja. U. ott, 1882. (Ért. a társ. tud. kör. VII. 4.).
35. Emlékbeszéd Zsivora György felett. U. ott, 1885. (Emlékbeszédek II. 7.).
36. Fegyházi tanulmányok. I. Az illavai fegyház. U. ott, 1885. (Értekezések a társ. tud. kör. VIII. 2.).
37. Emlékezések a nemzetközi börtönügyi congressusra Rómában 1885. nov. 16–24. U. ott, 1886. (Értek. a társ. tud. kör. VIII. 8.).
38. A nők joga. Irta Gide Pál, ford. U. ott, 1886. Két kötet. (A m. tud. Akadémia Könyvkiadó Vállalata).
39. Berryer válogatott törvényszéki beszédei. Ford. Berryer élet- és jellemrajzával és zárszóval. U. ott, 1887. (M. tudom. Akadémia Könyvkiadó Vállalata).
40. Emlékbeszéd Zsoldos Ignácz felett. U. ott, 1887. (Emlékbeszédek IV. 1.).
41. Emlékbeszéd Tanárky Gedeon felett. U. ott, 1888. (Emlékbeszédek V. 2.).
42. Fegyházi tanulmányok. A rab munka. U. ott, 1888. (Ért. a társ. tud. kör IX. 6.).
43. A visszaesés okairól és óvszereiről. U. ott, 1889. (Ért. a társ. tud. kör. X. 4.).
44. Emlékbeszéd Ökröss Bálint felett. U. ott, 1890. (Emlékbeszédek VI. 2.).
45. Rövid tartalmu szabadságvesztés-büntetések és a föltételes elítélés. U. ott, 1891. (Értek. a társ. tud. kör XI. 4.).
46. Emlékbeszéd Vajkay Károlyról. U. ott, 1894. (Emlékbeszédek VIII. 7.).
Szerkesztette az Ujabbkori Ismeretek Tárának I. és II. kötetét (1850.) és ennek folytatását, a Jelenkor czímű encyclopaediát (1858.), a Jogtudományi és törvénykezési Tár 1854–56. két évfolyamát, a Nemzeti Képes Naptárt 1856 és 1857-re, a Jogtudományi Szemlét (1869–70.), az Új Törvénytárt Pesten. Részt vett Werbőczy Hármas könyvének (1844.) és a Corpus Jurisnak 1895. fordításában (I. Lipót és III. Károly törvényei).
Kéziratban: A méreg, vígj. 2 felv. versekben; Mária Terézia essay (mutatvány a M. Salonban V. 1886. Mária Terézia házi életéből cz.); Szilágyi Erzsébet, tört. rajz; Népnevelési törvényjavaslat alapelvei (1840-ből); Értekezés az öngyilkosságról; Emlékek és koszorúk. (Visszaemlékezések. Előkészületek a kir. Kuria történetéhez); A bírói függetlenségről; Voltaire szünnapjai, vígj. 2 felv. francziából ford. (előadatott először Pesten 1839. nov. 7.) és A rágalom, vígj. 5 felv. Scribe után ford.
Arczképei: kőnyomat Barabástól 1845. (a Pesti Divatlap mellett); az 1848. pozsonyi országgyűlésből Bécsbe küldött követek nagy alakban Bécsben kőre metszett arczképcsoportozat; mely akkor csak néhány példányban nyomatott és köve az októberben Windischgrätz ostromló csapata által széttöretett; ezért ma már igen ritka; Barabás által rajzolt «Magyar írók arczképcsarnoka» cz. csoportképen 1856.
A Komárom vármegyei Múzeum-egyesület, melynek tiszteleti tagja volt szülőházát emléktáblával (Istók János műve, T. és Péczely József relief-alakjával) jelölte meg, melynek ünnepélyes leleplezése 1904. okt. 12. történt.
Honművész 1836. 76., 1837. 17., 1839. 91. sz.
Hirnök 1840. 72. sz.
Pesti Divatlap 1845. II. 6. sz. arczk.
Kisfaludy társaság Évlapjai I. 19., III. 9., 26. l. Uj F. XIX., XXI., XXVI–XXVIII. (Beöthy Zsolt).
Irodalmi Őr 1846. I. 142. l.
M. Hirlap 1850. 221. sz. (Hadi törvényszéki ítélet.)
Ujabbkori Ismeretek Tára VI. 366. l.
Ferenczy és Danielich, M. Írók I. 494. l.
Vasárnapi Ujság 1857. 12. sz. arczk., 1886. 41. sz. arczk., 1891. 50. sz. arczk. (Jubileuma), 1903. 12. sz. arczk.
Hölgyfutár 1859. 112. sz.
Ország Tükre 1863. 7. sz. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 24. sz. arczk.
Kákay Aranyos, Újabb fény- és árnyképek. Pest, 1866.
Országgyűlési Arczképcsarnok I. 1867.
Pesti Hirlap 1882. 141. sz. (Scarron), 1901. 348., 1903. 77. sz.
Wurzbach Biogr. Lexikon XLVI. 240. l.
Petrik Könyvészete, Bibliogr. és M. Könyvészet 1886–1900.
Kiszlingstein Könyvészete.
Nemzet 1891. 337. sz. (Kozma A.).
Fővárosi Lapok 1891. 338., 339.
Egyetértés 1894. 96., 1901. 347., 1903. 76. sz.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 292. l., II. Pótlék II. 744. l.
Budapesti Napló 1901. 349.
Budapesti Hirlap 1901. 348., 1903. 76. sz.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1901. 178. l.
Vécsey Tamás, Tóth L. emlékezete. Bpest, 1903. (Emlékbeszédek XI. 12.).
Komáromi Ujság 1904. 41. sz.
A komáromi kath. gymnasium Értesitője 1905. (Bausz Teodorik. Ism. Egyet. Philol. Közlöny 1906. Századok 1907).
Akadémiai Értesitő 1906. 620. l.
Magyarország Vármegyéi. Komárom vármegye. Bpest, 1908. 874. l. fénynyom. arczk. (Barabástól) és emléktábla rajzaival és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
