Tóth István,
Tóth István,
győri kanonok, szül. 1821. aug. 22. Kis-Sitkén (Vasm.), hol atyja kovács-mester volt; a gymnasium I. osztályát Szombathelyen, a III. Kőszegen, a többit Győrött végezte. 1842. győri növendékpap lett és 1846. fölszenteltetett, Császárra ment segédlelkésznek; 1847. márcziustól Győrben belvárosi káplán volt. 1849. jan. 21. álhírek terjesztésének vádja miatt elfogták és Pozsonyban tartották fogva ápr. 3.-ig; midőn szabadon eresztették Tatába ment segédlelkésznek. 1851. decz. 30. foglalta el a gönyői (Győrm.) plébániai állást, hol 40 évig szolgált; közben 1886. ápr. 11. győri kanonoknak nevezték ki. Szentszéki ülnök és 1875-ben országgyűlési képviselő is volt Gönyőn 1877. iskolát építtetett. 1884. ő felsége a Ferencz József-rend nagykeresztjével tüntette ki. Meghalt 1894. jún. 2. Győrben.
Több közlést és vezérczikket írt Dunaparti álnévvel az Idők Tanujába és a M. Államba; egyházi beszédei a Pázmány Füzetekben és Borromaeusban jelentek meg.
Munkái:
1. Szent Ferencz 700-ados emlékünnepén 1882. aug. 2. mondott beszéd. Győr, 1882.
2. Nagybőjti szent beszédek. Komárom, 1883.
A képviselőházban 1875. márcz. 1. mondott beszéde a Napló XXI. kötetében van.
Zalka Emlékkönyve. Győr, 1892. 150. l.
Schematismus Cleri Jaurinensis 1896. 194. l.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
