Tóth Ede,
Tóth Ede,
színész és színműíró, a Kisfaludy-Társaság belső tagja, szül. 1844. okt. 4. Putnokon (Gömörm.), hol atyja jómodó ref. vallású szabómester volt; 1855. atyja Iglóra vitte német szóra, hol a gymnasium első osztályát, a latin nyelv kivételével, mint reál-tanuló végezte, de gyenge bizonyítványt kapott; 1856–57. atyja a tót nyelv elsajátítása végett Jolsvára küldte azon elhatározással, hogy tovább nem taníttatja; midőn Jolsváról visszatért, Putnokon boltos-inas lett a Frank-féle vegyes-kereskedésben. Itt három évet töltött és felszabadulva, mint legény néhány hónapot. 1860-ban mint kereskedősegéd Pestre jött és Posner K. L. papirkereskedésében kapott alkalmazást. Posner egy 1877. nov. 26. levelében nagyon elismerőleg szólt róla. De mit ért mindez, mikor hivatása ellenkezett foglalkozásával. Szabad idejét szépművek olvasásával tölté, verseket írt és a színházat látogatta: 1862 nyarán elhagyta Pestet és Putnokra ment, kijelentvén szüleinek, hogy Sárospatakra akar menni tanulni; itt okt. mint magántanuló Finkei József vezetése mellett letette a II–IV. oszt. vizsgáját s így az V-be eresztették, melyet jó sikerrel végzett; 1863. fölvették a VI. osztályba s nagypénteken legatióba ment; egy barátjától megvette a gömöri Lenke, Keszi, Hubó, Kövecses, Recske és Szent-Király falvakat nyolcz pengő forintért. Rossz kiejtése miatt a keszi pap nem engedte prédikálni, Lenkén pedig egy öreg paraszt rászólt: «Ne siessen, egy szavát sem értjük.» 1863. nov. 3. tagja lett a sárospataki magyar irodalmi körnek, hol szorgalmasan verselgetett és szavalt; azonban ez év utolsó hetében súlyos betegség lepte meg és már legatióba se mehetett s így azon néhány forinttól is elesett, melyet ez jövedelmezni szokott. Édes anyja, kit annyira szeretett és ki utolsó támasza volt, 1862-ben meghalt. 1864. febr. 8. sok nyomorúság után elhagyta a kollegiumot azzal az elhatározással, hogy színész lesz. Kisvárdára gyalogolt, hol febr. 11. felvették és megkezdte színészi pályáját Lantos név alatt. Színlaposztó volt és kisebb szerepekben játszott a felső vármegyékben koborló színtársulatoknál; decz. a Rozsnyón működő Kétszeri József aránylag jobb társulatához jutott. Ekkor atyja mint országos csavargót hatóság útján be akarta soroztatni katonának és e bajtól csak nagy nehezen tudott megmenekülni. Éveken át küzdött és nyomorgott, még mint gyalogszínész egy-egy társulatot háromszor is elhagyva s innét hozzászegődve és bejárva a fél országot. Sokszor volt a kétségbeesés, a megsemmisülés szélén, éhenhalásnak, megfagyásnak kitéve; csak hivatásában való törhetetlen hite tartotta fenn. Sebes beszéde, kifejezéstelen arcza és igénytelen alakja miatt nem igen jutott jobb szerepekhez; később azonban leküzdötte a nyelvhibákat s meglehetős szerepkört foglalt el. 1865 télen Huszton nyáron Rozsnyón volt; 1866. Putnokon, Kápolnán (jan. febr.). Pesten (márcz.) Egerben és Jászkiséren; 1867-ben Nógrádban kóborolt mint beteges, rongyos vándorszínész. Helyzete időjártával javult: mint rendező vagy titkár nyert alkalmazást a társulatoknál s 1871. egybekelt Benedek Veron színészleánykával. 1873. atyja halála után haza kellett mennie s a család vagyoni ügyeinek rendezése végett hosszabb időt töltött Putnokon. Itt Teréz nénje házánál sokat dolgozott és itt fogalmazta a Falu rosszát is. Karácsony után újra megindult állást keresni. Ekkor vette hírét a Nemzeti színház igazgatóságától 1874. jan. 8. hirdetett népszínmű-pályázatnak. A Falu rossza cz. művét átdolgozva, aug. 16. benyujtotta és a száz arany pályadíjat szept. 30. elnyerte. Szigligeti gondoskodott róla, hogy Budapestre kerülhessen s a Nemzeti Színháznál 1875. ápr. jelmeztári felügyelőül alkalmazta, művét pedig 1875. jan. 15. előadatta. A Nemzeti színháznál 1875. pályázatán újra részt vett és műve, a Toloncz, nov. 20. 29 versenyző közt egyhangú ítélettel elnyerte a 100 arany pályadíjat. (Először a Népszínházban 1876. máj. 28). A Kisfaludy-társaság 1876. jan. 26. belső tagjává választotta. 1875 tavaszán átdolgozta a Kintornás család népszínművét, mely 1876. jan. 27-én került színre a Népszínházban. Ennek előadását még látta a költő, de az 1876. máj. 28. színre került Toloncz nagyszerű fogadását már nem érte meg. Mikor ugyanis már Budapestre került, anyjától öröklött baja, a tüdővész, a sok átélt nyomor következtében erősen megtámadta szervezetét és minden gyógyítás, fürdőzés daczára 1876. febr. 26. meghalt Budapesten. Szülőházát Putnokon az ottani műkedvelő-társulat emléktáblával jelölte meg.
Költeményeit többnyire a vidéki lapokba közölte; ismeretlen költeménye jelent meg a M. Polgárban (1877. 4. sz.); Naplójából töredéket közöltek: a Petőfi-Társaság Lapja (1877. Önéletiratából, Az én mestereim), az Esztergom és Vidéke (1881), Ország-Világ (1881), Zala (1883. 43. sz.), a Zemplén (1899. 42. sz. A biró előtt sat.); önéletrajzi adatait különösen Aigner-Abafi használta fel Figyelőjében; Színi beszéde színtársa Kétszeri Gyula fölött (Erdélyi Múzeum 1883); levelei: Lőcse, 1867. jún. 17. Osváth Dánielhez (Egyetértés 1881. 211., Színházi Közlöny 1882. 1. sz., Színészeti Közlöny (1882. 1. sz.); Szmrecsányi Mihályhoz, Bpest, 1875. jan. 28. (Pesti Hirlap 1879. 214. sz., Ellenőr 1879. 377.).
Munkái:
1. A falu roszsza, eredeti népszínmű dalokkal és tánczczal 3 felv., zenéje Erkel Gyulától. Bpest, 1875. (Nemzeti Színház Könyvtára 72., M. Könyvesház IV. 5., M. Könyvtár 226. 1901.).
2. A kintornás család, eredeti népszínmű dalokkal és táncczal 3 felv., zenéje Erkel Gyulától. U. ott, 1875. (Nemzeti Színház Könyvtára 88., M. Könyvesház VI. 1., 2., M. Könyvtár 349., 350. 1903).
3. A toloncz. Eredeti népszínmű 3 felv., zenéje Erkel Gyulától. U. ott, 1878. (A Nemzeti színház Könyvtára 118., M. Könyvesház V. 6., 7., M. Könyvtár 146. 1902.).
4. Névtelen hősök. Dalmű 4 felv. Zenéjét írta Erkel Ferencz. U. ott, 1880. (M. Könyvesház IX. 5. 6.).
5. Tóth Ede költeményei. U. ott, 1881. (M. Könyvesház IX. 7., 8.).
6. Tóth Ede művei. U. ott, év n. Három kötet. (I. A falu rossza. A toloncz. II. A kintornás család. A költő szerelme. Zrinyi Péter. III. A névtelen hősök. Költemények).
7. Tóth Ede válogatott munkái. Bevezetéssel ellátta Váradi Antal, Garay Ákos rajzaival. Bpest, 1902. Szerző fénynyom. arczképével. (Életrajz. Színművek. Költemények. Önéletírás. Remekírók Képes Könyvtára).
Kéziratban maradtak színművei, melyeket részben a vidéki színpadokon előadtak, ú. m. Schneider Fáni, Kerekes András és szeretője Piros Panna, népszínmű tánczczal, zenéje Káldy Gyulától (előadták először Kassán 1875. febr. 6.); Bécsi krach, bohózat; Az önkéntes tűzoltók; Az oltár előtt.
Hazánk és a Külföld 1866. 21. sz. (Névaláírása.).
Vasárnapi Ujság 1875. 52. sz. arczk. (Törs K.), 1876. 10. sz.
Családi Kör 1875. 7. sz. arczk.
Figyelő 1876. 10. sz.
Fővárosi Lapok 1876. 48. sz., 1878. 217., 218. sz., 1892. 360. sz.
1876: Magyarország és a Nagyvilág 10. sz. arczk., 56. sz. (Mikszáth K.), Ellenőr 57., Kelet Népe 59., Hon 47., 48., M. Polgár 50., 54., Erdély 9., 10., Otthon I. 282. l.
A Színpad 1876. 5. sz., Moenich-Vutkovich, M. Irók Névtára. Pozsony, 565. l., Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Uj F. XI. 14. l., A Hon 47., 49. sz.
Szini Világ 1877. 13., 14., 18., 19. sz., Pesti Napló 1876. 49. sz.
Petőfi-Társaság Lapja 1877. II. 17., 25., 26. sz.,
Szabadság 1877. 172–178. sz. (Mikor en kórista voltam).
Figyelő (Aligner-Abafi-féle) IV. 1878. X., XIII., XVIII.
Rozsnyói Hiradó 1878. 10., 11. sz., 1882. 9. sz., 1901. 29., 30. sz.
Kákay Aranyos Nr. 3. Még újabb Feny- és Árnyképek, Bpest, 1878.
Temesi Lapok 1878. 87. sz.
Nagy-Kunság 1879. 6–9. sz. (Milesz B.).
Losonczi Hiradó 1879. 32. sz.
M. Népvilág 1880. 7. sz.
Zala 1883. 43. sz.
Ország-Világ 1881. II.
Koszoru 1885.
Petrik Könyvészete.
Alföld 1886. 298. sz.
Budapesti Hirlap 1886. 298. sz.
Aradi Közlöny 1887. 351. sz.
Báttaszéky Emlékkönyve 1888. (T. és szülei).
Kiszlingstein Könyvészete.
Tiszafüred és Vidéke 1892. 26., 27. sz.
Borsodmegyei Lapok 1893. 9. sz. 1907. 102., 108. sz.
Pap Károly, T. E. élete és művei. Kolozsvár, 1894. (Ism. Irod. tört. Közlem.).
Határőr, 1894. 48. sz.
Győri Hirlap 1897. 3. sat. sz.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 288. l. (Négyesy László).
Magyarország Vármegyéi. Gömör vármegye. Bpest, 1903. 404. l. arczk.
M. Könyvészet 1901–1903.
Petrik, M. Könyvészet 1886–199.
Hazánk 1901. 244. sz.
M. Könyv-Szemle 1909. 240. l. és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
