Tököly (Thököly) Imre (késmárki gróf),
Tököly (Thököly) Imre (késmárki gróf),
erdélyi fejedelem, T. István, Árvamegye főispánja, ki gróf lett és Gyulaffy Mária fia, szül. 1657. szept. 25. Késmárkon; atyja 1667. a megnyilt eperjesi új lutheránus kollegiumba küldte, a honnét azonban a beállott zavaros viszonyok miatt csakhamar haza hozatta. 1670. nov. az ostrom alá fogott Árva várából Likavára menekült; innét atyja halála után decz. 4. még a vár ostroma előtt álruhában Husztra ment, majd innét Erdélybe menekült Apafi fejedelem védelme alá. Itten gyakran érintkezett a magyar menekültekkel, a bujdosókkal. Magyarországi birtokait lefoglaltatta ugyan a kamara, de anyai nagybátyjától Rhédey Ferencztől, máramarosi uradalmait örökölve, nagy vagyonhoz jutott. Midőn I. Lipót 1673. febr. 27. az alkotmányt felfüggesztette és Ampringent teljhatalmú kormányzóvá nevezte ki és Pozsonyban vértörvényszéket állítottak fel, a felkelés elmaradhatatlan volt, mely győzedelmesen haladt előre és T.-t választották vezérül. A protestánsok csakhamar mind hozzá csatlakoztak. Rövid idő alatt Felső-Magyarországot a bányavárosokkal együtt elfoglalta. A nagy mennyiségű arany és ezüst érczrudakból a maga nevére (pro libertate et justitia) pénzt veretett. (Hadviseléseiről bőven írnak a magyar történelmi munkák). 1682. jún. 15. megesküdött Zrinyi Ilonával, I. Rákóczi Ferencz özvegyével. A soproni országgyűlésen az alkotmány visszaállíttatott; azonban a sérelmek nem orvosoltattak; ezért többen visszatértek Lipóthoz. Ily körülmények közt T. ismét a szultánhoz fordult, vele szerződést kötött, ki elismerte T.-t Felső-Magyarország fejedelmének, viszont T. és utódai évi 40,000 arany adót tartoztak fizetni a szultánnak. Miután T. a franczia királytól is újabb segélyt nyert, 1682. júl. a háborút megkezdte... A szultán királynak kiáltatta ki, de ezt el nem fogadva, csak fejedelem lett. Ezután fegyverszünetet kötött és 1683. országgyűlést hívott össze Kassára; ekkor már tapasztalhatta népszerűségének hanyatlását; a rendek bizalmatlanok voltak a török barátság iránt, az adót nem szavazták meg, melyet csak erőszakkal hajthatott be. A török 1683 tavaszán betört és Bécsig haladt előre; serege azonban teljesen szétveretett, T. pedig Pozsonynál győzetett le. Lipót T. békeajánlatára feltétlen megadást kívánt. T. ezután folytatta a harczot; azonban többször megveretett. Segítséget nem csak hogy nem nyert a törököktől, hanem ezek, midőn Váradra ment, elfogták és vasra verve küldték Belgrádba ... 1686-ban T.-t a szultán szabadon bocsátotta és 9000 emberből álló sereget adott neki. T. azonban nem igen talált támogatásra, a törökök ismét annyira bizalmatlanok voltak hozzá, hogy 1687. ismét elfogták és Konstantinápolyba vitték. E közben a császáriak Magyarországot teljesen meghódították. 1688. jan. 14. Munkácsot is bevették s Zrinyi Ilona gyermekeivel együtt Bécsbe vitetett. T. visszatérvén Konstantinápolyból, kiáltványt intézett a magyar nemzethez, de alig tudott összehozni 8000 embert, kiket Heister Nagyváradnál teljesen szétvert. Apafi halála után a szultán erdélyi fejedelemmé avatta s ekkor 16,000 emberrel Erdélybe sietett s a Heisterrel egyesült Teleki Mihály hadait 1690. szept. Zernyestnél megverte; maga Heister is fogságba esett és 1692. Zrinyi Ilonával cseréltetett ki ... A Diploma Leopoldianum kiadása után T. végleg elvesztette Erdélyt. Ezután is részt vett ugyan a töröknek Ausztria elleni hadjárataiban; azonban az 1697. szept. 11. zentai ütközet után a szultánnal együtt Törökországba menekült. A békét a törökkel 1699. jan. 26. megkötötték. T.-t száműzték, ki híveivel együtt (mintegy 1400 emberrel) Törökországban maradt. Ezután nejével Konstantinápoly Galata nevű külvárosában élt. Még megérte mostoha fiának II. Rákóczi Ferencznek felkelését, melyre azonban már semmi befolyása sem volt. A portától 1695-től tekintélyes kegydíjat kapott, majd birtokot és vidini grófi czímet is kapott a szultántól. Meghalt 1705. szept. 14. ismidi birtokán Nikomédia mellett (Kis-Ázsia). Hamvait újabban II. Rákóczi Ferencz hamvaival együtt 1906. november elején hazahozták fényes ünepélylyel és Késmárkon helyezték el.
Munkái:
1. Emericus Thökoly Princeps, ac Patrium Regni Hungariae Dominus, & c. Vniversis Orbis Christiani Regibus, Principibus, Rebus-publicus, Sacri Romani Imperii Statibus; necnon sub servitutis jugo suspirantibus afflictae Pannoniae Civibus, felicitatem! (Végén: Scriptum Anno Millesimo, Sexcentesimo Octuagesimo Quarto: Exilii nostri Persecutionisq. Decimo quinto. Kassa).
2. Késmárki Tököly Imre Naplója, 1693., 1694. Közli Nagy Iván, Pest, 1863. (Monumenta Hungariae Historica. II. osztály 15. k.).
3. Késmárki Tököly Imre Naplója 1676–1678. Közli Torma Károly. U. ott, 1866. (Monum. Hung. Hist. II. oszt. 18.).
4. Késmárki Tököly Imre és némely főbb híveinek naplói és emlékezetes írásai 1686–1705 Közli Thaly Kálmán. U. ott, 1868. (Mon. Hung. Hist. II. osztály 23. k.).
5. Tököly Imre Naplói, leveles könyvei. Közli Thaly Kálmán. Bpest, 1873. (Mon. Hung. Hist II. oszt. 24. k.).
6. Gróf Tököly Imre levelei. A gróf Teleki család maros-vásárhelyi levéltárából. Sajtó alá rendezte Deák Farkas. U. ott, 1882.
7. Thököly Imre fejedelem 1691–1692 Leveles-könyve. Az eredetiből közli Thaly Kálmán. U. ott, 1896. (Mon. Hung. Hist. II. oszt. 34.).
Le comte Tekely. Nouvelle Historique. La Haye, 1686.
Bespräche in dem Reiche der Todten, zweihundert neun und dreissigste Entrevue, zwischen und Ungarischen Grafen Emerich Toekeoly einem ehamaligen Haupt-Rebellen und dem Sulten Eschref ... Worinnen, unter vielen merkwürdigen Discursen, die Lebens-Beschreibung des Ersten enthalten ... Leipzig, 1739.
Emerich graf Tökeli. Ein historischer Roman von J. B. Leipzig, 1821.
Leben und Thaten Emerich Tököly's und seiner Streitgenossen. Ein historischer Drama von A. Z. Leipzig, 1839.
Hon és Külföld 1846. 102–101. sz.
Budapesti Szemle XX. 1864. és Uj F. I. 1865. (T. naplója).
Vasárnapi Ujság 1866. 10. sz. arczk.
Századok 1870. 388. l. (Lehoczky Tivadar, A kurucz király mint gazda).
Hazánk és a Külföld 1871. 8. sz. (Sírja Nicomediában).
Magyarország és a Nagyvilág 1871. 12. sz. (Sírja 3 képpel).
Szinnyei Repertóriuma. Történelem I. Bpest, 1874.
Petrik Könyvészete.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár II. 4230. l.
Gyöngyösi István, Ének Thököly Imre és Zrinyi Ilona házasságáról. Bpest, 1884. (Olcsó Könyvtár 181.).
Márki Sándor, Thököly Imre. Pozsony, 1885. (M. Helikon II. osztály 2. kötet).
Kiszlingstein Könyvészete.
Akadémiai Értesitő 1890. 32. l. (T. levelei és naplói).
David Manó, Thököly viszonya a portához. Kolozsvár, 1906. (Ism. Századok 1907. 172. l.).
Thallóczy Lajos, T. betegsége. I. A kórtörténet adatos összeállítása. Bpest, 1906. (Különny. a Századokból. II. A kórtörténeti adatok orvosi megbírálása. Irta Györy Tibor ).
M. Állam 1906. 243. sz. (Somló Sándor «Thököly Imre» cz. háromfelvonásos színművének bemutató előadása).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
