Schenek István (tanádi),
Schenek István (tanádi),
chemiai doktor, kir. bányatanácsos, nyug. akadémiai tanár és a m. tudom. Akadémia levelező tagja, szül. 1830. júl. 3. Esztergomban, hol a gymnasiumban tanult. Bécsben végezte 1851–53. a gyógyszerészeti és 1853–56. a felsőbb chemiai tanfolyamot. 1856 végén a bécsi egyetemen a Rettenbacher chemiai tanszéke mellett segéd lett; a bécsi egyetemen avattatott a chemia doktorává, ugyanott képesíttetett középiskolai tanárrá. 1859. okt. a kassai főreáliskolához rendes tanárnak neveztetett ki; 1867. febr. a keszthelyi gazdasági felsőbb tanintézetnél mint rendes tanár a vegytan s technologia tanszékét foglalta el. 1870. febr. a selmeczi bányászati és erdészeti Akadémiához rendes tanárnak kineveztetett, mely minőségben 1892-ig szolgált, a midőn nyugalomba vonult. 1889. máj. 3. a m. tudom. Akadémia levelező tagjának választotta. 1891-ben a magyar nemességet nyerte. Mindazokban a tanintézetekben, melyekben működött, működésének maradandó jelét hagyta, különösen a chemiai osztályok czélszerű és korszerű berendezésével. A selmeczi Akadémián a világító gáz hiányának pótlására egy petroleumétert fejlesztő készüléket talált fel, mely az 1873. bécsi világkiállításon kitüntetésben részesült. Ezt a gázgenerátort sok bel- és külföldi helyen használják még ma is jó eredménynyel. Több ízben járt külföldön, a kormány megbízásából tanulmányútra kelve, majd a gazdasági, majd a borászat-chemiai intézeteket, a kohászati melléktermények értékesítését stb. tanulmányozva. Legnevezetesebb vizsgálatai az akkumulátorokra vonatkoznak, melyeket Farbaky társával együtt czélszerű alakba hozott. Ezen javított akkumulátorok világításra sok helyen használatban állanak, ú. m. a budapesti opera, a bécsi opera és Burg-szinházban stb.
Czikkei a Természettudományi Közlönyben (1870. A külföldi gazdasági vegykisérleti állomások alakulásáról, czéljáról és működéséről, 1884. Siemens-féle regenerativ gázlámpa, 1890. Az akkumulátorokról, 1897. Petroleum-étherlámpák, 1900. Az akkumulátorlemezek készítése); a Bányászati és Kohászati Lapokban (1871. A szinképelemzés, 3 tábla rajzzal, 1880. Kisérletek és tanulmány a szomolnoki czementvizekben tartalmazott réznek kifejtéséhez használt vas- és koksznak elegyéről; 1885. A másodrendű galvánelemekről, ezt az értekezést a m. tud. Akadémia a Marczibányi mellékjutalommal tüntette ki); a Kerpely Magyarország vaskövei cz. munkájában (1877. Többféle vasércznek vegyelemzési eredménye); a Boleman Fürdőtanában (1884. Az esztergomi hévvíz, A velejtei sóskút, A bukovinai savanyúvíz, A vichnyei artézi forrás vegyelemzése); a Dingler Polytechnisches Journaljában (1885. Abhandlung über die elektrischen Akkumulatoren); a Selmecz városa Monographiájában (Selmecz városa ivó vizeinek vegyelemzése, mások közreműködésével) stb.
Munkái:
1. A németországi chemiai állomások szervezéséről és berendezéséről. Pest, 1869. (Kőnyomat.)
2. Az Urvölgyit analysise és chemiai képletének meghatározása. Bpest, 1879. (Értekezések a term.-tud. köréből IX. 9.)
3. Kisérleti adatok az akkumulátorok működéséhez. U. ott, 1890. Öt táblázattal. (Székfoglaló értekezés az Akadémiában).
Deininger, A keszthelyi m. kir. gazdasági tanintézet 1885. 159. lap.
Zelliger Alajos, Esztergom-Vármegyei Irók, Budapest, 1888. 195. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 934. l.
Balás Árpád, Magyarország mezőgazdasági szakoktatási intézményei. Magyar-Óvár, 1897. 234. lap.
Petrik Magyar Könyvészet 1886–1900. Bpest, 1907. 189. l.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
