Schäffer Károly,
Schäffer Károly,
egyetemes orvosdoktor, egyetemi rendkívüli tanár, szül. 1864. szept. 7. Bécsben; orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, a hol 1888-ban egyetemes orvosdoktorrá avatták. 1887-ben ötödéves orvostanhallgató korában, gyakornok lett az elmekórtani tanszék mellett, 1890-ben pedig tanársegéd és mint ilyen működött 1895-ig. 1893–94-ben a colloquium elengedésével az idegkór- és gyógytanból magántanárrá képesíttetett. Rendelő-orvosa a székesfővárosi «Erzsébet» szegényháznak és a budapesti általános poliklinikának. A budapesti kir. orvosegyesület ideg- és elmekórtani szakosztályának jegyzője. 1899. szept. 15. egyetemi rendkívüli tanári czímmel tüntették ki. 1903. szept. 19. megbizatott a budapesti kir. büntető törvényszék területén előforduló elmeorvosi teendők rendes ellátásával.
Czikkei az Orvosi Hetilapban (1887. Adatok a lyssa köszvénytánczhoz, 1888. Az alcoholos hüdés központi eredetének kérdéséről, 1889. Ujabb adatok a veszettség korodai és kórszövettani képéhez, A chloralamid álomhozó hatásáról, 1890. Az emberi veszettség egy atypikus esetéről, Casuistikus közlemények, 1891. A hysteriások villamos viszonyairól, 1893. a Szemészet cz. melléklapban: Látóhártyareflexek a hypnosis alatt); az Akadémiai Értesítőben (IX. k. Adatok a másodl. és foltos elfajulás tanához, X. Adatok az Ammonszerv szövettanához, XI. A suggestio behatása a hypnosis alatti reflexjelenségekre); a M. Orvosi Archivumban (1891. Adatok a gerinczvelő összehasonlító rostozatához, II. Az idegsejtek elváltozásairól ólom-, arsen és antimonmérgezésnél, 1895. A másodlagos elfajulás időbeli sorrendje a gerinczvelő egyes pályáiban); a Klinikai diagnosztika kézikönyvében (1893. Általános idegkórtani diagnostika, Általános elmekórtani diagnostika); a Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből cz. munkában (I. kötet. Az idegsejtek tengelyfonalának és protoplasmás nyulványainak szerkezetéről a Nissl-féle festés alapján); mindezen czikkek a külföldi német folyóiratokban is megjelentek, részben eredetiek is, egy a franczia folyóiratban is (ezeket Hőgyes Emlékkönyve felsorolja). A Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa volt.
Munkái:
1. Az idegrendszer szöveti elváltozásai a veszettségnél. Bpest, 1890. Rajzzal egy táblán. (Értekezések a természettudom. köréből XIX. 8.)
2. Az intrahypnotikus reflex contracturák morphologiája és a suggestiónak behatása ezekre. U. ott, 1894. (Értekezések a term.-tud. köréből. XXIII. 11.)
3. A hypnotismus élettani, gyógytani és törvényszéki szempontból. U. ott, 1895.
4. Eine kritisch-experimentelle Studie über die Reflexphaenomene des Hypnotismus. Jena, 1895.
5. Az agykimerülésről (cerebrasthenia) és ennek a terjedő hüdéses elmezavarhoz való viszonyáról. U. ott, 1896. (Klinikai Füzetek VI. 9.)
6. A tabeses elfajulás localisatiójáról és lényegéről. U. ott, 1898. Négy ábrával. (Különny. az Orvosi Hetilapból.)
7. A tabes dorsalis folyamán mutatkozó vizellési rendellenességről. U. ott, 1903. (A budapesti Orvosi Ujság tudom. közleményei.)
8. A paralysis progressiva kórtana. U. ott, 1903. (Az Orvosi Hetilap Közleménye.)
9. Az epilepsia és a beszámíthatóság. U. ott, 1904. (A budapesti Orvosi Ujság tudom. Közleményei.)
Hőgyes Endre Emlékkönyve. Bpest, 1896. 811. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886–1900.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
