Roth Samu (Lajos),
Roth Samu (Lajos),
bölcseleti doktor, állami főreáliskolai igazgató, szül. 1851. decz. 18. Ménhárdon (Szepesm.), hol atyja mészáros volt, de egyszersmind földmíveléssel is foglalkozott. R. az elemi iskolát szülővárosában végezte; innét 1863-ban a késmárki lyceumba ment, hol nyolcz évet töltött. 1871-ben kitünő sikerrel tette le az érettségi vizsgát és azon év őszén a pesti egyetemre iratkozott be, hol három évig volt. Kezdetben mennyiségtannal és természettannal foglalkozott; de már az első év második felében inkább a leiró természettudományok felé irányult hajlama. Kezdetben ezeknek mind a három ágát egyenlő kedvvel és gonddal tanulmányozta, később azonban tanára Szabó József buzdítására a kőzet- és földtan lett szaktárgya és ezen tudományágat művelte később is. Hogy ezen a téren a tudományos módszerek elsajátításában kitünő eredményeket tudott felmutatni, bizonyítja az is, hogy 300 frtos ösztöndíjat nyert, azonkívül dolgozatáért 50 frtnyi szorgalomdíjjal jutalmaztatott. A bölcseleti tanfolyam teljes bevégzése után 1874. július hó 26-án tanári vizsgát tett a természettudományokból és physikából és azon év októberében kinevezték a lőcsei állami főreáliskolához rendes tanárnak, hol szaktárgyain kivül a német nyelvet is tanította; miközben az egy éves önkénytesi szolgálatot is kellett teljesítenie. 1876 májusában a budapesti egyetemen bölcseleti doktorrá avatták. 1875-ben tagjává lett az alig megalakult Kárpátegyesületnek, melynek felvirágzása körül később oly élénk tevékenységet fejtett ki; az egyesület 1877. közgyűlésén választmányi tagjává és az egyesületi Évkönyvet szerkesztő bizottságba választatott. A Magas-Tátra feltárása és megismertetése által szerzett magának nagy érdemeket; különösen mineraologiai vizsgálatokkal foglalkozott, melyeknek eredményét a belföldi s a bécsi mineralogiai intézet közlönyeiben tette közzé; ezért 1881-ben a bécsi mineraologiai birodalmi intézet tagjává választotta; a Kárpátegyesület ugyanazon évben muzeumi bizottságának elnökévé, 1884. aug. 3. pedig ügyvivő alelnökévé választotta. A m. tudom. Akadémia 1882-ben megbízta az eperjes-tokaj-hegyaljai hegylánczolat geologiai átkutatásával. Az 1883. szündi alatt Felső-Olaszországban és Svájczban utazott. 1885-ben a lőcsei ipariskola igazgatója lett és tagja volt azon bizottságnak is, melynek feladata volt a Magas-Tátrát a budapesti országos-kiállításon méltóan képviseltetni. 1887-ben a lőcsei evang. egyház elemi iskoláinak felügyelője lett. A közoktatási miniszter 1888. szept. a lőcsei főreáliskola ideiglenes, 1889. júl. rendes igazgatójának nevezte ki. Meghalt 1889. nov. 17. Szepes-Iglón.
Czikkei a Természetben (1872. Az élődi férgekről, 1873. A létérti küzdelem a Magas-Tátrán); a Földtani Közlönyben (1874. A Magas-Tátra gránitjai, 1876. A Lőcse környékén előforduló homokkő petrographiai leírása, 1878. Az Alacsony-Tátra melaphyrjei, A Jekelfalva mellett előforduló és eddig serpentinnek tartott Diabas-prophyritről, Jegyzetek a Magas-Tátrából, 1881. Észrevételek Lóczy Lajos úrnak az ó-ruzsini barlangok cz. czikkem megismertetéséhez, A jekelfalvi és dobsinai diallag-serpentin leírása, németül is, 1882. Az ó-ruzsini nagy barlangban eszközölt újabb ásatások eredménye, 1884. Az eperjes-tokaji hegyláncz északi részének trachitjei, 1885. A Magas-Tátra déli oldalának hajdani jégárairól, Egykori jégárak nyomai az Alacsony-Tátrában, 1888. A Magas-Tátra éjszaki oldalának hajdani jégárai): a M. Tanügyben (1874. Könyvism., 1875. A természetrajz a reáliskolában, Az osztályzásról, Észrevételeim Fillinger ellenbirálatára, 1876. A felnőttek oktatásáról, 1877. Természetrajzi tankönyvek birálatai, 1879. Egynehány észrevétel a közép-ipariskola tantervéhez, 1884. A zürichi sekundärschule természetrajzi gyűjteménye); az Országos Tanáregyesület Közlönyében (1875. könyvism., Észrevételeim Pap János ellenbirálatára, A természettudományok a reáliskolában, 1876. A természetrajz oktatásáról a középiskolákban, A növénytan tananyagának felosztása az V. osztályban, 1877. Észrevételek Paszlavszky birálatára, Mihálka, Modoros és Szabó ásványtanának megismertetése, A szolgálati szabályzat ügyében és könyvism., 1878. Jegyzetek az oktatás köréből, 1879–80. A szerkesztő módszer a földrajzi oktatásnál, 1880–81. A latin nyelv a reáliskolában, 1882. A kárpáti múzeum tervezett szervezete, 1883–84. A természetrajzhoz kiadott utasításokról, könyvism., Felelet Szemann önvédelmére, 1884–85. A tanári körök, 1884–85. A felsőbb nép- és középiskolák legújabb tantervei, 1886–87. Közgyűléseink); a lőcsei főreáliskola Értesítőjében (1876. Lőcse városa környékének geotektonikai és hydrographiai viszonyai, 1881. Azon légköri tényezők megismertetése, melyek a földfelület átalakításánál közreműködnek); a M. Kárpátegyesület Évkönyvében (1876. A Magas-Tátra gránitjai, 1877. A Branyiszkó-hegység földtani és hydrographiai viszonyai, 1878. A völgy- és tóképződés a Magas-Tátrában, 1881. Felső-Magyarország néhány barlangja, németül is, 1882. Einige neue Daten über das Karpathen-Murmelthier, Turmalin-szikla a felkai völgyben, 1882. A Magas-Tátra és környéke barlangjainak leírása, németül is, 1883. Edelweis auf Granitboden, Die Gletscher der Vorzeit in den Karpathen, 1886. Egy kis körút a Magas-Tátrában, 1890. Károly Lajos főherczeg útja a Magas-Tátrában 1889.., A kézsmárki csúcs megmászása); a Pester Lloydban (1876. okt. 23. Bemerkungen zum Referat über mein Buch, "Ásvány-, kőzeg- és földtan"); a Zipser Boteban (1877. júl. 14. Ausflug in die Hohe Tátra, 1878. okt. Einiges über die Porácser Knochenhöhle, 1879. Sept. Zement-Fabrikation, 1882. 1879. Die geplante Organisation des Karpathen-Museums); a Természetrajzi Füzetekben (1878. A Pistazik-erek képződéséről); a Természettudom. Közlönyben (1878. A porácsi barlang Szepesmegyében, 1881. Az ó-ruzsini barlang leírása); a Verhandlungen der k. k. geolog. Reichsanstaltban (1879. Einie eigenthümliche Varietät des Dobschauer Grünsteines); a Földrajzi Közleményekben (1879. A földrajzi homologiák, ugyanez németül az Ausland 1880. 4. sz.-ban, 1887. A Magas-Tátra tavai); a Mathem. és természettud. Közleményekben (XXII. 1886. A hajdani jégárak nyomai a Magas-Tátra déli oldalán, ugyanez németül is); a Havi Szemlében (1880. Werner és Lyell); a Budapesti Szemlében (1880. Néhány újabb elmélet a földtan köréből, 1881. A tengerek elosztásának változása); a M. Geában (1880. A Dunajecz folyása a Kárpátok mészszirtjei között); a Karpathen-Postban (II. évf. 1881. 21., 22. sz. Die Edelsteine, III. 26–27. sz. Der vorgeschichtliche Mensc); a Protokoll der 20. Haupt-Versammlung des Zipser Lehrervereinsben (1881. Einiges über die geologischen Verhältnisse der Zips und über die Geologie als Gegenstadn des Volksschulunterrichtes); a lőcsei főreáliskola Albumában (1882. A Magas-Tátra látogatói hajdan és most); a Középiskolai Szemlében (I. évf. 1882. Néhány észrevétel Petrogalli úrnak állattanomról írt birálatára); a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (1888. A Magas-Tátra jégárairól); a m. orvosok és term. vizsgálók tiszteletére kiadott Évkönyvben (1888. Szepesvármegye földtani multja); a Turisták Lapjának is munkatársa volt.
Munkái:
1. A fazekasboda-morágyi hegyláncz (Baranyamegye) eruptiv kőzetei. Budapest, 1876. (Doktori dissertatio. Különnyomat a m. kir. földtani intézet Év könyve IV. kötetéből. Németül is.)
2. Ásvány-, kőzet- és földtan. Gymnasiumok és reáliskolák felsőbb osztályai számára. 143 ábrával. U. ott, 1877. (2. teljesen átdolg. kiadás, a legújabb reáliskolai tantervhez alkalmazva a reáliskolák VII. oszt. számára. U. o., 1884).
3. A gymnasium és reáliskola viszonya egymáshoz és a tervezett középiskolához. Lőcse, 1878. (Különnyomat a lőcsei főreáliskola Értesítőjéből).
4. A porágyi barlang Szepesmegyében. Bpest, 1878. (Különnyomat a Természettudom. Közlönyből.)
5. Összehasonlító természettani földrajz reáliskolák és gymnasiumok VII. oszt. számára. Budapest, 1878.
6. Az ásvány-, kőzet- és földtan alapvonalai a gymnasium IV. oszt. számára 150 ábrával. U. ott, 1880. (3. kiadás 1885., 4. kiadás 1887. U. ott).
7. A növénytan alapvonalai a középiskolák felsőbb oszt. számára. 267 ábrával. U. ott, 1881. (2. kiadás 1885., 3. kiadás. 1889. U. o.)
8. Szepesmegye néhány barlangjainak leírása. 3 kőnyom. táblával. U. ott, 1881. (Mathem. és természettud. közlemények. XVI. 6.)
9. Az állattan alapvonalai középiskolák felső oszt. számára. 377 ábrával. U. ott, 1882. (2. kiadás. U. ott, 1886.)
10. Az állattan elemei a reáliskolák I. és II. és a polgári iskolák II. oszt. számára. U. ott, 1883. (2. kiadás. U. ott, 1887.)
11. Jelentés az eperjes-tokaji hegyláncz északi részében tett utazásáról. U. ott, 1883. (Mathem. és természettud. Közlemények XVIII. 9.)
12. A növénytan elemei a reáliskolák I., II. és a polgári iskolák I. és III: oszt. számára. 179 ábrával. U. ott, 1883.
13. Der Fremdenverkehr in der Schweiz und in Zipsen. Igló, 1883. (Különnyomat a Zipser Boteból.)
14. Az ásvány-, kőzet- és földtan elemei a polgári iskolák I. és III. oszt. számára. 103 ábrával. Bpest, 1883. (2. kiadás. U. ott, 1888,.)
15. A természetrajz elemei felsőbb népiskolák számára. U. ott, 1890.
16. Állat- és növénytan polgári és felsőbb leányiskolák számára. U. ott, 1890.
Tankönyveit halála után sajtó alá rendezték: Matisz János, Rieger Sándor, Schuch József, Szterényi Hugó és Vangel Jenő; mineraologiai és botanikai tankönyvei ruménül is megjelentek Milăcănu Sándor forditásában Balázsfalván 1890-ben.
Jegye R. (a Zipser Boteban).
M. Könyvészet 1886., 1887., 1889–1891., 1893–1895., 1899., 1901., 1902.
Fővárosi Lapok 1889. 318. sz.
Szepesi Lapok 1889. 47. sz.
A lőcsei m. kir. állami főreálisk. Értesítője. Lőcse, 1890. Fénynyom. arczk. (Dr. Steiner Antal).
Kiszlingstein Könyvészete.
Magyarországi Kárpátegyesület Évkönyve XVII. 1890. Fénynyom. arczk.
Weber, Ehrenhalle verdientsvoller Zipser des XIX. Jahrhunderts. Igló, 1901. 233. l.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
