Rosti Pál (barkóczi),
Rosti Pál (barkóczi),
a m. tudom. Akadémia levelező tagja, R. Albert, Békésmegye alispánja és Eckstein Anna fia (b. Eötvös József és Trefort Ágoston sógora), szül. 1830. nov. 29. Pesten. R. fiatalsága óta bejáratos volt a felsőbb körökbe s a magasb míveltség elemeit nemcsak könyvekből, hanem a kiválóbb szellemekkel való érintkezésből is sajátíthatta el. Kora ifjúságától fogva szép és nemes hajlamai voltak, barátja s mívelője mindenféle sportnak, de szerette a virágokat, rajongott a zenéért s komoly tanulmányt fordított annak elméletére. 1848-ban a Károlyi huszár-ezredben szolgált, a fegyverletétel után Trefort közbenjárására előbb Münchenbe, majd Párisba menekült. Münchenben a természettudományokkal foglalkozott, melyhez utóbb Párisban a fényképészetet is kötötte, azután földrajzi és népismei tanulmányokra fordított komoly előkészületek után 1856. aug. 4. Amerikába utazott és Mexikót, Texást, Havannát s Közép-Amerika szigeteit kereste föl. Két és fél évi tartózkodás után 1859. febr. 26. visszaérkezve, tapasztalásait s képei nagy részét egy pompás utazási munkába adta ki, mely máig is a legszebb magyar díszkönyvek egyike; ennek alapján választotta meg a m. tud. Akadémia 1861. decz. 20. levelező tagjának. A Wagner-zenének nagy kedvelője volt. Még nagyobb mérvű részt vett a vízisport terjesztésében. Csolnakász- és hajós-egyleteket alakított, versenyeket rendezett stb. Legnevezetesb vállalata volt e téren ama nagy csolnak-út, melyet 1862-ben Birly István barátja társaságában hajtott végre Ellida nevű csolnakjukon, melyet Angolországban készítettek. Rotterdámtól kezdve a Rajnán föl s a Dunán lejöttek Pestig. Buzgólkodott a képzőművészeti társulat érdekeiben is; maga számára is festetett képeket jelesebb művészekkel. Egy súlyos és következményeiben veszélyes betegség Pestről a magányba vonulásra kényszerítette, Duna-Pentelére (Fehérm.) költözött; a ritka, szép és gazdag rózsagyűjteményéről nevezetes kerti Tusculanumában lakott. Családja nem lévén, a természet ölén lelte föl enyhületét; itt halt meg 1874. decz. 7.
Czikkei a Vadász- és Versenylapban (1857. Északamerikai vadász- és útijelenetek, 1861. A budapesti hajósegylet, Sétányok, lovak stb. Mexikóban, 1862. Rajnai út csónakon, 1870. A csanádmegyei könyökagár-verseny); a Pesti Naplóban (1858. 144–146. sz. New-Orleans jún. 12.); az Uj M. Múzeumban (1860. Délamerikai képek); a Reményben (1861. Caracas népe társas élete, A nagyhét ünneplése); az Akadémia philos. Értesítőjében (III. k. 3. f. 1862. Amerika ős lakosiról); a M. Földtani Társulat Munkálataiban (II. 1863. Úti vázlatok); a Fővárosi Lapokban (1867. 18. Trinidad), egy földi paradicsom, 1869. 85., 86. sz. Müncheni érczöntőde); a Hazánk és a Külföldben (1867. Havre de Graceból New-Yorkba, Északamerikai utam naplója, 1868. Bostonból a Niagara zuhatagig, utazás Niagarától Kanadába, 1870. Vándorlásaim Észak-Amerikában: Chicago stb.).
Munkája: Úti emlékezetek Amerikából. Pest, 1861. Két szinnyomatu képpel, 2 aczélm. és 25 fametszettel. (Ism. Pesti Napló 1861. 164. sz. S. F., Szépirodalmi Figyelő 1861–62. II. 8. sz.)
Fényképgyűjteménye, melyet Havannában, Orinoko vidékén és Mexikóban tett utazása alatt készített 1857. és 1858-ban, a m. n. múzeum könyvtárában van.
Országos Nagy Naptár (Girókuti) 1861. 177. l. arczk.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX: 774., 778. lap.
Hon 1866. 225. sz.
Vasárnapi Ujság 1874. 51. sz. arczk.
Petrik Könyvészete és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
