Reizner János,
Reizner János,
kir. tanácsos, múzeumi és könyvtár-igazgató, szül. 1847. jan. 20. Szegeden vagyonos polgári szülőktől. (Elődei Rusztról költöztek Szegedre s a városnak legrégibb beköltözött német polgárai közé tartoztak). Iskoláit Szegeden a piaristáknál 1865-ben végezte. A jogot Pesten és Pozsonyban hallgatta. 1871. márcz. 27. ügyvéd lett; de már 1872. jan. 4. Szeged város aljegyzőjének, 1875. nov. 14. főjegyzőjének választatott meg. A közigazgatás minden ágában szakismerettel járt el, így az ármentesítő kérdéseknek is előadója volt. E mellett a követválasztási központi bizottságnak, a bor- és húsfogyasztási adóváltságot kezelő bizottságnak jegyzője s több más választmány és küldöttség elnöke volt; egyúttal jegyzője az 1877–78-ban gróf Károlyi Sándor elnöklete alatt alakult alsó tisza-völgyi társulati érdekeltségnek, majd a tisza-völgyi társulatok központi választmánya tagjául választatott meg. Az 1873. bécsi világkiállítás alkalmából a szegedvidéki kiállítási bizottságnak, majd az 1876. Szegeden tartott országos ipar-, termény-, állatkiállítás bizottságának volt a jegyzője; úgyszintén a Dugonics-szobor létesítésén működött bizottmánynak is jegyzője volt és a szobor létesítése körül buzgólkodott. A közpályán és társadalmi téren kifejtett buzgalmáért, különösen a kiállítás körüli munkásságáért 1876. szept. 3. ő felsége a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. A politikai téren elfoglalt pártállásánál fogva a pártélet támadásainak volt kitéve; ez és az 1879. árvíz alatt szenvedett anyagi veszteségek elkeserítették; ezért 1882. júl. 16. főjegyzői állásáról lemondott és a Somogyi Károly esztergomi kanonok által Szeged város közönségének adományozott könyvtár vezetését mint annak igazgatója vette át. A könyvtár fölállítása és rendezése foglalta el idejének nagy részét; a könyvtárt, mely 45,000 kötetet foglalt magában, 1883. október 16. ő felsége ünnepélyesen megnyitotta. Ekkor a város újjá alkotása körül tett szolgálataiért a Ferencz József-lovagrendet kapta. Ettől fogva kizárólag a tudomány és irodalom művelésével foglalkozott; egyszersmind városi képviselő volt. A könyvtár mellé a város áldozatkészségéből múzeumot szerveztek, melynek szépművészeti (festmények), numismatikai, régészeti és természetrajzi osztályai vannak; ennek szintén igazgatója lett. 1896-tól a szegedi felső kereskedelmi iskolában a közgazdaságtant és államháztartást is tanította. A Dugonics-társaságnak alelnöke volt. 1903-ban királyi tanácsossá nevezte ki a király. Meghalt 1904. jan. 20. Szegeden.
Czikkei a Szegedi Hiradóban (1869. 48–50. Emlékirat az alakulandó szegedi történelmi társulat ügyében, 1871. 124. A levéltár és levéltári hivatal, 1872. Fölszóllítás Szeged és vidéke polgáraihoz a hazai műemlékek ügyében, 64–70. A czéhek és az új ipartörvény, 66. Úrnapi körmenet Szegeden 1724-ben, 1876. 15–19. Deák Ferencz politikai jellemrajza, 1885., 95., 96. A Somogyi-könyvtár sat.); a Marosban (1870. 4–10. sz. Csanád vármegye régi határai, 1871. 1., 2. sz. Csanádmegye régi törvényhatósági bizottsága, közgyűlései, tisztviselői, ezek fizetése); a Századokban (1872. Jelentése a b. Palocsay család levéltáráról); az Archaeologiai Értesítőben (1872. II. Rákóczy Ferencz rézpénzeinek érmészeti és pénzügyi ismertetéséhez, 1890. A szegedvárosi múzeumról, 1891. A rábéi leletekről, Magyar pogánykori sírleletek, Rábéi ásatások, Szegedvidéki leletekről, 1892. A szeged-röskei sírleletek, Ásatások Csengelén, Csongrádm., 1898. Éremlelet Sövényházán, Oroszlámosi magyar pogánykori sírlelet, A tömörkényi bronzleletről, 1899. Közlemények a szegedvárosi múzeumból, 1903. A szeged-domaszéki magyar pogánykori sírleletről, A rivó-dülői ásatásokról és kőtörési leletekről, A sárüllősi és szőreghi leletekről, 1904. Sebői öthalmi és ó-lébai ásatások); a Lévay Ferencz szerk. alatti Szegedi Közlönynek 1874–75-ben belmunkatársa volt, 48 nagyobb és 116 kisebb czikket írt a lapba, valamennyi Szeged város hatósági, társadalmi, közművelődési és közgazdasági viszonyait tárgyalják, nevezetesebbek: 1874. 84–92. sz. Adalékok Szeged cz. kir. város iparstatisztikájához, 116–120. A szegedi mészáros-czéh a török uralom alatt sal.); a Lévay Ferencz szerk. Emléklapok a szegedi országos dalárünnepély alkalmából cz. munkában (1876. Szeged város története dióhéjban); a Dugonics-Albumban (1876. Ünnepi beszéd a Dugonics-szobor leleplezése alkalmával 1876. aug. 19.); a M. Könyv-Szemlében (1881. III. Ferdinánd király rendelete magyar könyvek elkobzásáról 1642-ből, 1882. Adalékok a szabadságharcz s az emigráczió könyvészetéhez, 1898. A szegedi Somogyi-könyvtár állapota 1897–98-ban, 1899. Ugyanaz 1898–99-ben, 1902. Ugyanaz 1902–1902-ben); a Történelmi Tárban (1882. Két szendrői levél a lovasok hópénzéről); a Vasárnapi Ujságban (1882. Adalékok az emigratio érmei és pénzügyei történetéhez); a Szegedi Naplóban (Könyves J. álnévvel. 1890. 159. sz. Szeged hírlapjai 1849–90., 354., sz. Czigányaink a mult században); a M. Gazdaságtört. Szemlében (II. 1896. Régi gabonamértékek); a Pallas N. Lexikonának is munkatársa volt.
Munkái:
1. 1870. 42. t.-cz. a köztörvényhatóságok rendezéséről, különös tekintettel Szeged szab. kir. város rendezése. Szeged, 1871. (Névtelenül).
2. Jelentés az 1876. árvíz védekezéséről. U. ott, 1876.
3. Évi jelentések Szeged város közigazgatása, közművelődése s belső viszonyainak haladásáról. U. ott, 1872–81. Tíz füzet.
4. Jelentés Sárosmegye levéltáráról. Bpest, 1881. (Különnyomat a Századokból.)
5. A Szegedi Hiradó politikai napilap negyedszázados pályafutása. Szeged, 1884.
6. A régi Szeged. U. ott, 1884. és 1887. Két kötet. (1. A negyvenes évek s a forradalom napjai Szegeden. II. A kőbálvány és a kunpuszták pere. Ism. Budapesti Szemle XLIII. 1885).
7. Történelmi vizsgálatok a zsidók szegedi letelepülése körül. U. ott, 1885. (Különny. Löw Immánuel és Kulinyi Zsigmond, A szegedi zsidók 1785–1885. cz. munkájukból.)
8. A szegedi Somogyi-könyvtár. Bpest, 1884.
9. A kegyúri jog és a szegedi gyakorlat. Szeged, 1886.
10. Magyar pogánykori sírleletek. U. ott, 1891.
11. Makó város története. Kiadja Makó város közönsége. U. ott, 1892.
12. A szegedi dalárda emlékkönyve. Alakulásának negyedszázados évfordulójára. U. ott, 1893.
13. Szeged és Délmagyarország. Szeged magyarságának kulturális és nemzeties hatása a délvidékre. (Eredmények és czélok.) U. ott, 1895. (A Dugonics-társaság által 400 koronával jutalmazott pályamű.)
14. A mindszentalgyői uradalom történetéből. Bpest, 1896. (Különny. A M. Gazdaságtörténeti Szemléből.)
15. Szeged története. U. ott, 1896–1902. Öt kötet, a szöveg közé nyomott képekkel és színes térképekkel. (I. A legrégibb időktől a XVIII. század végéig; II. A XVIII. század végétől az 1879. évi árvízig; III. Egyházak, hitfelekezetek, hatóság és társadalom, egészségügy, iskolák, közműveltség, közgazdaság; IV. Oklevéltár, Név- és tárgymutató; V. Szeged új kora. Irta Kulinyi Zsigmond.)
Álneve és jegyei: Könyves J. (a Szegedi Naplóban), R. J. (a Szegedi Hiradóban), ? (Szegedi Közlönyben) és -r -s (az Emléklapokban).
M. Könyvészet 1886–87., 1895., 1902.
Kiszlingstein Könyvészete.
Schack Béla, Kereskedelmi iskoláink és tanáraik a millennium esztendejében. Bpest, 1896. 15., 16. lap.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 465., II. Pótlék. 1904. II. k. 516. l.
1904.: M. Könyvszemle 126. l.
Vasárnapi Ujság 4., 5., sz. arczk.
Budapesti Hirlap 21. sz.
Önéletrajzi adatok és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
