Reich Albert,
Reich Albert,
orvos-sebészdoktor, nyug. állat-egészségügyi felügyelő, szül. 1836-ban Marosvásárhelyt; ott végezte iskoláit is, mire 1854-ben Kolozsvárra ment és az orvossebészi tanfolyamra iratkozott be; 1857-ben megkapta az orvos-sebész-oklevelet, azután 1859. július hó végéig Kolozsvárt, majd Felvinczen gyakorlatot folytatott. Az 1859. olasz hadjárat alatt júliustól szeptember végeig a nagyszebeni katonai kórházban működött. 1859. okt. a válaszuti cs. kir. járási hivatalhoz neveztetett ki, hol harmadfélévig Bonczhidán és Szamosujvárt működött. Innét Doboka vármegyébe Szamosujvár székhelylyel kerületi orvossá neveztetett ki. Innét öt évi szolgálat után állása fentartásával Pestre jött és itt 1865–1866-ban az állatorvosi tanintézetben mint rendes hallgató végezte a tanfolyamot; ugyanezen idő alatt az orvos-sebészi, szülész- és szemmesteri tanfolyamokra is beiratkozott és állatorvosi oklevéllel együtt az orvos-sebészi, szülészi és szemészmesteri okleveleket is megszerezte. Az 1866. hadjárat alatt ismét katonai kórházban foglalkozott. Ezután visszatért dobokai állására; 1867. jan. a kir. főkormányszék áthelyezte Felső Fehérmegyébe Hidvégre, hol a kerületi orvosi teendőket látta el; itt csakhamar tiszteleti főorvossá választatott és az előpataki fürdőorvosi teendőkkel is megbizatott (1867–69); a nyári szünidő alatt az állatorvostanból előadásokat is tartott. 1872. szept. 30. állásáról leköszönt s ekkor az ósánczi vesztegintézethez helyettes-igazgatóvá neveztetett ki; ez állásában 1877. év májusáig maradt; ekkor II. oszt. vesztegintézeti igazgatónak neveztetvén ki, áthelyeztetett Soósmezőre, hol 1882. ápr. haváig végezte teendőit. Aprilis 15-én Kolozsvár székhelylyel ker. állatorvossá és 1890. II. oszt. állami főállatorvossá neveztetett ki és a kolozsvári felügyelői kerületben a felügyelői s állatorvosi teendőkkel is megbizatott. 1893. jún. ő felsége az állategészségügyi felügyelői czímet adományozta neki. az erdélyi gazdasági egylet már 1883-ben tiszteletbeli tagjává választotta. Az ezredéves országos kiállítás alkalmával mint kiállítási kerületi és biráló-bizottsági tag működött. 1898 óta Kolozsvármegye törvényhatósági bizottságának választott tagja. 1890. nov. 6. hivatalos működésének 40 éves jubileumát kartársai és barátai ünnepélylyel ülték meg, mely alkalomból r. a Ferencz József-rend lovagkeresztjét kapta. Ezután nyugalmaztatását kérte; de mivel már előbb a Kolozsvár város közvágóhidi igazgatójává kineveztetett, terhes családi viszonyai miatt kénytelen volt ezt elvállalni. Az országos állatorvosi egyletnek választmányi tagja; az országos helyhatósági állatorvosi egylet alelnöke és az erdélyi részek állatorvosi egyletének elnöke.
Czikkei a Magyarország és Nagyvilágban (1867. 34., 35. sz. Előpatak); a Gazdasági Lapokban (1868) a vesztegintézetek és az állategészségügy szervezéséről, valamint a szakszolgálat fejlesztéséről czikksorozatot tett közzé, az Erdélyi Gazdának állandó munkatársa volt (1869. A keleti marhavészről és léfenéről, 1870. Az érvágásról, A takonykórról); az erdélyi politikai lapokba, így a Kolozsvári Közlönybe is sokat írt, többnyire álnév alatt.
Munkája: A szavatossági hibákról. Kolozsvár, év. n.
Erdélyi Gazda 1899. 45. sz. arczk. (Jakab László.)
Ellenzék 1899. 255. sz.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
