Ráth György, | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Ráth György,

nyug. kir. táblai tanácselnök, főrendiházi tag, szül. 1829. máj. 6. Szegeden; jogi tanulmányait befejezése után az 1847. országgyűlésen a csongrádmegyei követek mellett mint országgyűlési irnok volt jelen; majd 1848-ban a m. kir. pénzügyminiszteriumban mint segédfogalmazó kapott alkalmazást; e mellett a szabadságharczban is mint önkéntes részt vett. Utóbb a jogi pályára lépett és előbb a bécsi legfőbb ítélőszék magyar osztályánál, azután a m. kir. udvari kanczelláriánál mint fogalmazó szolgált. Az októberi diploma után, midőn Apponyi György gróf mint országbiró Magyarország igazságügyének vezetésével megbizatott, az ő elnöki titkárává neveztetett ki udvari titkári czímmel, és ily minőségben két utódánál is megmaradt. Jegyzője volt az 1861. országbirói értekezletnek és mint ilyen befolyt az ideiglenes törvénykezési szabályok alkotásába. E közben számfölötti kir. táblai biróvá neveztetvén ki, a felmerülő jogi elvi kérdésekben a hétszemélyes táblánál előadóként működött. A bíróságok végleges szervezésekor a pesti kir. ítélőtábla rendes birájává s csakhamar rá a semmítőszékhez biróvá és ismét a budapesti kir. ítélőtáblához tanácselnökké neveztetett ki. Itt majdnem másfél évtizeden át a telekkönyvi tanácsot vezette és a judikaturában az addig szokásban volt szőrszálhasogató eljárás helyett szabadabb, magasabb felfogást honosított meg; továbbá kiküszöbölte az ósdi, hosszadalmas kuriális stilust. E mellett gondot fordított arra, hogy több ülésben tanácskozó szakosztályánál az elvi egyöntetűség lehetőleg megóvassék. Ujításai iskolát csináltak és a főbiróságok elnökeiben számos követőre talált. Ezenfelül hosszú birói pályája alatt nagyszámú törvénykezési enqueteben vett részt. Több mint 40 éves szolgálat után 1890-ben nyugalomba lépve a szent István-rend kis keresztjét kapta. Birói működésével párhuzamosan minden szabad idejét a képzőművészeteknek és az iparművészet érdekeinek szentelte. Tíz évig volt az országos képzőművészeti társulatnak választmányi elnöke. Főleg ő teremtette a társulat jelenlegi virágzó állapotát és eszközölte a régi műcsarnok s a mellette levő zeneakadémiai palota felépítését. Ebbeli érdemeiért a társulat közgyűlése tiszteleti tagjává, később a nemzeti szalon díszelnökévé választotta. Az 1873. bécsi kiállításon a magyar művészi osztályt rendezte s a nemzetközi juryban előadója [volt a szobrászati szaknak. Az országos képzőművészeti tanácsnak 1877-től hosszú ideig alelnöke volt és annak új szervezése nyomán állandó tagja lett. Az országos m. kir. iparművészeti múzeumnak 1881-től 1896-ig közvetlen vezetője volt és ő felsége e múzeum főigazgatójának czímével tüntette ki. Mint ilyen ő rendezte a nagy feltűnést okozott könyv- és ötvöskiállítást. A magyar iparművészetnek elnöke lévén, létrehozta a millenniumi kiállítás keretében a társulatnak ama külön kollektív tárlatát tartalmazó pavillonját, melyért ez a legmagasabb kitüntetésben, a díszoklevélben, részesült. Ugyancsak ő készítette előszervezte és rendezte az 1900. párisi világkiállításon a magyar iparművészeti csoportot, itt a nemzetközi szobrászati jury alelnökévé választotta. Az imént felsorolt érdemeiért 1882-ben a Lipót-rend lovagkeresztjét, 1902-ben pedig a franczia becsületrend középkeresztjét kapta s hét ízben királyi elismerésben részesült. A m. tudom. akadémia archaeologiai és irodalomtörténeti bizottságának tagja, a m. történelmi társulatnak alapító tagja volt. A közelebb lefolyt 25 év alatt részt vett jóformán az összes közművelődési mozgalmakban. A kizárólag hungarikákból álló könyvtárának gazdagsága, választékos képtára és sokoldalú régiséggyűjteményei ritkítják párjukat. Könyvtárát 1895. decz. 16. halála esetére a m. tudom. Akadémiának ajándékozta (az Akadémia 1905. okt. 16-án vette át). A főrendiház élethossziglan való tagjáva 1897-ben neveztetett ki. A királyi és országos közigazgatási fegyelmi biróság tagja volt. Meghalt 1905. júl. 7. Budapesten.

Czikkei a M. Emléklapokban (1850. I. Fogságom Knicanin táborában, Ráthkai György névvel); a Századokban (II. 1878. Rézmetszetgyűjteményem, felolvasás, 1890. Arragoniai János); a M. Könyv-Szemlében (1889. A legrégibb esztergomi obsequiale 1496-ból, 1893. Pilcz Gáspár és ellenfelei, adalék a hazai kryptokalvinizmus hitvitázó irodalmához, 1894. Unikumok könyvtáramban, 1897. A Korvina önálló könyvkötési stylusa); az Irodalomtörténeti Közleményekben (1892. A felső-magyarországi kryptokálvinisták hitvitázó irodalmáról); az Arch. Értesítőben (1897. Az esztergomi staurotheka).

Munkái:

1. Kossuth parlamenti élete. Pest, 1850. Két kötet. (Rathkay névvel Karádfi-Szilágyi Sándorral együtt.).

2. Honvéd- és huszárélet anekdotákban. U. ott, 1850. (Rathkay névvel.).

3. Betűrendes útmutató a Magyar-, Tótország, Szerb vajdaság és Temesi bánság számára (1852-iki szeptember 16-án) úgy az erdélyi fejedelemség számára (1852-iki máj. 3-án) kibocsátott ideiglenes polgári perrendtartáshoz. Egy magyar-német jogi szótárral. Pest, 1853.

4. Az 1853. évi jan. 1-je óta érvényes legújabb váltó- és csődtörvénykönyv Magyar-, Horváth-, Tót-ország s Szerb vajdaság s a temesi bánságban a közönséges váltórendszabály, az új váltóeljárás, ideigl. polgári perrendtartás, büntető törvénykönyv, az 1840. XV. és XXII., úgy az 1844. VI. és VII. törvényczikkek és számos más rendeletek nyomán szükséges kiegészítésül az ideigl. polg. perrendtartásnak s a közönséges ausztriai polgári törvénykönyvnek, ügyvédek, birák, jogtanulók, kereskedők s iparüzők számára, rendszeres egészszé összeillesztve, bevezetéssel, a végleges szervezés s a legújabb törvényhatósági szabályzásnak illető szakaszait magában foglaló toldalékkal, a bélyegfokozattal s betűrendes tárgyjegyzékkel ellátva. U. ott, 1853. (2. bőv. kiadás: Teljes váltó- és csődtörvénykönyv... Bevezetéssel, betűrendes tárgyjegyzékkel és felvilágosító jegyzetekkel cz. U. ott, 1854. Németül. U. ott, 1853.).

5. Gesetzbuch für Handel und Geverbe. U. ott, 1853. Két rész: I. Das Wechselgesetz. II. Die neue Konkursordnung. U. ott, 1853.)

6. Német-magyar és magyar-német műszótára az új törvényhozásnak. U. ott, 1853–54. Két rész. (Magyar és német czimlappal és szöveggel).

7. Az országbirói értekezlet a törvénykezés tárgyában. U. ott, 1861. Két kötet.

8. A pannonhalmi szent Benedek-rend nyomtatott imakönyvei a Bereviarium Monasticum behozatala előtt. 1894. (Ism. 1895. M. Könyv-Szemle, Századok).

9. Gradeczi Horváth Gergely és Lám (Ambrosius) Sebestyén hitvitája. U. ott, 1895. (Különnyomat az Irodalomtörténeti Közlemények 1894. évf.-ból. Ism. 1895: M. Könyv-Szemle, Prot. Szemle).

10. Két kassai plébános a XVI. században. U. ott, 1895.

11. Egy magyar róm. kath. Rituale A XVI. századból. U. ott, 1895. (Különnyomat az Irodalomtört. Közleményekből).

12. Arragoniai János. U. ott, 1895.

13. Pilcz Gáspár és ellenfelei. U. ott, 1895.

14. Bullinger Henrik és a magyar reformáczió. U. ott, 1896. (Különny. az Irodalomtörténeti Közleményekből).

15. Magyarországi könyvtáblák a történelmi kiállításon. U. ott, 1897. Egy melléklettel. (Különny. az Iparművészet 1896. évf.-ból).

16. Az iparművészet Könyve. A magyar iparművészeti társulat megbízásából szerkeszti. U. ott, 1902., 1905. Két kötet. 804 szövegképpel és 177 műmelléklettel.

Szerkesztette az Iparművészet cz. évkönyvet 1895. és 1896-ra Györgyi Kálmán titkárral együtt.

Századok 1868. 57. l., 1892. 117. l.

Vasárnapi Ujság 1882. 12. sz. arczk. (Pulszky F.), 1905. 29. sz. arczk.

M. Tisztviselő 1882. 14. sz. arczk.

Petrik Könyvészete és Bibliogr.

M. Könyvészet 1895. 357., 1897., 1902., 1904.

Pallas Nagy Lexikona XIV. 412., XVIII., 493., II. Pótkötet 1904. 510. l.

Zoványi Jenő, Theol. Ismeretek Tára III. 127. l.

Strurm-féle Országgyűlési Almanach 1905–10. Bpest. 1905. 175. l.

Akadémiai Értesítő 1905. (Könyvtárának teljes jegyzéke) és gyászjelentés.