Rákóczi György (rákóczi és felső-vadászi I.), | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Rákóczi György (rákóczi és felső-vadászi I.),

erdélyi fejedelem, R. Zsigmond erdélyi fejedelem és Gerendy Anna fia, szül. 1591-ben; pályáját mint ónodi kapitány kezdte. 1616-ban második házasságra lépett a lelki s anyagi javakban egyaránt gazdag Lórántffy Zsuzsannával, ki holtáiglan, főleg protestánst érzületével, nagy befolyást gyakorolt életére. Bethlen Gábor fölkelésében jelentékeny szerepet vitt, s kassai generálissá lett. Bethlen Gábor halála után öcscse Bethlen István nem remélvén a fejedelemséget megszerezhetni, R.-t kinálta meg vele. Ezalatt azonban Bethlen István reményén felül megválasztatván, már-már összetűzésre került a dolog köztük, midőn a ref. udvari papoknak sikerült a vetélytársakat rábírni, hogy új választás döntse el köztük a dolgot. Ennek folytán Segesvárt összegyűltek a rendek s 1630. nov. 26. Rákóczit választották meg. Miután decz. 22. felavattatott, választását a szultán is helyben hagyta. Bethlen Gábor politikáját követve, uralmát a magyar politikai és vallási szabadság érvényesítésére szentelte. Gusztáv Adolf svéd királylyal szakadatlan összeköttetésben állott, a mi nem volt titok Bécsben, mert R. néhány levelét elfogták. Ő azonban ügyes színleléssel biztosítá nagy ellenfelét Eszterházi Miklós nádort, hogy «mint eddig is mindenben szegény hazája s nemzete békességének megőrzésén igyekezett, úgy hogy abban ezután sem akar megfogyatkoznia». Mind a mellett várta a kedvező alkalmat, mely 1643. elérkezettnek látszott. A császári házzal hadi lábon álló svéd és franczia királyok követeket küldöttek hozzá, oly igéretekkel, hogy, mint maga mondá «azoknál többet, sem nagyobbakat nem kivánhatott». Ezek segítségre szólították föl a közbéke megszerzésében, kijelentvén, hogy a helvét hitvallás szabad gyakorlatát Magyarországban is igyekeznek helyreállítani. R. ekkor, miután a portától megszerezte a hadviselésre szóló engedélyt, a svédek szövetségében 1644. febr. 2. megindította hadait III. Ferdinánd ellen. Háborúját oly szerencsével folytatta, hogy kevés idő alatt csaknem egész Magyarország kezei közt volt. Márcz. 11. foglalta el Kassát, hatalmába ejté a bányavárosokat és a Vág vonaláig nyomult előre. A háború 1645-ben tovább folyt s R. egész a Dunáig mindent elfoglalt. A szorongatott császár kénytelen volt békét kötni s így szept. 16. megköttetett a linczi béke, mely az 1646. országgyűlés által az ország törvényei közé iktattatott. Ennek pontjai szerint újólag megerősítették a protestánsok vallásszabadságát. R. örökös tulajdonul kapta Regécz várát és a tokaji uradalmat. Ezen kívül haláláig megnyerte azon hét vármegyét, melyek 1621. már Bethlen Gábornak is átadattak. IV. Ulászló halálával megürülvén a lengyel trón, R. ennek megszerzésére fordította figyelmét; e czélból Bethlen Farkast temérdek pénzzel Lengyelországba küldte, hogy a lengyel urakat a maga részére megnyerje de mialatt czéljár elérhette volna, 1648. okt. 11. meghalt. R. egész a türelmetlenségig buzgó protestáns fejedelem volt. Üldözte a zsidókat és pártolta az oláhokat, kik a református hitelvekhez szabták magukat. Sokat áldozott templomokra, tanintézetekre és külföldön tanuló ifjak segélyezésére. A Geleji-féle egyházi törvények által az egyházi igazgatás rendjét megállapította. Különben igen fösvény ember volt; e miatt az erdélyi családokkal is sok viszálya volt; a török szultán által Erdélyre vetett adót sem szivesen fizette, élete utolsó éveiben pedig meg is tagadta.

Munkái:

1. Instructio Quam Illustr. & Cels. Princeps ac Dnus Georgius Rakoci Transylvaniae Princeps, Patrium Regni Hungariae Dominus. Et Siculorum Comes, &caet. Tradidit Illustri & Magnifico Domino Georgio Rakoci, filio suo, natu majori, non longe post cum ille scholis valedixisset. Albae-Juliae Anno 1638. (Végén: Scripsi mea manu die vigesima quarta Octobris, Albae-Juliae in sede nostri Principatus, Anno millesimo sexcentesimo Trigesimo septimo, Principatus vero mei mense octogesimo secundo completo, aetatis vero meae quingentesimo vigesimo, septimana secunda, & prim die. Non est currentis, neq. volentis, sed miserendis Dei. Magyarul: Ford. Kis Imre. U. ott, 1640.).

2. Georg Ragotzi Fürst in Siebenburgen Auszschreiben an die Ungarischen Ständt sub dato 17. Februarij 1644. Sambt Kay. May. Ferdinandi III. gegen Auszschreiben und Manifest sub dato den 24. dito. Hely n. (Még öt német kiadása, változó czímmel; mind hely nélkül nyomt. 1644-ben és a latinból vannak fordítva; egy hollandi nyomtatás is 1644. Hely n.)

3. A két Rákóczy György családi levelezése. A m. tudom. akadémia tört. bizottsága megbízásából szerkeszté Szilágyi Sándor. Bpest, 1875. Két fényvésetű hasonmással. (680 levél. Függelék, I. R. György és Lorántffy Zsuzsánna végrendelete. Monumenta Hung. Historica. I. osztály. Okmánytár 24. kötet.).

4. Pázmány Lippay és Eszterházy levelezése. I. Rákóczi Györgygyel. Kiadta Beke Antal. U. ott, 1882.

Kéziratban: «1633. Első Rákóczi György maga Diariuma». (A magyar nyelvmívelő-társaság munkáinak I. darabja. Szebe, 1796. 196. l.); Iratai a m. tudom. akadémiában.

Katona, Historia Critica XXXI. 833. l.

Rejtelmes levelek I. R. Gy. korából. Megfejtette és közli Ötvös Ágoston. Kolozsvár, 1848. arczk.

Szilágyi Sándor, A Rákóczi-család a XVII. században. Pest, 1861; A Rákócziak kora Erdélyben. I. kötet. U. ott, 1868., R. és Pázmány. U. ott, 1870., Okmánytár I. R. Gy. svéd és franczia szövetkezéseinek történetéhez 1632–1648. Bpest, 1879. (Mon. Hist. I. oszt. 21. köt.); I. R. Gy. és az európai diplomácia. U. ott, 1875. (Ért. a tört. tud. kör VII. 5.); I. R. Gy. összeköttetései a svédekkel. U. ott, 1883. (Ért. a tört. tud. kör X. 9.); Levelek és okiratok I. R. Gy. keleti összeköttetései történetéhez. U. ott, 1888. 1883.

I. Rákóczi György. U. ott, 1893. (M. Tört. Életrajzok IX. évf.).

Századok 1872. 56. l.

Szinnyei Repertóriuma. Történelem I., II.

Szabó K., Régi M. Könyvtár I., II., III. 1. rész.

Petrik Könyvészete.

I. R. György és a porta, Levelek és okiratok. Szerk. Beke Antal és Barabás Samu. Budapest, 1888.

Kiszlingstein Könyvészete.

Történelmi Tár. 1894., 1895. (R.-ak levéltárából).

Pallas Nagy Lexikona XIV. 386. l. (Ballagi Aladár).

Magyarország Vármegyéi. Abauj-Torna vármegye. Bpest, (1896.) arczk.