Raics János,
Raics János,
görög keleti szerb archimandrita, született 1726. november 22. Karlóczán (Szerém m.); szegény szülei Widdinből származtak oda, kik fiukat nem segíthették; ez tehát a tanulási vágytól ösztönöztetve, gyalog tette meg az utat Komáromig, hol 1744–48-ig a jezsuita gymnasiumot látogatta; innét Sopronba ment és ott 1749–52-ig az ág. ev. lyceumban bevégezte a humaniorákat és bölcseletei tanulmányokat. Mindez idő alatt gyermekek tanításával tartotta fenn magát, sőt csekély összeget is gyűjtött, úgy hogy a theologiai tanulására ismét gyalog Kiewig (Oroszország) megtette az utat és az ottani akadémián bevégezte a három évi theologiát. Ezután Moszkvába ment, hol még egy évet töltött, azután hazájába visszatért. Midőn észlelte, hogy hazájának népe a vallásban és erkölcsi műveltségben igen hátra maradt, ezel pallérozására szánta magát; azonban ezen törekvésében nagy nehézségekbe ütközött, mert szándékai kivitelében minden úton módon akadályozták. Elkeseredve ismét kivándorolt Kiewbe és onnét, mivel alkalmazást nem talált, keletre szándékozott, hogy a szláv népek történetéhez adatokat gyűjtsön. Konstantinápolyba utazott tehát; de innét a pestis dühöngvén, a kolostorokat szándékozott meglátogatni a az Athos-hegyi kolostorba utazodtt; de szándékában megakadályozták, mert bizalmatlanúl, sőt gorombán fogadták és okleveleiket nem közölték vele; visszatért tehát hazájába s Belgrádon át 1758-ban Karlóczára érkezett, hol tanítói állással kínálták meg, melyet elfogadott és az ifjúságot lelekesedéssel tanította. Midőn ujításaival lépett fel, ismét üldözni kezdték, úgy hogy élete is veszélyben forgott; azért 1761-ben ismét elhagyta szülővárosát és Temesvárra ment, hol Vidák Vincze görög keleti püspök szivesen fogadta és egyházmegyei papságának tanítását reá bízta. 1772-ben fáradozásainak jutalmáúl püspöke a kovili görög keleti kolostor archimandritájává tette; hol irodalmi munkásságának élt. II. Lipót király kettős lánczon függő arany kereszttel tisztelte meg, II. Katalin orosz czárné pedig arany emlékérmet és száz aranyat küldött neki, ugyanennyit adott Novakovics Istvánnak, R. munkái bécsi kiadójának. Meghalt 1801. decz. 23-án Kovilban.
Munkái:
1. Katikizis mali, 1774.
2. Boj zmaja i orlovi, Bécs, 1789. (Sárkány harcza a sasokkal. Költ).
3. Sobranije raznik nedjelnik poučenj, 1793. (Különféle vasárnapi oktatások).
4. Brevis serborum, rascianorum Bosniae, Ramae regnorum historia. Juxta planum Guthrii et Gray et ex LV.. tomo historiae universalis excerpta et ex germanico in slavoniarum idioma translata, et brevibus notis explicata. Viennae, 1793.
5. Isoria raznych slavenskych narodov naipace Bolgar, Chorvator, i Serbov iz trny zabvenija izjataja ... U. ott, 1794–95. Öt kötet. Szerző arczképével és rézmetszetekkel. (Ugyanez Budán, 1823. Négy kötetben).
6. Tragedia siveč pečadnaja pověsts. Buda, 1798. (Tragédia az utolsó szerb V. Uros haláláról. Irta J. J.).
7. Mala srbska istorija. U. ott, 1802. (Kis szerb történelem).
6. Cvětnik. Buda, 1802. (Virágoskert.)
9. Istorija katekizma. Pancsova.
Arczképe rézmetszet, J. G. Mansfeldtől, Bécsben 1793. készült (az 5. sz. munkájában).
Kéziratait még R. életében Stratimirovics érsek vette meg 400 frt évi járadék mellett, a karlóczai szerb nemzeti könyvtár számára.
Horányi, Memoria III. 130. l. (Neve Raichnak irva).
Allg. Literatur-Zeitung, 1797. IV. 449. l. 1802. Intellingezblatt 83. sz.
Annalen der österr. Literatur 1802. Intellingenzblatt 4. sz.
Zeitschrift von und für Ungern 1802. I. 97., 139., 262. l.
Engel, Gesch. d. Ung. Reichs I. 284. l.
Safarik, Geschichte der süd slavischen Literatur III. 304. l.
Oesterr. National Encyclopaedie. Wien, 1835. 343. l.
Kölesy és Melczer, Nemzeti Plutarkus III. 161–174. l. (Neve Raitschnak írva.)
Petrik Bibliogr.
Milicsevics, Pomenik 611. l. (Neve Rajicsnak írva.)
Pallas Nagy Lexikona XIV. 363. l. (Neve szintén Rajicsnak írva.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
