Pólya Jakab,
Pólya Jakab,
államtudományi doktor, ügyvéd, egyetemi magántanár és a m. tud. akadémia levelező tagja, szül. 1844. okt. 22. Békés-Szent-Andráson, hol atyja Pollák Mózes szatócs volt; 1854-ben ment a szarvasi ág. ev. gymnasiumba, hova szülőhelyéről naponként gyalog tette meg az utat. A III. gymnasialis osztályba Nagy-Kőrösön iratkozott be, hol nagyszüleinél volt ellátva; Arany Jánost csak egy évig hallgatta a VI. osztályban, de Szilágyi Sándornak több évig tanítványa volt, kinek történelmi előadásait különösen szerette; VII. és VIII. osztályos korában saját szorgalmából elsajátitotta a franczia nyelvet. 1863-ban végezte be a gymnasiumot, ekkor Pestre jött és orvostan hallgatónak iratkozott be, de ezen pályával nem volt megelégedve, azért a tanév végét be sem várva, a jogi karba lépett át. A nemzetgazdaságot és pénzügytant Karvasytól, a statisztikát Konektól hallgatta, Kautztól a nemzetgazdasági eszmék fejlődését, Matlekovitstól Schultze-Delitzsch szövetkezeti rendszerét s a socialismus és communismus ismertetését. Leczkeadásból tartotta fönn magát, sőt szegénysorsú szüleit is segélyezte. Befejezve egyetemi tanulmányait Eleöd Józsa budapesti ügyvéd irodájába lépett; munkálkodásával kis vagyont is szerzett és 1873-ban megnősült. Azonban nyomban szerencsétlenség érte, mert azon évben a nagy pénzügyi válság alatt a kereskedő, kire vagyonát bízta, megbukott és Pólyának nemcsak saját vagyona veszett oda, hanem felesége hozománya is. Szépen indult ügyvédi praxisa is lassanként elapadt. 1883-ban végkép búcsút mondott az ügyvédségnek s a trieszti általános biztosító társaság kötelékébe lépett, hol 1000 frt évi fizetéssel alkalmazták. 1882-ben Pollák családi nevét Pólyára változtatta. 1886-ban a trieszti biztosító-társaságnak jogtanácsosa, 1887-ben az államtudományok doktora és 1890-ben a budapesti egyetemen a mezőgazdasági politika magántanára lett. A m. tudom. akadémia 1893. máj. 4. választotta levelező tagjai sorába. Meghalt 1897. júl. 30. Budapesten. A m. tudom akadémiában 1898. nov. 24. Vargha Gyula tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikkei a Nemzetgazdasági Szemlében (1882. Magyarország államadósságai, Országos közszükségleti pénztár, 1883. A szegényügy, Gróf Széchenyi István minimum javaslata és annak irodalma, Az uj ír földbirtok-törvény, 1885. A mezőgazdasági válság, Haladás és inség, Társadalmi kérdések, A nemzetközi gazdakongressus, 1886. Talajjavítási bank, Valuta és gazdasági válság, 1887. A földbirtok tulajdona, A deficit, 1888. A kis és nagy birtok, A londoni czukoradó-értekezlet, 1889. Az öröklési jog társadalmi és gazdasági szempontból, A valuta-kérdés fejlődése a jelen században, 1890. Egyenes adóink fejlődése, 1891. A mezőgazdasági hitelszövetkezetek, 1892. A biztosítási vállalatok, 1893. Egyenes adóink reformja, 1894–95. Az egyenes adók reformja, A magyar szövetkezeti ügy, A társadalmi kérdés, A német vámegylet, Az ezredévi közgazdasági irodalom, A magán biztosítási vállalatok, Az Egyesült Államok 1890. évi censusának főbb eredményei, 1897. Ausztria vámpolitikája, Külkereskedelmi politika és könyvism.); a Budapesti Szemlében (1883. A parasztbirtok és az ujabb német törvényhozás, 1888. A védvámok, 1889. A mezőgazdaság szabályozása); a Köztelekben (1891–92. Valutaügyről czikksorozat, 1892. Hazánk mezőgazdaságának fejlődése századunk második felében, 1893. Hazánk birtok-statisztikája, Párhuzam az 1867. és 1885. évi adatok közt); a Szövetkezésben (1894. Az angol szövetkezetek, A franczia szövetkezetek); a Közgazdasági és Közigazgatási Szemlében. (1893–95. Az egyenes adók reformja, Az egyenes adó-enqete irományairól, A társadalmi kérdések, 1897. Külkereskedelmi politika, Ausztria vámpolitikája, XX. A német vámegylet, A kereskedelem, pénz- és hitelügy a kiállításon); a M. Gazdaságtörténelmi Szemlében (1894. A magyar birtok- és örökjog fejlődése, 1895. Gazdasági viszonyaink a XVIII. század első felében); a Magyar Nemzetgazdában is sok czikke jelent meg; írt még a M. Földbe, Nemzetbe.
Munkái:
1. Raiffeisen-féle kölcsön-pénztár. Bpest, 1883. (Különny. a Nemzetg. Szemléből).
2. Az ujabb agrár mozgalom és irodalom hazánkban. U. ott, 1884. (Különny. a Nemzetgazdasági Szemléből).
3. Raiffeisen F. W., A hitelszövetkezetek mint eszközök a falusi népesség bajainak elhárítására. Ford. U. ott, 1885.
4. Agrár politikai tanulmányok. Minimum. Homestead. Örökösödési jog. U. ott, 1886. (A m. tudom. akadémia segélyével).
5. A szövetkezetek előnyei. Jó tanácsok a magyar nép számára. U. ott, 1888. (3. kiadás. U. ott, 1892. Népiratkák).
6. A gazdasági válság. A m. tudom. akadémia megbízásából írt és a pesti hazai első takarékpénztár által alapított 2000 frtos Fáy-díjjal jutalmazott pályamű. U. ott, 1890. (Ism. Nemzetg. Szemle).
7. Az Egyesült-Államok valutája. U. ott, 1890. (Első m. általános biztosító-társaság díja).
8. A pesti magyar kereskedelmi bank keletkezésének és ötven éves fennállásának története. 1841–92. U. ott, 1892. (Ism. Nemzetg. Szemle).
9. Smith Ádám, Vizsgálódás a nemzeti vagyonosság természetéről és okairól. Ford. Enyedi Lukácscsal együtt. U. ott, 1892. (Nemzetg. Irók Tára IV. Ism. Nemzetgazd. Szemle).
10. A biztosítási vállalatok. U. ott, 1892. (Dóra-díjjal jutalmazott munka).
11. Községi hitelszövetkezetek feladata, vezetése és működése. U. ott, 1893.
12. A nemzetgazdaságtan ujabb elmélete. Irta Sismondi János, ford. Enyedi Lukáccsal együtt. U. ott, 1894. Két kötet. (Ism. Közig. és Közgazd. Szemle).
13. A budapesti bankok története az 1867–1894. években. A m. tudom. akadémia által a «Beck Miksa» díjjal koszorúzott pályamű. U. ott, 1895. (Ism. Közgazdasági Szemle).
14. A szabadalmazott pesti polgári kereskedelmi testület és a budapesti nagykereskedők és nagyiparosok története. U. ott, 1896.
M. könyvészet 1886., 1888., 1890., 1895.
Kiszlingstein Könyvészete.
Budapesti Hirlap 1897. 211. sz.
Akadémiai Értesítő 1899. (Vargha Gyula).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
