Pausinger József,
Pausinger József,
m. kir. központi erdőrendező, bold. Rudolf trónörökös fővadászmestere, szül. 1829-ben Frankenburgban (Felső-Ausztria). A mariabrunni akadémiában tanult és mint erdésznövendék 1848-ban résztvett a bécsi forradalomban s e miatt büntetésül besorozták, de atyja a szolgálattól megváltotta. Ezután foghatott csak szakja miveléséhez, az erdészethez. Ausztriában keveset szolgált, mert már 1856-ban Lipót-Ujváron működött mint erdőbecslő és mint erdőmérnök. 1870-ben Kolozsvárra magyar királyi erdőrendezővé és erdőmérnökké kineveztetvén, az óriási tutajozás körűl tett tanulmányai alapján, a kormány azzal bízta meg, hogy német munkásokat hozzon be, a kik a mi népünket is beoktassák az óriási tutajozás gyakorlati ismeretébe. 1873-ban a pénzügyminiszterium központi erdőrendezői állását foglalta el és ennek nehéz munkáját kilencz évig vitte. 1881-ben Görgénybe helyezték át, hol a mocsári m. kir. erdőgondnokság vezetése mellett, Rudolf trónörökös vadászterületét mint fővadászmester vette át. Itt a világhírű vadászatok rendezésével és tölgyerdősítésekkel szerzett érdemeket. A király 1883-ban a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Utolsó műve Rudolf trónörökös halála után a görgényi vadászkastálynak erdőőri szakiskolává történt átalakítása volt. A hazai erdészet, különösen a vízépítészet, erdőrendezés és erdősítés terén köszön igen sok és maradandó alkotást neki. Az állat- és növényvilág, a meteorologiai tünetek a legapróbb részletekig terjedő megfigyeléseinek tárgyát képezték és az ezekből vont tapasztalatokat értékesíteni tudta az erdészet javára. 1873-ban a bécsi világkiállításon magyar erdészeti tárgyaival a hamburgi nemzetközi első díjat (100 arany) nyerte. A vízépítészet terén szinte maradandó emlékei a Bedő Albert- és b. Kemény Gábor-féle vízgátak. Magyarországon az óriási tutajozást is ő honosította meg és e czélból megelőzőleg Franczia- és németországban nagyobb tanulmány utat tett. A görgényi vadászterületen a duvadak pusztítására is olyan gyakorlati alkotásokat létesített, melyeket mintául fogadtak el másutt. Intézője volt az erdélyi kárpátegyesületnek és számos turistatestületnek, állandó tagja a megyei bizottságnak. Meghalt 1894. márcz. 25. Görgény-Szent-Imrén.
Czikkei a Erdészeti Lapokban (1870. A badeni és würtembergi Feketeerdő, 12 ábrával, ford. Wickl Antal, 1873. Uj szerkezetű uszógát, rajzzal, 1874. Az államerdészet erdőrendezésének szervezete ügyében, Tavaszi levél: Fagy, A juhar, jávor különböző fejlődése, A közönséges és világos köris, A keselyű-sas, Válasz a lajtán-túli kiállítási tanulmányokban foglalt erdészeti tévedésekre, 1875. A vágások sorrendjének megállapítása és az ezzel járó erdőterületi beosztások, 1876. Fenyőerdeink felújításáról, A szokolováczi erdei vaspálya, A fülesbagoly is ragadozó, A vörös fenyő tenyésztéséről és erdőgazdasági kezeléséről, 1877. A tölgyekről, Abies duglasii, 1878. Kézifűrészekről és fűrészgépekről és könyvism., 1885. A görgényi kincstári erdők gazdasági viszonyairól). A külföldi erdészeti szaklapokba is sokat írt. Fia Pausinger Károly m. kir. főerdész Görgény-Szent-Imrén, ki szintén írt erdészeti czikkeket, Rudolf főherczegnek atyjához írt 30 levelét őrzi.
Nemzet 1894., 85. sz. Esti kiadás.
Vasárnapi Ujság 13. szám. (Nekr.).
Pallas Nagy Lexikona XIII. 865. l.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
