Parragh Gábor,
Parragh Gábor,
az országos mintapincze felügyelője, 1848–49-es honvéd. Az 50-es és 60-as évek hazafias törekvéseinek számos emlékezete fűződik az ő nevéhez; a régi idők egyik legnépszerűbb alakja volt. A híres Parragh-csárda annak idején gyűlhelye volt több híres férfiúnak és a csárda «Csiga» nevű helyisége a nemzeti fejlődés és a haladás történetében jelentőséggel bír. A 40-es években Vörösmarty, Garay, Vahot S., Megyery, Egressy G., id. Lendvay és Lisznyay K. ott vetették meg alapját a «Nemzeti kör»-öknek. P. művelt férfiú volt. Iskoláit Pápán az ev. ref. főgymnasiumban végezte s 14 évi iskolai pályája alatt mindig kitüntette magát jeles tehetségei által. A pápai magyar képzőtársulatnak egyik alapítója volt és ő szerzett Petőfinek nevelőséget, mikor ez a katonai pályáról lelépett. Tanárai az iskolai énekkar nagyjává és a nyelvésziskola rendes tanárává nevezték ki. Később kir. táblai jegyző s belügyminiszteri hivatalnok volt. A szabadságharczban mint huszár vett részt. Ő volt az első honvéd, ki az osztrákok Budapestről való kivonulása után a fővárosba belovagolt. Az 50. és 60. években, mikor már megvolt az ő híres borcsarnoka, melyről Lisznyay Kálmán Parragh-csárda cz. dithyrambot írt, lelkesedéssel buzgólkodott a nemzeti ügyek érdekében; a magyar dalcsarnoknak valóságos fentartója volt. A komló-kertnek a 60-as években ő alatta volt szép napjai az ő visszavonulásával tüntek le. Kiváló érdemei vannak a magyar borászat fejlesztése körül, különösen a balatonvidéki borok népszerűsítésén buzgólkodott. Boraival először a londoni világkiállításon keltett nagyobb feltünést. Egy időben virágzó borüzlete volt Berlinben. Halála előtt néhány évvel az országos mintapincze felügyelője lett; ép a minta-pinczében szélütés érte s a kórházba szállították, mire némiképen felépült, azonban egészségét nem nyerte vissza. Meghalt 1885. jún. 25. Budapesten.
Czikkei a Gazdasági Lapokban (1857. Utasítás a bortermesztés és kezelése körül, 1858. Bizományi borügynökségem és annak tervbe vett czélja, 1861. A magyar borok értékesitése Londonban, A szüretről, 1863. Szőlőszetünk és borászatunk érdekében, Válasz a tokaj-hegyaljai bormívelő egyesülethez, 1867. Szőlőszetünk és borászatunk érdekében); a Szőlőszeti és Borászati Közleményekben (1857. Gyakorlati módja a házi fogyasztásra szánt bor kezelésének, Vadkert és vidéke); a Falusi Gazdában (1859. A karfás szőlőmívelésről tartani való szőlőfürtök megszedéséről és eltartásáról); a Nép Ujságban (1860. Szőlőmívelési hónaptár); a Székesfejérvári Borász-Csarnokban (1863. A borkészítésről, borkezelésről); a Kertész Gazdában (1865. A magyar borok Stettinben); a Szőlőszet és Borászatban (1866. Szép napja a «Zrinyi»-nek); a Borászati Füzetekben (III. 1871. Körirata); a Borászati Lapoknak 1858-tól rendes munkatársa volt.
Munkái:
1. A szőlőmivelésről és borkezelésről. Tüzetesen a borkészítésről és borkezelésről. Szőlőbirtokosok, szőlőfelügyelők, borkezelők, borkereskedők, pinczemesterek, pinczemunkások sat. számára, kik e fontos ipar és élvezettermény által érdekelve vannak. Pest, 1860–63. Két füzet. Két tábla rajzzal. (2. kiadás: A borkészítésről és borkezelésről cz. U. ott, 1871. Egy tábla rajzzal).
2. Borászatunk bajai a közéletben és közforgalomban. Bpest, 1878. (Kivonat a Közvélemény 180. számából).
Kiadta a Szőlőszet és Borászat cz. hetilapot 1866. jan. 7-től júl 1-ig, összesen 26 számát Pesten.
Szinnyei Könyvészete.
Egyetértés 1885. 174. sz. (Nekr.).
Vasárnapi Ujság 1885. 26. sz. (Nekr.).
Kiszlingstein Könyvészete.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
