Páriz-Pápai Imre,
Páriz-Pápai Imre,
ev. ref. főiskol. tanár, P. P. Ferencz orvos-tanár és Szekhalmi Anna fia, épen akkor tért vissza a külföldi akadémiákról (Leydenben 1719–1721-ig tanult), midőn a fő-consistorium határozatából a harmadik enyedi tanári szék illetéke kétfelé osztatott két lector számára és ezek egyikére választatott ő 1723-ban. Logikát és görög nyelvet tanított. Már tanársága előtt hasznára volt a kollegiumnak, melynek angol pénzt kieszközölt. Meghalt 1730-ban.
Munkái:
1. Disputatio theologica de angelo faciei Jehovae ad Jes. LXIII. 9... quam publice ventillandam proponit 12. Maji 1719. Lugduni Batavorum, 1719.
2. Halotti oratio, mellyet a fellyebb emlitett Néhai Méltóságos Gróf (széki Teleki József) Urfi halhatatlan ditséretére s emlékezetére a test felett, a sír mellett való színban 1729. eszt. Pünköst-Havának 22. napján szomoru szivel elmondott. Hely n. (Három Sir-Halom... cz. gyűjteményes munkában).
Nanasi, Pharus Hung.-Bat. Lugduni. Batav., 1778. 27. l.
Parnassusi Időtöltés VII. 1796. 12. l.
Budapesti Szemle 1858. 220. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 123. l.
P. Szathmáry Károly, A nagyenyedi Bethlen-fötanoda története. Nagy-Enyed, 1868. 311. l.
Petrik Bibliogr. III. 750. l.
M. Könyv-Szemle 1899. 245., 246. l.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
