Parádi Kálmán,
Parádi Kálmán,
ev. ref. kollegiumi tanár, szül. 1842. ápr. 25. Pesten; középiskolai tanulmányait ugyanitt, Szegeden és Temesvárt végezte, a hol érettségi vizsgálatot tett. A kegyes tanítórendbe lépve, Váczon és Nyitrán theologiai, majd Pesten bölcseleti és paedagogiai tanulmányokkal foglalkozott, a melyeknek bevégzése s néhány docensi év eltelte után tanárvizsgálatot tett 1870-ben a pesti egyetemen a bölcseletből és az összes természetrajzi szakokból. Időközben 1867-ben Pomp családi nevét Parádira változtatta s 1866-tól 1870-ig tanár volt a piarista gymn.-ban; így került Kolozsvárra, hol 1870–72-ben az ottani orvos-sebészi intézetben tanult anatomiát és physiologiát; a kolozsvári egyetem megnyíltával pedig 1872–75-ig természettudományi és orvosszaki előadásokat hallgatott és gyakorlatilag is foglalkozott természetrajzzal, szövettannal és összehasonlító anatomiával, meg physiologiával. 1871-ben a rendből kilépett s 1872-ben a kolozsvári ev. ref. főgymnasium természetrajzi kathedrájára hívták meg. Pár évvel utóbb rábízták a bölcseleti előkészítő tudományoknak, a psychologiának és logikának tanítását is. A tanárság mellett is sokat írt és az erdélyrészi ev. ref. egyházkerület oktatásügyi tanácsában a tanügyi referens hivatalát töltötte be s 1878–96-ig minden évben írt tanügyi jelentést az egyházkerület összes kollegiumainak és népiskoláinak tanulmányi és statisztikai állapotairól. (Ezek a jelentések az egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyveiben és az erdélyi protestáns tanügyi folyóiratokban jelentek meg). Az erdélyi múzeumegylet választmányi tagja s természettudományi szakosztályának jegyzője, a kolozsmegyei tanítótestületnek választmányi, a sárospataki irodalmi körnek választott rendes tagja; a bécsi állat- és növénytani társulatnak levelező tagja, az országos közoktatási tanácsnak könyvbiráló külső tagja volt. Ennyi elfoglaltsága mellett az anatomiát is nagy buzgalommal tanulmányozta. Egyik nekrologjában így emlékeznek meg róla: «Ritka ember, ritka professzor és ritka tudós volt egy személyben. Embernek maga a jóság, professzornak a szeretet és kötelességtudás, tudósnak nagy, alapos tudás és ritka szellemi mélység. Tudós neve külföldön, jelesen a németek között ismertebb és súlyosabb volt, mint idehaza ... mindig kiválóan érdekes, igen kedvesen folyó magyarsággal írt.» Végre 30 évi tanárkodás után 1901-ben nyugalomba vonult. Meghalt 1902. ápr. 7. Kolozsvárt.
Czikkei a Keletben (1872. 184–186. sz. Goethe mint természettudós, 1875. 176. sz. 1876. 126. sz. Az ideges gyermekek ápolásáról); az Erdélyi Prot. Közlönyben (1872. A descendenztheoria fejlődéstörténete, 1881. Vélemény a ref. egyetemes tanügyi bizottság által dolgozott tanításterv természetrajzi ágára vonatkozólag, 1883–1884. A gymnasiumi rendtartás s fegyelmezés, 1878-tól Tanügyi jelentés az erdélyi ref. egyházkerület kollegiumairól és népiskoláiról); az Erdélyi Gazdában (1873. Mi sors érheti vetéseinket? 1882. Az apró téli molypille fenyegető fellépése Kolozsvár gyümölcsöseiben), a Természetben (V. 1873. Adalék a gabonarozsda kérdéséhez); az Erdélyi Muzeumban (1875. Haeckel Ernő és legújabb munkája, Két jelenség az örvényférgek életéből), a Család és Iskolában (1875. Mimicry és más védelmi módok az állatokról. A kirándulások, 1876., 1877. Az ideges gyermekek ápolása, 1878. A természetrajz összehasonlító tanítása, A tankötelezettség újabb megszabása, 1879), a kolozsvári Orvos-Természettudományi Értesítőben (1876. A burgonya leghatalmasabb két ellensége korunkban: Colorádobogár és burgonyapenész, 1877., 1881. Kolozsvár környékén talált tömlőbelű örvényférgek, Adatok az örvényférgek ismeretéhez, 1882. A Rhodeus amarus másodlagos ivarjellemeiről, A phylloxera vastatrix Kolozsvárt, 1883. könyvism., 1884. A synbiosis növény -és állattani tekintetben) : a Kolozsvári Közlönyben (1883. 229–231. sz. Vélemény a phylloxera-ügyben); a Math. u. Naturwissenchaftliche Berichte aus Ungarnban (I. Bd. 1882–1883. Berich über die Leistungen des Naturwisenschaftlichen Vereins in Klausenburg); a Nemzeti Nőnevelésben (1884. Társas élet a növények és állatok között); a Természettudományi Közleményekben (XVIII. k. V. sz. 1882. Jelentés az erdélyi vizek örvényférgeire tett kutatásokról); az Erdélyi népnevelésügyi Értesítőben (1873–74. Könyvismertetések és polemiák); írt még a Természetbe (1873), a Természettudományi Közlönybe (1883–1886) és a Kolozsvárba (1882–90). Czikkei közül több különnyomatban is megjelent.
Munkái:
1. A cholera óvszere és gyógyítása. Kolozsvár, 1873. (A bécsi Medizinische Wochenschrift után).
2. Szövet és fejlődéstani adatok a tömlőbelű örvényférgek köréből. U. ott, 1876. Három táblarajzzal. (Különnyomat az Erdélyi Múzeumegylet Évkönyvéből).
3. Jelentés az erdélyi vizek örvényférgeire tett kutatások eredményeiről. Bpest, 1883. Két táblával. (Mathem. és Természettud. közlemények XVIII. 5.).
4. Physiologiai lélektan. Középiskolák használatára. Kolozsvár, 1887.
5. Tanügyi jelentés az erdélyrészi evang. reform. kollegiumok és népiskolák állapotáról. Ugyanott, 1889.
6. A test és lélek egymáshoz való viszonyának kérdése hajdan és most. Bpest, 1890. (Különnyomat a M. Philosophiai Szemléből).
7. Az evangelium szerint reformált erdélyrészi egyházkerület fő-, közép- és elemi oskoláinak állapotrajza. Kolozsvár, 1896. Fénynyomatú képekkel és táblázattal (Ism. Prot. Szemle).
8. A felügyelés, igazgatás és oktatás viszonyai az erdélyrészi ev. ref. egyházkerület tanintézeteiben. U. ott, 1896. (Különnyomat az előbbeni munkából).
M. Könyvészet 1887.
Kiszlingstein Könyvészete.
Századunk Névváltoztatásai. Budapest, 1895. 176. lap.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 795. l. (Daday Jenő).
Szegedi kegyes tanítórendi főgymnasium Értesítője 1896. 97. l.
Az evang. szerint reformált erdélyrészi egyházkerület fő-, közép- és elemi iskoláinak alaprajza. Kolozsvár, 1896. 37. l.
Budapesti Hirlap 1902. 97. sz.
Önéletrajz és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
