Papp Mihály (rápóti),
Papp Mihály (rápóti),
ev. ref. prédikátor, Rápóti Papp János és ev. ref. lelkész és Bakó Erzsébet fia, szül 1627. máj. 30. Dengelegen az Ér mellett (Szatmárm.); 1635-ben Tasnádra ment iskolába, hol egyik tanítója Tolnai István volt; azután két évig atyja házánál betegeskedett. 1639-ben Debreczenbe küldte atyja a kollegiumba, hol akkor Ujfalusi Tamás volt a mestere; innét 1643-ban Szathmár-Némethiben folytatta tanulását; júliusban lett öreg diák, mikor Görgei János volt a mestere. 1644. szept. 14. Debrecenben a felső osztályba lépett Nagyari Benedek tanító alatt. Itt nyilvánosan vitatkozott ezen tétel fölött: An anima sit tota in toto corpore? 1645-ben Hencius Dánieltől tanulta a rethorikát, 1646. pedig Szoboszlai Miklóstól a logikát s 1647. Tölczehi Jánostól a theologiát. 1647. máj. 15. Nagy-Kállóba ment iskola-mesternek. 1650. nagycsütörtökön Nagy-Halászba (Szabolcsm.) hívták meg prédikátorságra. Jövedelme volt: «Minden jobbágj ember ágjtól den. 75, ha penigh udvari szolga, fél bért. 25 köböl gabonát, minden házas ember egj egj szekér fát, egj egj baglya szénát, egj vén disznót, az három vásárból három köböl gabona, keresztelésért tyuk, kenyér, halottól flor. 1, eskütőtől egj kendő.» 1650. szept. 5. Halászban ordináltatott papnak. Feleségül vette Nagy-Kállóból Nagy Lőrincz árva leányát, Katát. 1655. máj. 29. Tarczalra ment papnak; itt egyéb jövedelmen kívül két darab szőlőt is kapott. Azon év őszén dühöngő pestisben gyermekeit is eltemette. Hivatala tarthatatlan lévén, 1657. ápr. Ibrányba (Szabolcsm.) és 1658. ápr. 17. Bodrog-Keresztúrra, 1660. ápr. 27. pedig Tiszadobra ment papnak. Itt a német hadak miatt, «kik nem oltalmunkra hanem prédálásunkra szállottanak vala Rakamazhoz», 1661. aug. 18. Dobnak Ludas szigetébe menekült és csak 27., mikor már éhenhalás fenyegette, költözött haza; 1662. ápr. 19. ismét menekülnie kellett a dobi kis erdőbe «az németeknek istentelen kóborlások előtt; kik ha valakit megfoghattak, vertek, tagoltak, megh fosztottak, megh öltek, ha buzás vermet, avagy valami eltett jószágot avagy valamely helyben lappangó marhát nem mutathatott. Ez futásból megh jöttünk 9 may supranotati anni.» Ötödik futása volt 1662. okt. 30-tól nov. 3-ig; hatodik 1663 febr. 12. Kesznyétembe; «ez is a németek kóborlása miatt, mert 10. Febr. reánk ütvén ellenségesképpen szekerekkel, dobbal, síppal, az úr Isten megh szégyeníté őket, mert erős csatájok lett és kétszeri öszve menetelnek az körébe, holott egynehányan megh sebesedvén az dobiak, hárman pedigh megh is halván, az németekben 7 halt megh, sok penigh ló és németh nem tudjuk mennyi, de az csata után is nem kevesen haltanak megh, ezért fenyegetvén az quartélyos kóborló némethek futottunk vala el, de 19 ejusdem ismégh haza szálottunk.» 1663. márcz. 28. Hajdú-Nánásra ment papnak; innét is török, tatár elől több ízben futni kényszerült. 1667. máj. 27. Eszlárra, 1669. máj. 1. Szent-Mihályra, 1670. márcz. 11. Ujvárosra, 1672. márcz. 27. ismét Tisza-Dobra, 1674. ápr. 20. Rácz-Böszörménybe, 1677. ápr. 11. Hatházra költözött szintén lelkésznek. A kuruczoktól szenvedett üldöztetését így írja le: «Mert éjjel nappal fenyegettek a kuruczok, hogy fel égetnek, fegyverre hánynak és elpusztítanak, mely be is telék, mert 1677. 3. Decem. Téghláshoz szállának feles magokkal és Hatházt elfoglalák, azután 5. Dec. Böszörmény alá menének és az egész város 6. Dec. elfuta. Azért hogy mondák, a Németh hadak most költöznek Tokajnál által: én is szegény feleségemmel, gyermekimmel Téghlásra futék annyi jószágommal, kit a hátamon elvihettem ... mert megh hallván a Kuruczok, hogy elfutottunk, Hathházi Gergely nevű Hadnagyot katonáival által küldötték, kik étszaka házakat, kuriákat, templom keritését és a mihez tértek, megh égeték és az én javaim így el vesztenek.» Ezért kénytelen volt decz. 13. debreczeni házába költözni. Papnak ment 1678 márcz. 23. Földesre, 1684 márcz. 30. Bajomba, hol 1679-ben pestis pusztított, mely évben öcscsét, Kata lányát és János fiát temette el; 1680–81-ben a kuruczok marháját, gabonáját elvitték. 1689 máj. 25. Nádudvarra ment papnak. Mikor halt meg, nincsen följegyezve.
Naplót hagyott hátra, mely a hajdú-nánási ev. ref. egyház levéltárának becses ereklyéje, melyben nemcsak viszontagságos életét írja le részletesen, hanem több egykorú iskolai s egyházi személyekről is szól és kulturtörténeti följegyzéseket közöl. Bő kivonatát hozta a Sárospataki Füzetek 1858–1859. évfolyama Nánási emlékirat czímmel.
Nevét Rápótinak is írta.
Sárospataki Füzetek II. 1858–59. 165., 689., 785., 881. l.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
