Pap Lajos (kézdi-vásárhelyi),
Pap Lajos (kézdi-vásárhelyi),
1848–1849. ezredes, országgyűlési képviselő, Pap Mihály nyug. cs. kir. őrnagy és fesztertreni Riebel Vilma fia, szül. 1826-ban Kézdi-Vásárhelyt; a katonai pályára szánta magát és a tullni pionir-iskolában kitünűen tanult; egy évig a 2. székely ezrednél szolgált mint kadét, honnét az 1. oláh ezredhez ment mint hadnagy; a márcziusi lapokban ott mint az ezredbeli kadétiskola tanára működött. 1848. jún. első napjaiban a Debreczenben fölállított 10-ik honvédzászlóaljhoz főhadnagynak neveztetett ki s a Kis Ernő táborában a perlaszi sánczok bevételénél mint századparancsnok kitüntette magát, úgy a következő csatákban is. Decz. a Szegeden felszerelt Ferencz Károly hadi gőzösök parancsnokává neveztetett ki; azonban közben a jég beálltával megszünvén a hajózás, mint az utász-csapatok parancsnoka s az ostrommunkálatok technikai vezetője Aradra rendeltetett. 1849. jan. elején fölrendeltetett Debreczenbe a hadügyminiszterium táborkari osztályába, hol Vetter alatt mint táborkari őrnagy Stein ezredessel működött. 1849-ben mint táborkari őrnagy és osztályfőnök résztvett a váczi, hatvani, tápió-bicskei, nagy-sarlói s ácsi ütközetekben, jelen volt Buda ostrománál és bevételénél. Nem rokonszenvezett Görgeyvel, többször kérte áthelyezését, végre Buda bevétele után sikerült áttételét Erdélybe Bem mellé kinyerhetni. Mint vezérkari főnök működött a segesvári júl. 31. csatában és aug. 5. Szeben ostrománál. Midőn Bem Magyarországba sietett, onnét megküldte Papnak kitünő szolgálataiért az ezredesi kinevezést és másodízben kapta a katonai érdemjelt. Aug. 18. a piskii hídnál megkötötték Lüders orosz fővezérrel a fegyverletétel feltételeit. Ezen kapitulationális feltételek nem tartatván meg, Pap Nagy-Szebenben kötél általi halálra ítéltetett, mely kegyelem útján 14 évi várfogságra változott. Kufstein várában szenvedte a legszigorúbb fogságot, honnét 1857. jún. 19. szabadult meg. Kiszabadulása után folytonos rendőri felügyelet alatt szüleinél Kézdi-Vásárhelyt élt. 1862-ben megválasztották háromszékmegyei tiszteletbeli főjegyzőnek; de a provisorium beálltával lemondott hivataláról. Ezután mint nevelő gr. Béldi Ferencz házánál töltött két évet és a vezetésére bizott ifjúval két évet külföldön, különösen Berlinben. Az alkotmányos korszak újra ébredésekor, még távollétében, kézdi-vásárhelyi polgártársai megválasztották a kolozsvári 1865. országgyűlésre s így tovább az 1866., 1869., 1872. és 1875. pesti országgyűlésre képviselőjüknek. Ritka jellemszilárdsága s elvhűsége miatt a balközép egyik legtiszteletreméltóbb tagja volt. A parlamentáris discussiók teréről ismeretes szabadelvű gondolkozása, hol a kellő komoly higgadtságot mindig meg szokta tartani. Gyakran jött oly helyzetbe a képviselőházban, hogy a katonai ügyek felett kénytelen volt szónoklataiban az elkeseredés hangját is hallatni. Ő a képviselőháznak leghasznosabb tagjai közé tartozott, hol a szabad eszmék diadalra juttatását szép ismereteivel s gazdag tapasztalataival elősegíteni törekedett. Meghalt 1882. június 9-én Budapesten.
Czikke a kolozsvári Keletben és a Vasárnapi Ujságban (1880. 22. sz. Petőfi haláláról).
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Budapesti Közlöny 1869. 61. sz.
Igazmondó 1870. 14. sz. arczk.
Pesti Hirlap 1901. 294. sz. és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
