Pálfy Gyula,
Pálfy Gyula,
nyug. kir. aljárásbiró, P. András és Rácz Eszter polgári állású szölők fia, szül. 1840. okt. 1. Szatmárt; gymnasiumi tanulmányait szülővárosában végezte, hol 1859. aug. a papnevelőbe lépett; de már 1862-ben a jogi pályát kezdette meg Pesten és 1863–65-ben Nagyváradon fejezte be. 1865. szept. a szatmári törvényszéknél jegyző lett és előbb mint kir. aljárásbiró, majd mint telekkönyvvezető szolgált Nagy-Károlyban, később nyugalomba vonult. Vármegyei bizottsági tag, a nagy-károlyi egyháztanács jegyzője s a népnevelési egylet alelnöke volt. Meghalt 1891. jan. 9. Nagy-Károlyban.
Irodalmi működését már a gymnasium felsőbb osztályaiban kezdte meg, midőn feladványait versekben dolgozta ki; mint növendékpap a papnevelőben a Szent Alajos irodalmi önképzőkör tagja volt, hol több legendáját és lyrai költeményét fogadták el ugyanekkor a szatmári lapok és a Vahot Imre Napkeletje, előbb Pap Gyula, majd saját neve alatt közölték verseit. 1864-ben szerkesztette Nagyváradon a Várad cz. jótékonyczélú albumot, melyben négy költeménye megjelent.
Szerkesztette a Szatmármegyei Közlönyt 1876 elejétől 1880 jún. 30-ig és 1882 aug. 13-tól 1884 szept. 14-ig Nagy-Károlyban (különösen a Tárcza rovatot írta).
Bozoky Alajos, A nagyváradi kir. akadémia százados multja. Bpest, 1889. 221–224. lap.
Vasárnapi Ujság 1891. 3. sz. (Nekr.)
Szatmármegyei Közlöny 1891. 2., 1896. 18. sz.
Önéletrajzi adatok és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
