Neményi Imre, | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Neményi Imre,

bölcs. doktor, kir. tanácsos, miniszteri osztálytanácsos, előbbinek testvéröcscse, szül. 1863. aug. 21. Rákospalotán (Pestm.); a bajai, iglói és miskolczi ev. ref. gymnasiumokat látogatta, utóbbiban 1880-ban tett érettségi vizsgát jeles eredménynyel. A tanári pályát választotta s belépett a budapesti állami paedagogiumba, hol szorgalma által a legmagasabb ösztöndíjat nyerte el; melyet aztán tanulmányainak végeztéig élvezett. Mint első éves paedagogiumi hallgató, rendes vizsgáján felül, letette az elemi iskolákra képesítő vizsgát is és tanítói oklevelet nyert; két év mulva kitüntetéssel tette le a polgári tanári képesítő vizsgát is. Ez alatt szabad idejében hallgatta az egyetemen a bölcseletkari előadásokat is, később két évig ugyanott rendes hallgató volt és középiskolai tanári s doktori oklevelet nyert. Ekkor mint önkéntest berendelték Boszniába, hol öt havi szolgálat után 1883-ban Serajevóban az osztrák-magyar iskoláknak igazgatója lett. Ezen állást, miután hadkötelezettségének eleget tett; még egy évig töltötte be. Lemondván igazgatói állásáról hazajött és Trefort miniszter 1883-ban a liptó-szent-miklósi állami polgári iskolánál alkalmazta mint igazgatót. 1884. szept. a fővárosi IX. kerületi kereskedelmi középiskolához választatott meg tanárnak. 1888-ban Uj-Pesten az állami polgári leányiskola igazgatója, 1893-ban pedig Csanádmegye kir. tanfelügyelője lett. Létesítette tankerületében az óvóiskolák mellett a nyári gyermekmenedékhelyeket még a pusztákon is. A csanádmegyei törvényhatósági és közigazgatási bizottság útján hazánkban ő indította meg 1895-ben az első országos mozgalmat a népoktatás exclusiv államosítása iránt. Wlassics Gyula miniszter 1896-ban szolgálattételre a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumba rendelte be, hol öt évig három ügyosztály számára dolgozott: a polgári iskolai, tanítóképzőintézeti és a tanfelügyelőinek; ezért a miniszter 1897-ben soron kívül előléptette; kinevezte az országos közoktatási tanácsba, az országos kereskedelmi és iparoktatási tanács rendes tagjává, ő felsége pedig királyi tanácsossá nevezte ki. 1900-ban miniszteri titkár lett és ugyanazon évben az osztálytanácsosi czímet és jelleget nyerte. Tanulmányutazásokat tett ismételten Német- és Francziaországban, beutazta Ausztriát, Olasz-, Angol-, Dán-, Svéd-, Norvég-, Orosz- és Finnországot, Svájczot, Belgiumot és Hollandiát, Szerbiát, Romániát, Bulgáriát és Törökországot. Utazásairól czikkeket írt a szaklapokba és a napi hirlapokba. Finnországról írt hosszabb czikksorozata finnül is megjelent a helsingforsi Uusi Suometárban 1891-ben.

Czikkei a következő hirlapokban és folyóiratokban vannak: Egyetértés (1882. 111. sz. Csere János a magyar bölcsészet martyrja, 1892. márcz. 20. Polgáriskolai reformok, okt. 16. Tankönyveinkről); Budapesti Hirlap (1885. február 18. Emléktáblát Szemere Pálnak, márcz. 13. Proletárok a főváros iskoláiban); Néptanítók Lapja (1885., 1899); Polgári Iskola (1885–87); Pester Lloyd (1886. júl. 25. Die Überbürdung der Schuljugend, szept. 5. Ein Rückfall des Unterrichtsministers); Képes Családi Lapok (1888. Hogyan értékesíthetjük gyermekeink szünidejét, 1889.); Pesti Napló (1896–97. 145. sz. Emilio Castelar sat., 1898–99); M. Iparoktatás (1898); a Paedagogiai Zsebnaptárban (1897); Budapesti Napló (1897–1900); a Magyar Kritikában (1899. könyvismertetés, Apáczai Csere János mint paedagogus, válasz Stromp Józsefnek); Család és Iskola (1900); M. Nemzet (1901–1902); M. Pestalozzi (1901. A felnőttek oktatása Finnországban); Uránia (1901–1902. A paraszt egyetemekről, A nőkérdés, Veres Pálné Beniczky Hermin); M. Paedagogia, Pester Correspondenz (1903), Makói Hirlap.

Munkái:

1. Magyar alak- és mondattan. A gymnasiumi, polgári és reáliskolai tanuló ifjúság használatára. Bpest, 1886.

2. Magyar szerkezet-, irály- és költészettan. Polgári és felsőbb leányiskolák, valamint polgári fiúiskolák III. és IV. osztályainak használatára. A miniszteri tanterv értelmében. Bpest, 1886. (2. átdolg. és tetemesen bőv. kiadás. Bpest, 1896.).

3. A gyermekek szünidejének értékesítése. Bpest, 1888.

4. Néhány őszinte szó az anyákhoz leányaikról. Bpest, 1889.

5. Polgári leányiskoláink fogyatkozásai. Bpest, 1891.

6. Az eltévesztett irány. Bpest, 1891.

7. Sajátlagosságok a paedagogia világából. Uj-Pest, 1893.

8. Apáczai Csere János mint paedagogus. Neveléstörténeti tanulmány. Bpest, 1893. (Ismert. Budapesti Szemle, Kath. Szemle, Erdélyi Múzeum 1892.).

9. Emlékbeszéd Szathmáry György felett. A paedagogiai társaságnak 1898. okt. 15. tartott ülésén elmondotta. Bpest, 1898.

10. Szemelvények Apáczai Csere János paedagogiai műveiből. Bpest, 1900.

11. Ifjúsági könyvtárak és ifjúsági olvasmányok a nevelés szolgálatában. Bpest, 1902.

12. Nőkérdés a multban és a jelenben. Bpest, 1902.

13. Állami népoktatás. Bpest, 1903. (A M. Nemzetben).

Szerkesztette a Tátravidéki Hiradót mint a lap tulajdonosa 1884. júl. 5-től szept. 20-ig LiptóSzent-Miklóson (vezérczikkeket írt a lapba) és az Uj-Pesti Hirlapot 1889. júl. 7-től decz. 8-ig.

Tátravidéki Hiradó 1884. 27., 38. sz.

Néptanitók Lapja 1884. 430. l., 1891. 401. lap.

Kiszlingstein Könyvészete.

M. Könyvészet. 1891–92., 1896., 1900.

Századunk névváltoztatásai. Bpest, 1895. 107. l.

Pallas Nagy Lexikona XII. 1041. l., XVIII. 326. l.

Vaday József, Magyar tanférfiak és tanítónők Albuma. Békés-Csaba, 1896. fénynyomatú arczk.

Népnevelők Lapja 1900.

M. Szalon 1902.

M. Könyv-Szemle 1908. 196. l.