a Vasárnapi Ujság szerkesztője, Nagy Ferencz kolozsvári főiskolai tanárnak és Simon Juliannának (Simon András tordamegyei alispán leányának) fia, szül. 1840. máj. 30. Tordán; középiskoláit Kolozsvárt végezte, a jogi tanfolyamot a pesti egyetemen 1864-ben. Már tanulóéveiben sokat dolgozott napi- és hetilapokba, különösen a Vasárnapi Ujságba, melynek már 1863-ban belső munkatársa lett (leginkább irodalmi és politikai szereplők életrajzait és honismertető czikkeket írt e lapba és szerkesztette a «Magyarország képekben» cz. honismertető vállalatot 1867–68. két vaskos kötetben.). Pákh Albert halála (1867. febr. 10.) után átvette a Vasárnapi Ujság és Politikai Ujdonságok szerkesztését és azt 36 év óta maig folytatja; a két lap terjedelme azóta megkétszereződött, s mind beltartalom, mind külső kiállítás tekintetében is fokról-fokra emelkedett. A fősúlyt a közlemények eredeti voltára és a magyar tárgyú illusztrácziókra, a hang és szellem szolidságára, valamint az irodalmi forma magyaros művészetére fekteti. A Vasárnapi Ujság kiválóan családi jellegű és magyar tárgyak tekintetében forrásul szolgál. 1887 óta félhavi füzetekben is megjelenik Képes Folyóirat czímmel, 1895 óta pedig Regénytár heti melléklettel bővült. Mivel a Vasárnapi Ujság, mely eredetileg mint néplap indult meg, a felsőbb osztályok lapjává emelkedett, a nép számára N. új lapokat alapított, a Képes Néplapot (1873) és társlapját, a Világ-Krónikát (1877–78-ban Háború-Krónika czím alatt jelent meg), melyek a nép között a legelterjedtebb lapok közé tartoznak. A Rudolf trónörökös által 1885-ben megindított Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben cz. vállalat magyar kiadásának Jókai mellett N. volt a szerkesztője, s e nagy vállalatnál, mely 17 év alatt 396 füzetben jelent meg, különösen a Magyarországot tárgyaló résznek szerkesztésével foglalkozott, a mely rész hazánkat hét vaskos kötetben és másfélezer eredeti rajzzal illusztrálva ismerteti. A tűzkárosult Eperjes, Nagy-Károly és Toroczkó javára kiadott Segítség albumot szintén Jókaival együtt szerkesztette, a mely vállalat a magyar irodalomban szinte példátlan anyagi sikerrel járt, mert 50, 000 forinton felül jövedelmezett a leégett városok számára. Eddig N. összesen 153 évfolyamra terjedő hirlapot és folyóiratot szerkesztett. Sokoldalú működése révén a fővárosi irodalmi és művészeti közéletben előkelő szerepet játszik.