Nagy László (alsó-szopori báró),
Nagy László (alsó-szopori báró),
táborszernagy, valóságos belső titkos tanácsos; szül. 1803. jún. 23. Vukovárt (Szerémm.); 1816. máj. 17. lépett a bécs-újhelyi nevelőintézetbe s 1823. nov. 19. a 11. sz. vadászzászlóaljban hadnagygyá nevezték ki; fokonként előléptetve, 1847. febr. 8. alezredes, 1848. aug. 18. ezredes lett; többnyire a vezérkarnál tett szolgálatot mint főnök az I. hadtestnél, midőn az olaszországi hadjárat alkalmával az ő haditervei voltak a főirányadók különösen a Pavia körüli működésnél; több olaszországi ütközetben vett részt és legfényesebb diadalt Santa Lucianál vívott ki s ekkor nyerte a Lipótrendet a lovagkereszttel, később pedig a katonai érdemkeresztet a hadi díszszel. Midőn Bologna és Ancona ostrománál kitüntette magát, a II. osztályú vaskoronarendet kapta. 1854. decz. 17. bárói rangra emelte a felség. Azon év nov. 5. az újonnan alapított törzstiszti iskola igazgatójának nevezték ki. 1857. febr. 28. altábornagy lett. Az 1859. máj. hadjárat alatt Dalmatia polgári és katonai helytartó-helyettese volt, hol azon év aug.-ig maradt. 1860. febr. 17. a 70. ezred tulajdonosa lett. Később őt bízták meg a honvédség kialakításával és Bécs megerősítésével. Utóbbi időben leginkább katonai és történelmi tudományoknak szenteli idejét. Mint táborszernagy halt el 1872. szept. 13. Gráczban.
Munkálatai nagy számmal kéziratban maradtak, ezek közül legnevezetesebb a birodalmi tanácshoz benyujtott emlékirata, melyben a vasutaknak strategiai szempontból való fontosságát, úgyszintén a hadi flottát s a birodalom erődítéseit hangsúlyozta.
Nagy Iván, Magyarország Családai VIII. 41. l.
Allg. Deutsche Biographie. Leipzig, 1886. XXIII. 237. l. (bő életrajz).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
